Bemutatták a Szekszárd-palackot! Interjú Heimann Zoltánnal

Hosszas előkészítés előzte meg a Szekszárd-palack bevezetését, ha jól tudom, már több mint egy éve dolgoznak rajta. Mennyire elégedett a végeredménnyel? Mennyire volt nehéz konszenzusra jutni?

Egy borvidék életében egy év nem hosszú idő. Itt elég fontos döntéseket kellett meghozni, ebből a szempontból egy év bőven belefér. Kár, hogy ilyen hosszú időre készültünk el, mert épp mögöttünk van kettő jó évjárat, amit nem tudtunk ezekbe a palackokba még letölteni. Úgy gondolom, hogy a 2012-es és valamelyest a 2013-as évjárat is ebbe a körbe esik. 

Igazság szerint jelenleg döntöttünk nagyon sok dologról, de a puding próbája az evés. Ez a kezdeményezés akkor fog működni, hogyha a borosgazdák elkezdik használni a palackot, és ebbe töltik a boraikat. Ők akkor fogják ezt használni, ha ennek hírértéke van és az ő forgalmukat, valamint a márkanevüket erősíti. Az emberek óvatosak, kockázatosan gondolnak mindenre. Én hiszem és tudom, hogy a közös összefogás, egy közös szekszárdi palack a szekszárdi borok ismertségét és elismertségét is tovább fogja fokozni. Szerintem ez jól fog működni.

A palackforma kiválasztásánál két kérdés merült fel. Egyik maga a formának, a másik a költségnek és az árnak a kérdése. Részben azért is késtünk sokat, mert az első ajánlatok túl drágák voltak, ezért meg kellett keresni azt az üveggyárat, aki kedvezőbb áron, és a kockázatot velünk együtt vállalva beszáll és segít végigvinni a dolgokat. Az Orosházi Üveggyárnak az amerikai tulajdonostársa, az OI csoport volt az, aki ebből a szempontból mellénk állt.

Milyen borok kerülhetnek majd az új palackba?

Az volt az elképzelésünk és döntésünk, hogy Szekszárd a kadarkára, a kékfrankosra és a bikavérre helyezi a hangsúlyt – ezeket próbálnánk erősíteni. Félreértés ne essék, ez nem arról szól, hogy a cabernet- és merlot-fajták és boraik nem fontosak, hiszen majdnem minden csúcsházasításnak ezek a fő alapanyagai. Szerintünk a szekszárdi borvidék önállóságát, egyediségét a kiválasztott fajtákkal lehet megalapozni. Mi úgy hisszük, hogy a kadarka nagyon fontos lehetőséget jelent Szekszárdnak és kékfrankosban is kimagaslóan jók vagyunk. Ezek magyar, illetve közép-európai fajták, ezekkel a világpiacon sokkal többet tudnánk előre lépni.

Az adta magát, hogy ha a világfajtákban a bordeaux-i palackot használja mindenki, akkor figyelembe véve azt is, hogy a kadarka, a kékfrankos és a bikavér nem olyan stílusúak, mint a merlot és a cabernet, inkább a burgundihoz közelebbi palackformát választunk. Tulajdonképpen egy kicsit módosított burgundi palackot használunk, aminek a vállán körbefut a Szekszárd felirat négyszer. Igazából új és egyedi dolog, de maga az üveg formája nem teszi annyira különlegessé. 

Nem mertünk belevágni egyedi stílusú üveg készítésébe. Sokkal drágább lett volna, és nagyon sok technológia problémát vet fel. Egy egyedi palacknál sokkal nehezebb lett volna konszenzust találni. Ha a tokaji üveggel párba állítom, ott volt valaki, aki megfinanszírozta az egészet, ezért mások nem nagyon tudtak beleszólni. A mi esetünkben az a lényeg, hogy az üveggyár vállalta a finanszírozást, ezért Szekszárdon ez pótlólagos költségvállalást senkinek sem jelentett. Ebből a szempontból is könnyebb volt az, hogy egy kevésbé egyedi stílusú üveget választottunk.

Hasonlóan a Fuxlihoz itt is egy döntőbizottság választja ki, hogy kinek a bora kerülhet az új palackba, vagy csak a borosgazdán múlik ez a döntés?

A Fuxli volt a minta minden szempontból, annak a módszertanát használjuk a borok kiválasztásánál. Ezt nem csak az új palackba kerülő boroknál, hanem mindenütt alkalmazzuk, többek közt a Bikavér Párbajnál is. A szempont az, hogy bárki bejöhet, bárki részt vehet a kezdeményezésben, de a felajánlott mintát közösen kell megkóstolni. Az még nem dőlt el, hogy mindenkinek, vagy egy kóstoló zsűrinek kell majd lekóstolnia a mintákat. A Fuxli esetében mindenki kóstol, mindenki zsűrizik, aki az előző évjáratban készített bort. Ott a termelők 75 százalékának kell elfogadnia egy bort.

Én azt szeretném, ha egy bizottság döntené el, melyik bor kerülhet az új palackba, tanulva és megértve a Fuxlik kiválasztásának nehézségeit. A bizottság 66 százalékának és még egy főnek kellene elfogadnia egy mintát ebben az esetben. Érdemben itt külön, egyedi termőhelyi, eredetvédelmi előírások nincsenek, csak annyi, hogy csak szekszárdi kadarka, kékfrankos és bikavér kerülhet a palackba, és a zsűrinek el kell fogadnia a bornak a minőségét. 

Hogyan segítheti a közös palack a borvidék megjelenését? Milyen várakozásaik vannak ezzel kapcsolatban?

Fontos hogy az új palack megjelenésének hírértéke van. Azt nem valószínűsítem, hogy az eladásaink ettől érdemben növekednének. De a borvidék megjelenésében, arculatában komoly szerepe van, mert a fogyasztó az látja, hogy Szekszárdon megint történt valami, összefogás van, és a kadarkát, a kékfrankost, valamint a bikavért tartják fontosnak. 

Ha egy mód van rá, szeretnénk, ha lenne egy minimálára az új palackba kerülő boroknak. Mellette közös kampányokat, közös megjelenéseket is szeretnénk az új palacknak. Ezek a lépések mind arról szólnak, hogy presztízsében a borvidéket emeljük. Én ezt tartom a legfőbb hozadékának a kezdeményezésnek.

Hány palack készül el most a premierre? Hány termelőnek a bora lesz az új palackban?

A csapda ebben az, hogy évjáratot váltunk és váltottunk, hiába van a szándék meg mindenkiben, hogy használja a Szekszárd-palackot. A 2013-as évjáratnak a borait sokan már letöltötték, a 2014-es évjárat ebből a szempontból gondokat jelenthet. Az, hogy ki, melyik borával és milyen mennyiségben kezd, csak jövő tavasszal, az első zsűrizés után fogjuk látni.

Fontos kritérium, hogy itt nincs verseny, hogy ki az első, és ki a második, aki piacra lép az új palackba letöltött boraival. A palackokba hibátlan, fajta és termőtáj jellegű kadarkát és kékfrankost kell tölteni, és a bikavérnek is terroir jellegű és „Szekszárdi Bikavér” stílusú bornak kell lennie.

Most a Szekszárdi Szüreti Napokon volt a palack bemutatója. Nagy a várakozás mind a fogyasztók, mind a termelők részéről. Megint léptünk egy nagyot...