Igen, felmerült már egy-két helyen, csak spoiler nélkül elég nehéz beszélni róla.
A gender-vonal mellett ez a tematika talán egy más olvasatot is ad(hat).
Nem akartam feltétlenül gender-regényt írni, olyan regényt akartam írni, ami foglalkozik ezzel a kérdéssel is. Az alapötlet egy olyan világ volt, ahol mindenki a születési helyéhez kötött, egyedül a nők vándorolhatnak szabadon a terhességük idején, és ebből megkerülhetetlenül következett, hogy az előjogok a társadalom nemek szerinti tagozódáshoz vezetnek. De nem úgy ültem le, hogy akkor írjunk egy gender-regényt, hanem hogy írjunk egy fura világú fantasyt.
Volt határa annak, hogy meddig tudod, vagy akarod feszegetni a társadalmi határokat a Horgonyhelyben?
Ha van határ, akkor az a befogadhatóság: a helyzetnek még ismerősnek kell lennie az olvasó számára, mégis mutasson valami mást. Ha teljesen elrugaszkodott lenne, a szereplők problémáit nehezebb lenne megérteni. Fontos, hogy azt érezze az olvasó, hogy köze van ehhez a történethez.
Ugyanakkor mindkét regényben lebontod a heteronormatív világkép alapját, a családot, és helyébe a kotériát és a kibucot állítod. Mik a vezérelvek, mi alapján irányítod ezekben a társadalmi csoportokban a kiválasztódást?
Felelőtlenség lenne fantasyt heteronormatív világkép alapján felépíteni. Elég egy apróságot megváltoztatni a ma ismerthez képest, és a hatásai nagyon messzire gyűrűznek.
Akár jengaszerűen?
Akár. Csak a végén ne húzgáljunk ki annyi elemet a rendszerből, hogy az összedőljön. Néhol pedig muszáj betoldani másfajta elemeket is, hogy stabilan álljon.
Ha azonban apránként az összeset kicseréled?
Akkor zseni vagy, és rajtad kívül nagyon kevesen fogják érteni a végeredményt.
Mint például Miéville?
Elsőre nekem is ő ugrott be, mint a legvadabb jengázó, de ő sem cserél ki minden elemet. Sokat, nagyon sokat, de még mindig fel lehet ismerni a rendszer alapjait. Ettől függetlenül persze Miéville zseniális.
Volt valami nagyon vad értelmezés a könyveidre, amire csak ráztad a fejedet, hogy „ó, dehogyis, az kellene csak!”?
Hozzám még nem jutott el ilyen. De nagyon érdekes látni, ki mit vesz észre a szövegben, hogyan értelmezi, milyen új szempontjai vannak. Nem az a lényeg, hogy az olvasó pont arra gondoljon, amire az író akart, hanem hogy legyen meg a saját verziója.
*
A Mandineren korábban is foglalkoztunk Moskát Anita könyveivel: a Bábel fiairól itt, a Horgonyhelyről pedig itt írtunk.