Nincs jó helyzetben Magyarország a nemzetközi kulturális versenytérben, mert „magunkba fordulók vagyunk”, és bizonyos területeket szakmai belterjesség jellemez – mondta L. Simon László. A Miniszterelnökség parlamenti államtitkára Geszti Péter előadóművésszel vett részt szombaton Mátrafüred-Sástón a Fidelitas csütörtöktől vasárnapig tartó nyári szabadegyetemén.
A Kultúra, és ami benne van című vitán, ami a kultúrpolitika aktuális kérdéseit feszegette Geszti Péter úgy fogalmazott, hogy a popkultúrának sohasem volt semmilyen kormányzattal olyan viszonya, amilyet a kormányzat szeretett volna. „A popkultúra szabad, nehezen kezelhető dolog, szereti a saját világát élni, akkor is mondja a magáét, ha a hatalomnak nem tetszik” – mondta. Szavai szerint egyértelmű rendszer állt fel, amely eldöntötte, mit tart támogatandónak, és mi az, amit nagyon nem szeret. Azok, akik az utóbbi kategóriában vannak, most már az éhhalál küszöbén állnak – tette hozzá. Szerinte aggályos az Artisjustól elterelt pénzek szétosztásának mechanizmusa is.
L. Simon László emlékeztetett: az uniós direktívák szigorúan szabályozzák a szerzői jogi területet. Hozzátette: számos európai kultúrpolitikus úgy gondolja, sok tekintetben idejemúlt a jelenlegi szerzői jogi rendszer.
A popkultúra piaci helyzetét vázolva Geszti Péter kijelentette: a 2008-as gazdasági válság óta eltűntek a pénzek a kulturális piacról. Ennek következménye, hogy felértékelődött az állami pénzek szétosztóinak szerepe - mondta. „Kulturkampf van az országban, egymást ütik a pénzekért” – mondta. Geszti Péter kitért az ARC óriásplakát-kiállításokra is, mint mondta, a nagyvállalatok már nem mernek pénzt adni rá, mert félnek a következményektől.
L. Simon László szerint nemzetközi, különösen a környező országokkal való összevetésben nem áll jól a magyar kultúra. „Furcsa önképünk alakult ki. Trianon után a környező, a magyarokat kisebbségi létbe kényszerítő országok meg akarnak bennünket előzni, meg akarják mutatni, hogy az ő kultúrájuk legalább olyan jó, mint a miénk” – mondta. Tudomásul kell venni – folytatta –, hogy létezik a nemzetközi kulturális versenytér, miközben mi „magunkba fordulók vagyunk”, és bizonyos területeket szakmai belterjesség jellemez. Arról is beszélt, hogy „nagy a különbség önképünk és a világban rólunk kialakult kép között”. Szerinte fontos tisztázni azt is, miben akarunk versenyezni a többi országgal.