A katona, a szerzetes és a pénzügyminiszter – Brian Staveley: A császár pengéi

Minden elsőkötetes szerző nehéz helyzetben van, amikor könyve felbukkan a könyvpiacon. Brian Staveley epikus fantasy trilógiájának, A Csiszolatlan Trón krónikájának első része, A császár pengéi az idei Könyvhétre jelent meg a Gabo kiadó SFF sorozatában. A három nézőpontot mozgató, kontinenseket átszelő narratíva központi rejtélye a császár meggyilkolása. A néhai monarcha két fia, az idősebb Valyn és a fiatalabb Kaden a fővárostól távol, kiképzésük helyszínén szereznek tudomást a merényletről, míg lánya, Adare a császári székelyen búcsúztatja el uralkodóját/apját.

Azonban a két fiú neveltetése gyökeresen eltér egymástól: míg Valyn különleges harci képzésben részesül, amelyet csak néhány kiválasztott élhet túl, addig Kaden egy távol-keleti filozófiákra emlékeztető szerzetesrend tagjaként éli mindennapjait. Arra gondolhatna az olvasó, hogy egy epikus fantasy esetében az erő és a találékonyság játszik döntő szerepet abban, hogy ki ülhessen a Csiszolatlan Trónra, de Staveley egy arasznyival rafináltabb megoldást választott. Hiába idősebb Valyn Kadentől, az örökösödés a különleges írisz alapján történik: „Az öcsémnek van Intarra-szeme – csikorgatta a fogait Valyn”. Így a fiatalabb léphet trónra, nem az idősebb fivér. Mind két fiútestvér eltér társaitól, mindketten sok csetlés-botlás során vezetők lesznek, próbái után Valyn egy osztag élén találja magát, míg Kaden köré is csoportosulnak emberek, igaz teljesen más megfontolásból.

Ne feledkezzünk meg a harmadik császári gyerekről, a császári pénzügyminiszterségi tisztséget betöltő Adareről sem. A fiatal nő elenyésző teret kap a történetben, így mind karaktere, mind pedig története kezdetleges, még kibontakozóban van. Valahol talán meghökkentő a számomra az az írói fogás, amivel Staveley él: a császári udvarban, ahol Adare próbál helytállni, jószerével kétdimenziós, jellegtelen papírfiguraként vergődik a politika és az intrika hálójában. Azonban ez a hiány közel sem jelenti azt, hogy nincsenek erős női karakterek a regényben. Sőt, éppen ellenkezőleg! A szerzetesi világrend, amiben Kaden kamaszkorát tölti, egyenlőként tekint férfira és nőre, de a kolostorban mégsem találkozunk nőkkel. Ezt forgatja fel fenekestül a külvilágból érkező Pyrre Lakatur. A kacér kalmárnő jól bánik a szavakkal és tisztában is van csáberejével. Másikuk Valyn környezetében bukkan fel – a fiú harcostársa, Ha Lin. Kitartóbb, eszesebb és kevésbé meggondolatlan, mint a fiatal férfi.

A bemutatott világ alaposan kidolgozott, részletekbe menő, egyúttal bővelkedik más fajokban és idegen szokásokban. A szerző nem restell hosszas magyarázatokat fűzni egy-egy általa kitalált kifejezéshez, beavatni és vezetni a fiktív világba valamint mesélni a lapokon megelevenedő kultúráról. Ha más fajokról beszélünk, úgy kettőt ki kell emelni közülük. A nevariimok és a csetriimek fontos szerephez jutnak a regény során. Ámbár eredetük a történelem homályába veszik, hatásukat a mai napig közvetve vagy közvetlenül kifejtik a narratíva jelen idejében. Míg ha idegen szokások kerülnek szóba, akkor megemlítendő a Kaden által elsajátított technika, a vaniate, aminek segítségével érzelemmentessé teheti magát.

A fiktív világ, a fő- és mellékszereplők jók, de nem többek. Ugyanakkor üdítőnek hathat, hogy az epikus fantasy stilisztikai jegyeit a szerző young adultos lazasággal lazítja fel. Ennek következményeként előfordulhatnak elsőre kilógónak tetsző szófordulatok is: a szöveg esetenként elbaltázott eufémizáló mélypontokat tud produkálni, de végül mégis, ez a nyelv többé-kevésbé  belesimul a világba. Az átívelő szál szolgálhat érdekességekkel, ha egyelőre nagy meglepetésekkel nem is rukkol elő Brian Staveley. Számomra az egyetlen kapaszkodót Kaden jelenti. Se Valyn, se nővérük, Adare nem tudott olyan személyiségjegyeket felvonultatni, amik arra sarkalltak volna, hogy tűkön ülve várjam a következő rész megjelentét. A második rész, a The Providence of Fire 2015 januárjában jelent meg angolul, reméljük, hogy a magyar kiadó nem váratja sokáig a rajongókat.