Minority Report: Így ne dolgozz fel egy filmet, de ha mégis, akkor ne fogass belőle sorozatot

„A fantázia hiánya nemcsak a jövőképben látszik meg az írókon, hanem abban is, hogy nem sikerült egy olyan karaktert sem összerakniuk a pilotra, aki csak egy kicsit is érdekes lenne. Dash (Stark Sands), a precog egy simán hibbant faszinak tűnik, az állandóan összeszorított szájjal maga elé meredő Vega (Meagan Good), a detektív meg annyira sablonos, hogy egy értelmező szótárban is szerepelhetne a képe az »elcsépelten egyforma filmes tévés karakterek: a zsarunő«cikkely mellett. Eleve ez a felállás, a rendőr/ügynök + egy-oda-nem-illő-de-valamihez-nagyon-értő-segítő annyira idegesítő már, hogy az valami hihetetlen, Sir Arthur Conan Doyle-nál ezt a felállást jobban megírni nem lehet, akkor meg minek kínlódni vele?

A sztori sem túl érdekes, és nem vet fel olyan kérdéseket, amiket pedig fel lehetne a magánélet szentségéről, a biztonságért feláldozott személyes szabadságról vagy a létünket alapvetően veszélyeztető technológiáról, ehelyett csak odakent, a két karaktert összehozó, és kínosan szájbarágós dialógusokon keresztül magyarázott jelenetekben bővelkedő nyomozást kapunk, és már látom, hogy az átívelő szál a precogokról nem fog akkora hangsúlyt kapni, mint kellene, inkább a heti ügyet megoldós, procedurális móka kerül majd előtérbe, ami viszont engem nem érdekel, pláne nem ebben a gyagyi körítésben. Értékelés: 1/5.”