Nem mindig áldás az eső

A köveskáli Pálffy Pince meglátogatása és néhány percnyi autóút után egy teljesen másfajta hangulatú helyszínen, egy eltérő filozófiájú pincészetnél vártak minket. A Balaton-felvidék legkisebb bazalt tanúhegyén szerencsére már ismerős vagyok, egy évvel ezelőtti látogatásomhoz képest nagyot nőtt a pince előtti levendula, és a pince mögötti lejtőn a cabernet franc. A Káli-medencei napsütés után a Sabar-hegyre már esőben érkeztünk, de a borász Nagy László kedve nem lankadt, sőt örült is az esőnek, és azonnal öntött nekünk is egy pohár kékfrankos rozét, mikor kiszálltunk az autókból.

A kánikula utáni nagy vihar fokozatosan, ütemekben ért oda a Sabarhoz. A csapadék már kellett is a szőlőnek, mivel másfél hónapja nem esett eső. Szerencsére a korábbi esőzések miatt a szőlők jól bírták az eddigi nyarat, és az eső éppen akkor érkezett, amikor kezdett megjelenni a jele annak, hogy elfogyott a víz a talajból, mondta el Nagy László. Így persze már mindjárt érthető, hogy miért is örült annyira az esőnek.

A pincénél lévő kóstoló apropója a 2014-es évjárat bemutatása volt, így az elsőként a poharakba került rozé is már a tavalyi évjáratból származott. A jó hangulatú, kötetlen kóstolón az eső elől a pince teraszára menekült a bloggerekből és újságírókból álló csapat, miközben a pincéből a palackok folyamatosan kerültek elő. A könnyed kezdés után a sauvignon blanc jött a sorban, amelynek az illata Nagy Lászlót arra emlékezteti, mintha belépne egy gyógyszertárba. A kóstolócsapat inkább gyógynövényesnek nevezte ezt az ízt és illatot, ami a meglehetősen hűvös karakterű borban jelent meg.

A teraszon a kóstolás és beszélgetés közben a pince tulajdonosa, Ádám Gábor elmondta: nagyjából 27 ezer palack bort szerettek volna készíteni 2014-ben, de csak 18 ezret sikerült, ami 5-6 ezer palackkal kevesebb, mint amennyit 2013-ban készítettek. A tervek között egyébként nagyjából 30-35 ezer palack szerepel a jövőben: amikor 2012-ben a pincét felújították, és megnövelték, ekkora palackszám készítésére rendezkedtek be. Ezt a mennyiséget hamarosan el is érhetik, hiszen a cabernet franc idén már termőre fordul, és van egy friss rajnairizling-telepítés is, ami jelentősen meg fogja növelni a pincészet talán legkedveltebb borának mennyiségét.

Mikor elállt az eső, lementünk a pincébe. A pincészet főként osztrák Stockinger-hordókat használ, de van magyar hordó is a Sabarnál. Nagy László azért szereti az osztrák mester hordóit, mert bár drágább, mint a magyar, mindig konstans minőségű, ami a tapasztalatai szerint nem feltétlen igaz a hazai kádárok termékeire. A jó hordó fontosságát a következő bornál meg is tapasztaltuk, hiszen a poharakba a pincészet Mórocz szürkebarátja került. A pince szortimentjének ismerői most felkaphatták a fejüket, hiszen korábban ebből a fajtából nem készült válogatás, csak olaszrizlingből. Az illatban és az ízben is a hordóból származó fűszeres ízjegyek domináltak, amit sokan már most is kedvelni fognak, azonban egy kis érleléssel még szebbé fog válni a bor, amikor a hordó integrálódik.

Persze készült „fekete címkés” szürkebarát is a pincénél, ezt azonban csak a Borhálónál lehet megvásárolni, másfélliteres magnumpalackokban, így egy nagyobb nyári összejövetelnek jó kísérője lehet. Ebben a borban inkább a citrusos, hűvös gyógynövényes karakter az, ami jobban dominál, a hordót itt nem érezni.

Mikor feljöttünk a pincéből, már az ég is kezdett kiderülni, így fényjátékba borult a Csobánc és a környező hegyek. A látvány mellé az olaszrizlingeket kóstoltuk, a „fekete címkés” alap-, és a válogatott „fehér címkés” Mórocz-verziót. Az alapolasz és a Mórocz is szép állapotban van már most, mindkettő szép szerkezettel rendelkezik, és mindkettőben virágos, valamint hűvös gyógynövényes jegyek jönnek. A Mórocz talán még fiatalabb most, és hordózottabb hatást kelt. Emellett ahogy szellőzik, a pohárban egyre több réteg jelenik meg benne, amivel egy picivel a társa felé emelkedik. Az olaszrizling most is megmutatta, hogy mennyire megbízható fajta, és ha jó kezekben van, egy nehéz évjáratból is lehet belőle készíteni izgalmas, jó ivású borokat.

Az esőszünetben tartottunk egy „dűlőtúrát”, amikor felmentünk a pince melletti olaszrizling-ültetvény felett lévő kis pincéhez, amelyet Ádám Gáborék most vásároltak meg. A kis pincét teljesen át fogják alakítani, és ott a hegyen fogják kialakítani a pincészet kóstolótermét. Bár nem sétáltunk fel sokat a dombon, a panoráma így is sokkal teljesebb volt, mint a nagyjából száz méterre lévő pincénél. A panoráma mellé rajnai rizling dukált, amely a legfiatalabb, legkócosabb bor jelenleg a sorban, de talán a legnagyobb tehetség is. Virágok, pici gyümölcsösség, szép savszerkezet, minden, ami egy rizlingnek kell, de hogy igazán összeálljon, időt kell még adni neki.

Az utolsó borunkat a vacsora mellé szolgálták fel házigazdáink, amit a Villa Tolnay vendégházában fogyasztottunk el. A csobánci testvérpincészet épületei nemrég teljes felújításon estek keresztül, és egy-két dolog még most is alakulgat a vendégházban, de már látogatható a birtok. A vendégházban öt szobát alakítottak ki azoknak, akik szeretnének pár napot eltölteni gyönyörű, nyugalmas környezetben a hegyen. Az este utolsó Sabar-bora az ottonel muskotály volt, amelyet a vegyes saláta mellé szolgáltak fel nekünk. Az inkább fűszeres jegyekkel operáló bor remek kísérője volt az előételnek, annak ellenére, hogy muskotályok között egy kicsit komolyabb, testesebb borral volt dolgunk.

Az este későbbi szakaszában előkerült néhány Villa Tolnay-tétel is, amelyek 6-8 éves koruk ellenére, vagy éppen pont azért kiemelkedő élményt jelentettek a kóstoló csapatnak, így teljessé téve a Sabaron és a Csobáncon eltöltött délutánt estét. Ha valaki a Balatonnál nyaral, és egy jó hangulatú, családias légkörű borkóstolóra vágyik, érdemes ellátogatnia a Sabarra vagy a Csobáncra és Nagy László borait megkóstolnia.