Melyik minden idők legjobb sci-fije? A Dűne? Az Alapítvány? A Hyperion? Esetleg a Végjáték? Egy merész vállalkozó feltette a kérdést, a Moly sci-fi-kedvelő közönsége pedig leírta, szerintük mit is érdemes elolvasni, ha erről a műfajról beszélünk. A válaszokból csemegéztünk.
„Szerinted melyik MINDEN IDŐK legjobb science-fiction regénye?” – tette fel a kérdést a Molyon JimShooter. Egy ilyen kérdéssel kellemesnek induló esti fröccsözéseket lehet elrontani, barátságok mehetnek tönkre röpke tízpercek alatt, miközben mindenki egymást vádolja azzal, hogy a másik kedvence nem is jó, ne adj' Isten nem is sci-fi. Ehhez képest igencsak kulturált beszélgetés alakult ki a karc alatt.
A válaszokból válogattunk, a lista semmiféle rangsort nem tükröz. A művek rövid áttekintése után megnézzük azt is, hogy a Moly felhasználói kollektívája kedvencelései során melyik műveket hozza ki győztesnek a műfajban. (A huszonöt legjobb magyar sci-fit és fantasyt pedig olvasóink szavazatai alapján itt szedtük össze. Itt pedig van egy ennél hosszabb, jóval alaposabb lista.)
*
Az egyik legtöbbet említett könyv Frank Herbert klasszikus regénye volt, A Dűne. A könyv 1965-ben jelent meg, a következő évben pedig megnyerte a Hugo-díjat. Magyarországon először 1987-ben adta ki a Kozmosz Könyvek, később az életmű többi darabjával együtt a Szukits gondozásában jelent meg.
„Az Impérium tízezer éves békéjét veszély fenyegeti. A lakott planéták ezreit összefogó, feudális birodalom egymásnak feszülő erői – a császár, a rivalizáló Nagy Házak és az Űrliga – mind egy kietlen sivatagbolygó köré gyűlnek, hogy eldöntsék, ki birtokolja az óriási homokférgek és pusztító viharok által uralt világot. Ez ugyanis az egyetlen hely az univerzumban, ahol megtalálható az űrutazáshoz elengedhetetlen, tudattágító hatású fűszer, a melanzs. A hűbérbirtokért megütköző seregek csatájában felülkerekedő ház győzelme azonban nem lehet teljes, mert a mély sivatagban felbukkan egy próféta, aki mögött felsorakoznak az eddig lakatlannak hitt terület népének fanatikus légiói…”
Mostanra már világos lehet, hogy szerkesztőségünk nagy rajongója Philip K. Dicknek – szerencsére nem vagyunk ezzel egyedül. Egy hozzászóló a szerző Ubik című regényét emelte ki, ami egy kifejezetten izgalmas darab – kifejezetten megérdemelne már egy mozgóképes feldolgozást. Az Ubik 1969-ben jelent meg először, magyarul 1992-ben a Móra, 2004-ben az Agave Könyvek adta ki.
„Glen Runciter halott. Nem él. Nincs az élők sorában. Vagy mégis? Mindenesetre valaki meghalt abban a robbantásos merényletben, melyet Glen Runciter üzleti ellenfelei szerveztek. Úgyhogy Runciter temetése hamarosan megtörténik Des Moines-ban, de ennek ellenére gyászoló beosztottai rejtélyes üzeneteket kapnak tőle. A világ pedig egyre furcsább módon viselkedik körülöttük, melyből arra következtetnek, hogy valami végzetes és mindent megváltoztató dolog közeledik feléjük. Esetleg már meg is érkezett?”
A másik sokat emlegetett könyv a Hyperion volt: Dan Simmons 1989-es, a Hyperion Cantost megnyitó epikus műve tulajdonképpen sok kis történet egy nagy történetbe ágyazva: hét ember meséli el történetét, miközben egy távoli bolygóra zarándokolnak. Egyszerre sci-fi, fantasy, cyberpunk és noir, meg még egy rakat másik zsáner; nem is beszélve a szépirodalmi utalásokról. A Hugo-díjas regény, kötelező olvasmány, ahogy a három folytatása is. Magyarul először a Cherubion kiadásában jelent meg 2001-ben, két részre szedve; majd Agave Könyvek adta ki 2010-ben egy kötetben, új fordításban.
„Egy pap, egy katona, egy költő, egy tudós, egy nyomozó, egy templomos kapitány és egy diplomata. Hét ember, hét teljesen eltérő életút. S ami közös bennük: a Hyperion. A 29. században az emberiség uralma galaxisokra terjed ki, polgárai gyarmatbolygók százait népesítik be. A Hegemóniát azonban külső és belső veszélyek is fenyegetik: küszöbön áll a háború a barbár számkivetettekkel, miközben az emberi civilizáció életét segítő, kiismerhetetlen MI-k rejtélyes terveket kovácsolnak. A pattanásig feszült helyzetben hét zarándok indul útnak egy peremvidéki bolygó, a Hyperion felé. Úticéljuk a téridő törvényeinek fittyet hányó, legendás Időkripták, és a félistenként tisztelt, rettegett gyilkológép, a Shrike. Heten vágnak neki az útnak, ám közülük csak egy élheti túl a zarándoklatot. Annak az egynek viszont teljesülhet leghőbb kívánsága.”
Rejtélyes lények piszkálnak bele a földi civilizáció fejlődésébe. A Holdra eljutó emberiség felfedezi nyomukat és expedíciót indít felkutatásukra. Az űrhajósokat segítő számítógép, HAL 9000 azonban furcsán viselkedik... Arthur C. Clarke Stanley Kubrick filmtervéhez készített 1968-as regénye a filmmel együtt vált klasszikussá. Magyarul először a hetekben elhunyt Göncz Árpád fordításában jelent meg a Kozmosz Könyveknél 1974-ben, majd kétszer a Szukitsnál. Legutóbb a Galaktikánál (Metropolis Media) jelent meg idén.
Orson Scott Card katonai sci-fije, a Végjáték 1985-ben a Nebula-díjat, 1986-ban a Hugo-díjat zsebelte be; majd 2013-ban film is készült belőle, pedig korábban a szerző megfilmesíthetetlennek tartotta. Magyarul először 1991-ben a Móránál jelent meg, legutóbbi verziója pedig az Unio Mysticánál 2013-ban.
„A Föld újra támadás alatt áll. Egy földönkívüli faj a végső csatára készülődik. Az emberiség túléléséhez egy katonai géniuszra van szükség, aki talán legyőzheti az idegeneket. De ki lesz az? Ender Wiggin. Zseni. Könyörtelen. Ravasz. A taktika és a stratégia mestere. És gyermek.
A Nemzetközi Flotta besorozza katonai kiképzésre, s amint Ender belép új otthonának, a Hadiskolának a kapuin, gyermekkora azonnal véget ér. Az újoncok közül kiemelkedve Ender bebizonyítja, hogy géniusz a géniuszok között. A harci szimulációk koronázatlan királyává válik. De vajon meddig bírja a magányt és a rá nehezedő nyomást? A szimulációkban sikereket ért el, de hogyan fog majd bizonyítani az igazi csatamezőn? Elvégre, a Hadiskola csak játék. Vagy mégsem?”
Talán senkinek sem kell bemutatni George Orwell 1949-es regényét, az 1984-et. A brit szerző disztópiája egy kegyetlen, totalitárius államot mutat be, melynek szorítása alól nincs kibúvó: a Nagy Testvér, ugyebár, figyel. A totalitárius rendszerekkel, illetve megfigyeléssel kapcsolatos diskurzust máig meghatározó könyv magyarul először a Forum kiadásában, Újvidéken jelent meg; majd Magyarországon ugyanez a fordítás 1989-ben az Európánál – a Moly adatbázisa szerint immár 18 alkalommal, 1999 óta szinte minden évben.
Lecsúszott helyeken lecsúszott emberek igyekeznek végrehajtani szupermodern mesterséges intelligenciák terveit. William Gibson cyberpunk-pápa regénye, a Neurománc 1984-ben jelent meg, hogy aztán elnyerje mind a Nebula-, a Hugo- és a Philip K. Dick-díjakat. Magyarul először a Valhalla Páholy kiadványaként jelent meg 1992-ben Ajkay Örkény fordításában, majd ennek javított és átdolgozott verziója a Szukits életműkiadásában.
„Case, a konzolcowboy, az adatmezők magányos vándora magára haragította megbízóit, s ezért a hibáért képességei legjavával kellett fizetnie. Azóta üzletel, a fennmaradásáért küzd a XXI. századi Japán alvilágában, ahol a pénz szava törvény, a könnyelműség büntetése pedig gyors, kíméletlen halál… Armitage, a kékszemű démon azonban nem az üzletkötés szándékával keresi fel Case-t. Neki az aranykezű számítógépvirtuózra van szüksége. Társnője az acélkarmú, harcra drótozott izomzatú Molly indítékai még különösebbek… Megbízójuk a világ legzseniálisabb komputere svájci állampolgár. Szabadparton, ebben a fura, égi Las Vegasban él, egy arisztokrata dinasztiát szolgál. Úgy határozott, kivívja szabadságát. Bármi áron…”
Orson Scott Card Ender-sorozatának második regényét is többen nevezték kedvencüknek. A holtak szószólója 1986-ban jelent meg, és ez a darab is megnyerte a Nebula- és Hugo-díjakat. Magyarul először két részletben a Vahalla Páholy jelentette meg 1994-ben, majd az Unio Mystica új fordításban 2014-ben.
„A hangyokkal vívott végső háború után Ender Wiggin nyomtalanul eltűnik. Ezzel egy időben egy új hang jelenik meg az emberlakta univerzumban, a Holtak Szószólója, aki mesélni kezdi a Hangyháború igaz történetét. Történetünk idején, tehát hosszú évszázadokkal később egy újabb idegen fajt ismer meg az emberiség, ám ez a kapcsolat ismét tragédiába torkollik.
A Száz Világ lakói félelemmel vegyes értetlenséggel állnak az emberáldozatot követelő esemény előtt. Egyedül a Holtak Szószólója rendelkezik azzal a bátorsággal és tudással, hogy a gyilkos nyomába eredjen, kiderítse az igazságot, és végül elmesélje azt a történetet, amely a halál bekövetkeztekor az egyetlen történet, ami valóban érdemes rá, hogy elmondják.”
Hogy miről is szól Stanisław Lem 1961-es regénye, a Solaris? Talán első sorban az idegen, intelligens fajok megismerhetetlenségéről. Nehéz megmondani. Ami biztos, hogy a lengyel szerző két filmes feldolgozást (Andrej Tarkovszkij, 1972; Steven Soderberg, 2002) is megért regénye magyarul 1968-ban jelent meg az Európánál, utoljára pedig a Magvetőnél, 2004-ben.
„Nemzedékek óta kutatják a tudósok egy távoli bolygó rejtélyes, élő óceánját, mindent elkövetnek, hogy megfejtsék érthetetlen jelenségeit és csodálatos képződményeit, kapcsolatot akarnak vele teremteni, de hiába. Vagy mégis felfigyelt volna az emberekre a gigászi élőlény? Titokzatos lények jelennek meg az óceán fölött úszó kutatóállomáson, öngyilkosságba, vagy félig-meddig őrületbe kergetve az állomás lakóit, pedig saját legrejtettebb gondolataikra, vágyaikra ismernek bennük…”
A végére hagytuk az időrendben legrégebbi, hatását nézve talán legnagyobb művet: Isaac Asimov Alapítványát. Az 1951-es, öt összefüggő novellából összeálló könyv akkor jelent meg, amikor még gyerekcipőben járt a komoly sci-fi, a fontos díjakat pedig még meg sem alapították: 1966-ban a teljes Alapítvány-sorozat kapott egy egyszer kiosztott Hugo-díjat. Magyarul először a Kozmosz Könyveknél jelent meg, legutóbb pedig csinos borítóval a Gabo hozta ki a sorozat többi részével együtt.
„Isaac Asimov világhírű science fiction regénytrilógiája – amelynek első kötetét tartja kezében az olvasó – azt kutatja, befolyásolható, irányítható-e a matematikai módszerekkel megjósolt, kiszámított jövő. Összeomlik-e a Galaktikus Birodalom, sikerül-e elhárítani vagy legalább megrövidíteni a zűrzavar éveit? Ezer év izgalmas és döntő fordulatait sűríti történelmi regénnyé az Alapítvány-trilógia, a modern tudományos-fantasztikus irodalom klasszikus alkotása.”
A legtöbbet kedvencelt könyvek a sci-fi címkén belül:
1. Suzanne Collins: Az éhezők viadala
2. Suzanne Collins: Futótűz
3. Daniel Keyes: Virágot Algernonnak
4. Suzanne Collins: A kiválasztott
5. Stephenie Meyer: A burok
6. Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak
7. Andy Weir: A marsi
8. Audrey Niffenegger: Az időutazó felesége
9. Aldous Huxley: Szép új világ
10. Frank Herbert: A Dűne
Persze itt már felmerül a kérdés, hogy mennyire tekinthető sci-finek Suzanne Collins tinidisztópiája, Az időutazó felesége, vagy éppen a Virágot Algernonnak – mondjuk utóbbi mind a Nebula-, mind a Hugo-díjakat elnyerte.
*
A magyar sci-fi és fantasy irodalom legjobbjaira is vetnél egy pillantást? Ide kell érte kattintani! Kövess minket Facebookon és Molyon, és olvasd el e-könyvünket a hazai fantasztikum helyzetéről!
Az új magatartásformák ugyanúgy terjednek, mint a járványok, és a 21. századra a túlzások vették át a főszerepet az emberi viselkedés alakításában; az ok az „egyharmados kisebbségek” és a „szuperterjesztők” felemelkedése – állítja önkritikus könyvében Malcolm Gladwell.
Az aztékok emberáldozatra épülő vallását a hódító spanyolok és a katolikus egyház a Sátán legintézményesültebb kultuszának tartotta.
Az arab eredetű név 2016 óta szerepel a fiúnevek top 10-es listáján a szigetországban.
Kemény nem ontja a könyveket, ami különösen rokonszenves a mai világban.
A közel négyszáz oldalas, gazdagon illusztrált kötet nem csak a Liget páratlanul gazdag, több mint két évszázados múltját mutatja be történeti hűséggel, a jelen, azaz a Liget Budapest Projekt fejlesztései is kiemelt szerepet kapnak.
A pápai állam dolgozói sokáig kiváltságos helyzetben voltak, de ott is megszorításokat vezettek be.
Azt mondják, hajótöröttként túlélni a lakatlan szigeten szinte már lehetetlen, de minimum embert próbáló feladat. Mi azonban szeretünk veszélyesen élni, ezért kipróbáltuk.
