A legmagasabbra értékelt magyar kékfrankos a villányi Wassmann bormanufaktúra a lap szerint 13,50 euróba kerülő 2011-ese, amiről miután kiemelték, hogy tetszett nekik a zamatos, szilvás-minerális lecsengés, röviden azt jegyezték meg, hogy elegáns-fűszeres és nagyon jól iható bor, vakon osztráknak tippelte a zsűri. A villányiakat két szekszárdi bor követi: az egyik a Takler Pincészet csúcsbora, a 2011-es Görögszói kékfrankos, amit a zsűri nem tudott egyértelműen hova besorolni. Erőteljes, izgalmas, fűszeres bor, érezhető tanninokkal, nagy testtel, írták a Takler-borról.
Tömegborból nagy lehetőség
Jól strukturált, savvezérelt és nem túl tömör. Elegáns, gyümölcsös, szellőztetni kell, vélhetően osztrák: ezt már a Heimann Családi Birtok 2011-es kékfrankos válogatásáról írta a Vinum magazin zsűrije. Készítőjét, a magazinban tévesen villányinak nevezett ifjabb Heimann Zoltánt meg is szólítja a lap. A többek között Geisenheimben, Udinében és Montpellier-ben tanult borász szerint a kékfrankosnak nincs túl jó hírneve itthon, mert a legtöbben eddig olcsó tömegborokhoz használták házasítási alapként a fajtát. A borász szerint a kékfrankos lehetőségeinek feltérképezése és kiaknázása még csak most kezdődik el Magyarországon. És van is mit: a Vinum megjegyzi, hogy míg itthon 8000 hektáron terem kékfrankos, Németországban 1800 hektáron terem a lemberger, Ausztriában 2600 hektárnyi blaufränkisch van.
A Vinum szerint a magyar kékfrankosok minőségi felívelése a Wassmannékhoz hasonló úttörők bioborászkodásán kívül (a német származású Wassmann-házaspár ma már számos villányi pincészetnek ad tanácsot az ökológiai szőlőtermesztés témájában) részben az osztrák határ közelségének is köszönhető, hiszen több olyan burgenlandi borász van, aki magyarországi területről is készít bort, és egyre több olyan kóstolóról hallani, ahol a fajta kapcsán közösen lépnek fel az osztrák és a magyar pincészetek.
Negyedannyiba kerül, mégis több pontot kapott