Harag és pusztítás jár a nyomában – a háború istene mégis mind a mai napig gyűjti híveit

Csak egy jó ötlet és igazi tehetség. Ennyi szükséges az „örökléthez”. Bár öröklétről beszélni minimum furcsa egy olyan iparban, ahol szinte minden a digitalizációhoz, így lekapcsolható szerverekhez és egy gombnyomással törölhető adathalmokhoz köthető. De ahogy mindennek, így ennek a saját törvényekkel rendelkező világnak is megvannak a maga úttörői. És 2005-ben, pontosan 20 esztendeje, egyetlen kiváló ötlettel, a God of War megteremtésével az amerikai David Jaffe is csatlakozott ezen pionírokhoz.

Illusztris klub, meg kell hagyni, Jaffe pedig jókor és a jó időben tett valami forradalmit ahhoz, hogy megszerezze privilégiumát. A Sony második otthoni konzolján, a 2000-ben megjelent PS2-n a Capcom Onimusha játékából, az 1981-es Titánok harcából és a Heavy Metal magazinból egy új legendát gyúrt az ókornak, mely dühből, bánatból, erőszakból és vérből született, hogy magát Olümposzt hívja ki és rombolja le – aztán persze a korral nemesedve változzon és jelleme is fejlődjön, miközben új otthon után néz a családalapításhoz. De a lényeg: 2005-ben megszületett Kratos, az ókori háborúk istene. Megszületett a God of War.

Kratos, a haragos

Az első, 2005. március 22-én megjelent God of War igazi újdonság volt, miközben gyökerei messze a múltba nyúltak vissza. Addig az antik éráig, melyben a legendák istenei kedvükre irányították híveiket, játszadoztak velük intrikáik kedvéért. Így tett többek között Arész és Athéné is. Előbbi egy árulással fordította maga ellen Kratost, a harcost, aki a csel és ármány következtében vesztette el feleségét és gyermekét, a bosszúhoz az eszközt pedig utóbbi adta meg neki – megtehette, hiszen a félisteni férfi pokoli haragjával egész Olümposzt hívta ki maga ellen.

A God of Warban a háború istenévé váló, az istenek hegyét az emlékezetből is kitörlő mitológiai alak nem egy pozitív hős, akiért hagyományos értelemben rajongani lehet, sőt majdnem minden tette, kendőzetlen brutalitása morálisan megkérdőjelezhető. Mégis, a játékmenet és a karakter egyaránt tett róla, hogy a sorozat sikerei azonnaliak és tartósak legyenek. Hozzáteszem, hogy ez a játékmenet, avagy a hagyományos hack and slash műfajból eredező, csak éppen sokszor madártávlatba helyezett akció-orientált mechanika sem volt éppen újkeletű.

Már maga a hack and slash műfaj is közös pont, éppen úgy, ahogy a fejlődés és a különböző képességek megszerzése, sőt még a mitológia sem idegen a vámpírvadász krónikáktól. A különbség azonban, hogy sikerült egy érthető motivációkkal rendelkező, emberibb karaktert főszereplővé tenni, aki korbács, kereszt és szentelt víz helyett a káosz pengéivel pusztítja a szörnyetegeket, elhozta a világhírnevet. Emellett megjelent és népszerűvé vált az úgynevezett QTE (quick time event) mechanika, amely számos akciót egy gyors reflexeket igénylő, szimbólum-kódolt gombnyomással tett lehetővé, amihez egyébként a PlayStation kiváló platformnak bizonyult a háromszög, négyzet, kör és X jelzésű gombjaival.

Kratos, a háború és a mitológiák istene

A Jaffe alkotta istennek azonban nem voltak láncai, mint Prométheusznak, és nem léteztek határai. A jelenet, ahogy megmássza Gaia-t, és a titán testén harcol a harmadik rész elején, az szerintem minden játékos emlékezetében ugyanúgy örökre ott ragadt, mint az, amikor megküzdött a rodoszi kolosszussal vagy amikor olyanok tyúkszemére lépett, mint Poszeidón. A God of War-széria minden egyes epizódnál kihasználta a PS2, majd a PS3 minden lehetőségét és képességét, így látványban is olyat sikerült mutatni minden egyes esetben, amilyet a gamer közösség még nem látott.

Ugyanúgy, ahogy 2018-ban, mikor Kratos PS4-en, a Cory Barlog fejlesztő által készített epizódban, a fagyos északra látogatva gondolta újra saját legendáját. A normál, külső nézetet alkalmazó, ismét csak God of War címre hallgató játék új harcrendszert és új fegyvert, sőt egy új Kratost hozott el a játékosoknak: itt a háború istene a skandináv mitológiában jelenik meg, egy új családdal, bár feleségét elvesztve, de fiát kevésbé haragosan nevelve egészen addig, míg meg nem gyűlik a baja az északi istenekkel. A visszatérés és újragondolás pedig még nagyobb sikereket hozott az új platformon, sőt 2022-ben egy PS5-ös folytatást, egyben az éra lezárását is, amit a rajongók ismét hálásan fogadtak – szerintem mondjuk, a 2018-as epizód sokkal izgalmasabbnak és emlékezetesebbnek bizonyult a Midgard-kígyóval (Jörmungand) és számos elemével.

A God of War örök és elpusztíthatatlan?

Lehet, hogy a játékmenet a Castlevania elemeit is használta, de tény, hogy a God of War valami olyat mutatott az embereknek, amire korábban nem volt példa. A God of War szinte minden epizódja hatalmas siker lett, ami nem is csoda. Terrence C. Carson után Christopher Judge hangja kiváló karaktert adott a háború istenének, akinek Barlogék ráadásul remek történetet és forgatókönyveket írtak. És hogy lesz-e folytatás? Miután a széria 2022-ben a PlayStation-exkluzivitásnak búcsút intve PC-n is tiszteletét tette, ezzel még nagyobb közönséghez eljutva, ez szinte biztos. Sőt, a befejezés alapján jó esélye van az egyiptomi mitológiának is. Így aztán nagy reményekkel várjuk, hogy Kratos vagy épp fia, Atreus („boooy”) visszatérjen az ómega jel égisze alatt, és a vég nevében újabb mitológiai helyszínt döntsön romokba. 

Nyitókép: Sony, SIEE