Magyarországról annyi tudható, hogy aranyos, kedves kis országocska Európa közepén, csinálnak bort is, mint számos más környező aranyos, kedves országocska – de ennyi, mondja a VS.hu-nak adott interjújában Szolnoki Gergely, a németországi vezető boriskola, a Geisenheimi Főiskola docense.
„- Ès a mennyiség? Magyar prémiumborból eleve nincs olyan mennyiség, ami exportra elég lenne.
- Ez egy jogos dilemma. Ma Magyarország nincs tényleg abban a helyzetben, hogy exportáljon, nincs is rá szüksége. Magyarországon a magyar bor jól fogy, a termelés mennyisége lefedi a magyar piacot. Igaz, a statisztikák szerint az elmúlt tíz évben Magyarországon is megnőtt az importborok mennyisége…
- Mi lesz azokkal?
- A feltételezésem az, hogy korábban is nagyobb volt a borimport Magyarországra, csak az el lett hallgatva. Ha ugyanis nagy az olasz túltermelés, akkor könnyű a határon ide-oda szállítgatni borokat, és nem ritkán külföldi borokat belekevernek magyarba, és eladják csak magyarként. Ma már persze azért vannak pincészetek, amelyek felvállalják ezt, és kis betűkkel már ráírják az üvegre, hogy Európai Unióból származó bor is van benne.
- Esetleg olasz vagy osztrák boros palackokban is lelhetünk így magyar borra?
- Persze, vörös vagy fehér magyar bor egyaránt szivárog át Ausztriába és Olaszországba, ahol aztán lepalackozzák osztrákként, olaszként. Ez mindig attól függ, hol van túltermelés. Inkább az olaszoknál van ilyen, és akkor tényleg megy olasz bor Magyarországra, magyar palackba, mintha magyar bor lenne. De a borstatisztikák mindenütt elég lazák, még a precíz németeknél is. Egymillió hektoliternyi tévedések fordulnak elő, hol fehérbort számolnak el vörösnek, hol fordítva. Ha ilyen a németeknél előfordul, akkor nyilvánvaló, hogy mi minden tud az olaszoknál vagy a magyaroknál előfordulni!
- Vissza az alapkérdéshez. Megéri belerakni pénzt, energiát, időt a magyar bor ismertté tételébe, amikor Magyarországon úgyis magyar bort iszik a többség, és arra el is megy a termelés nagy része?
- Megérné, de nagyon nehéz ezt elhitetni valakivel. Mondjuk azt valakinek, hogy nézd, vegyél ennyi és ennyi földet, ültess csak ilyen szőlőt, várj tíz-húsz évet, addig rakjál bele jó sok pénzt a marketingbe, s utána majd nyereséges leszel…? Magyarországon, ahol minden olyan gyorsan változik, minden annyira bizonytalan, ki merne egy ilyen húszéves projektbe pénzt és időt ölni?
- Ez az én kérdésem is.
- Megalapozott stratégia kellene. Valamiféle garancia arra, hogy mindenki, a mezőgazdasági minisztériumtól a termelőkig egy irányba húz, akkor is, ha kormányváltás jön. (...)
- Olaszrizling vagy furmint?
- Ha a németeknél valaki olaszrizlinget mond, arra furcsán néznek. Magyarországon jobbak az olaszrizling feltételei. De a magyar bornak elég hátrány az, hogy magyar bor, ne tetőzzük még azzal is, hogy az eladandó fajta se ismert vagy népszerű! A magyar bor ismeretlen, az olasz rizling meg népszerűtlen. Ezzel szemben a furmint lehetne áttörő. Ez persze egy ötlet, de a furmint szerintem nyerő lenne.
- Testes vörös borok?
- No, ez egy nagy magyar tévedés. Egészségügyi szempontból is egyre erősebb az a vélemény, hogy az alkohol az alkohol: veszélyes, egészségkárosító. Ha bor, akkor is. Számos helyen már a boros üvegeket is hasonlóan sokkoló képekkel, mondjuk májrákról kell felcímkézni, mint a cigaretta esetében. Egy ilyen közegben azzal senki nem lesz népszerű, hogy tizenhat-tizenhét százalék alkoholtartalmú borokat gyárt, mint egyes magyar pincészetek, akik még büszkék is erre.”