A Facebook új ellenfele

A magyar közösségi média felhasználói már hetek óta lázban égnek, mert megjelent egy új oldal, a Tsu, ami abban különbözik a hasonló portáloktól, hogy itt a tartalomgyártásáért és megosztásáért még pénzt is fizetnek. Első pillantásra ez nem lenne annyira eget rengető hír, ilyen piramisjátékra emlékeztető megoldással már az analóg világban is próbálkoztak sokan. Ami viszont megkülönbözteti a hasonló megoldásoktól az, hogy meglepő módon a magát anti-Facebookként aposztrofáló oldalt Mark Zuckerberg hirtelen kemény szankciókkal sújtotta. Gyakorlatilag még a Tsu linkjeit sem lehet megosztani a Fácsén, azonnal riaszt és kiírja, ez a tartalom veszélyes lehet és ezért nem tehetjük közzé sem. Mivel elég sokan rákattantak az „ingyen pénzt" kínáló oldalra a tiltás rosszul sült el, hirtelen népszerű lett mindenki számára, sőt a sajtó is felkapta ezt a jelenséget. Különösen értelmetlennek és ellenszenvesnek tűnik a Facebook, hiszen maximum 2,5 milliónyi felhasználója lehet még csak a 2 éves fennállása óta a Tsu-nak, szemben a közösségi médiás óriás 1,5 milliárd digitális rabszolgájával. Arról nem is beszélve éppen most törnek a harmadik világ meghódítására az internet.org kezdeményezésükkel, ami ha minden jól működik (és miért keverne be bárki is nekik, hiszen pénz beszél és kutya ugat) 5 milliárd, potenciális felhasználót fog hozni 2-3 éven belül. Ezek, pedig már ott régen a Facebookot tartják az internetnek, hiszen csak ezt érhetik el, sőt csak ez is lesz számukra elérhető majd a jövőben.

 

 

A Tsu intelligens közösséget akar kiépíteni úgy is hirdetik magukat, hogy szemben a Facebook zajos környezetével itt békebeli állapotok leledzenek, mindenki megtalálja a helyét és a megfelelő ismerőseit. Ami alapjában is megkülönbözteti a Zuckerberg Paradicsomtól az az, hogy tematikus alapú, vagyis kontextuális megoldást használ. Nem kell a közösségi hálózatunkat az ismeretségi körünk alapján felépíteni, nem kötelező a mára kissé kínná vált megoldás, hogy mindenáron le kell képeznünk a fizikai világban lévő baráti köreinket virtuálisban. Mellékesen ez az, ami miatt a fiatalok is sikítva menekülnek, mert ki akar közösködni a szüleivel egy felületen. Jelenleg már nem meghívásos a Tsu, de első pillantásra is látni, hogy igencsak szellős a felület, elég nehezen lehet begyűjteni ismerősöket, más megoldást kell keresnünk. Van, akit ez riaszthat, hiszen újra fel kell építenie virtuális valóságát és valljuk be a „kötelező" Fácse után ez már csak szükséges rossz lehet (meg kinek van rá ideje). Az ingyen pénz szaga viszont úgy tűnik a sajtó nyomása végett is, de sokakat rákényszerített a kipróbálásra, 1-2 hét után azonban rádöbben az ember, keményen meg kell dolgozni minden egyes fillérért, ha tényleg komolyan ebből akarunk megélni majd nyugdíjas éveinkben. De azért ne felejtsük mi itt is folyamatosan reklámfelületet generálunk a Tsu majdani médiapartnereinek, vagyis olyan videókat és képeket kell megosztanunk minél szélesebb körben, melyek sokakat érdekelnek, illetve népszerűek a hirdetőknek, mert olyan réteget érnek el, akik majd vásárolni is fognak a való világban a termékeikből.

 

 

 

Egyszerű és letisztult grafikát használnak a fejlesztők a Tsu kezelőfelületén. Vannak eleve beépített kényelmi szolgáltatások, a portréképeink és a háttereinkhez eleve egy képszerkesztő programot ajánlanak fel, így magát a képszerkesztést is a Tsu felületén tehetjük meg. Üröm az örömben, hogy viszont még csak képeket tolhatunk fel az oldalra, a YouTube és más videóknak csak a nyitóképe jelenik meg, ha rákattintunk, akkor elmegy az eredeti média lapjára és csak ott játssza le azokat. Viszont minden egyes bejegyzésnek külön címet is adhatunk (a tartalom marketinges jelleg itt bukkan elő), taggelhetjük orrba-szájba, vagyis magát a tartalmat sokkal finomabban lehet eleve pozícionálni (nyilván itt a leendő hirdetőkre is gondoltak a fejlesztők). A bejegyzések lehetnek a Facebookon már megszokott helyzetjelentések a mindennapjainkról, fotóink vagy videóink, mindaz, amit a digitális világ túlélésekor alkalmazni szoktunk. Ha ezek érdekesek, azt az ismerőseink és követőink nyilván sokan és sokszor megnézik majd, lájkolják, hozzászólnak illetve egyre nagyobb közösségi hálóba keveredünk a szokás szerint, mint más közösségi médiákban.

 

 

Nyilván mindenki sejti ez csak akkor fog olajozottan működni, ha meg lesz a kritikus tömeg, az ötlet jónak tűnik, lehet forradalmárkodni, hiszen Mark Zuckerbergék tényleg megtartják a hirdetésekből befolyó teljes összeget. A bevételük abból származik, hogy kiárusítanak minket a hirdetőiknek, vagyis megosztják az adatainkat velük, akik így atom biztosan tudnak célozni (targetálni a szakzsargonban) reklámjaikkal, mi meg csak azt kapjuk, ami tényleg érdekel és vásárlásra ösztönöz minket. Vagyis leegyszerűsítve ez a modell a felhasználók kiárusításán alapszik, mint minden ma az interneten, ne legyünk naivak. Tegyük fel belejöttünk a Tsu mindennapjaiba, van egy rakat ismerősünk és még hirdetni is fognak a cégek és ügynökségek rajta, a modell szerint akkor így kereshetünk pénzt vele. 1000 HUF reklámmegjelenítés után 100-at lenyúl a Tsu, a maradék 900 is feleződik, 450-et kap a tartalmat publikáló illető, 300-at az őt meghívó, 100-at az azt a felületre meghívó, és annak a meghívója is 33-at mint egy pilótajátékban stb.. Ez lett volna az eredeti metódus, de mára már eltörölték a meghívásos rendszert, tehát az élő gyakorlat majd csak akkor derül ki, ha tényleg fizetnek is, de ehhez elég szépen kell tartalmat generálnunk (a reklámokban van boldog csekket mutogató ember azért!:)). Az analitikai megoldása  viszont elég jó a Tsu-nak, látjuk részletesen mennyit ér egy-egy bejegyzésünk és megosztásunk, a Bank menü alatt pedig figyelhetjük mennyit kerestünk vele. Alapból ez mindenkinél $0.001 dollár és el kell mindenkit keserítenem 1 hét kemény megosztás és tartalomkovácsolás után is ennyin áll még, pedig mindenkit, aki élt és mozgott ismerősnek jelöltem. A nagy sajtó nyomulás talán segít rajtuk remélhetőleg, mert így hamar megunja az ember a felesleges közösködést. Az idő pedig pénz. Az pedig nem vigasztal, hogy a YouTube is a Red fizetős megoldása előtt is így működött, fizetett a tartalomért valamennyit a felhasználóinak, tehát működik már a megoldás a való világban is. Megéri-e a Tsu-n nyomulni? Ha tényleg majd egyszer beindul, akkor lesz belőle pénz, csak addig kell kibekkelni. A Facebook is így kezdte, mára viszont havonta 1,3 milliárd dollárt keres rajtunk. Ha időmilliomosok vagyunk, akkor végül is mindegy, de ha van fontosabb pénzkereső megoldásunk, akkor inkább azt hajtsuk. 

 

 

Nem, a Tsu kissé parasztvakításnak tűnik tehát, különösen, ha egy kicsit megnézzük a másik oldalt, akik el akarják adni a termékeiket a mi tartalmainkkal a felületén. Ma még hazánkban nem érdemes reklámkampányba kezdeni kisebb közösségi médiás megoldásokkal, pl. a Twitter a 30-50 ezer felhasználójával sem rúg labdába. Nem beszélve a SnapChatről vagy az Instagramról sem, igaz a Facebookról elmenekült fiatalok használják főleg, de nem jelent még igazi vásárlóerőt ez a tömeg. Másrészt nem szabad arról sem elfeledkeznünk, a hirdetők nagyon konzervatívok, míg egy óriásplakáttal vagy tévés reklámmal elég szépen el lehet adni ma bármit, addig az internet display alapú hirdetései a sor végén kullognak (és akkor nem beszéltünk még az offline hirdetésekről, melyek kötelezők). Az online hirdetések eredményességének nagy átka még a bannervakság, vagyis az oldal látogatói eleve tudják, hol vannak, a reklámfelületek meg sem nézik azokat így, ehhez jönnek még a most divatba jött reklámblokkoló megoldások (AdBlock, uBlock és társaik), melyek gyakorlatilag a kis oldalakat tönkre vágják lassan. A nagy hirdetőket pedig azért is taszítja az online felület, mert csak 0,035 az átlagos átkattintási arány, ettől pedig megriadnak. Van ugyan mindenféle trükk, a Facebook is csak most kezdte finomítani az online hirdetési gépezetének megoldásait (2 évvel ezelőtt még nem volt érdemes, de azért kellett hirdetni itt is) hiszen ez nem a realitás, nem az a fontos a display alapú hirdetéseknél ma már, hogy hányszor klikkeltek rá, hanem hogy mennyi embert értem el és hányszor jelent meg. Attól sem kell félni, hogy a reklámozók hülyék lennének, ha online-ról van szó. Vagy AdWords-ben hirdetnek, hiszen a Google mindenkit elér és akkor még nem beszéltünk a reklámcsalikról, remarketingről (bárhova megy a felhasználó, ha nem is vásárolt követik a neten) a natív hirdetésről, a tartalom marketingről sem. A jövő az ő kezükben van még és nem a Tsu féle amatőrökében.