„Apám egy ikon lehetett volna a jobboldalon” – Jeszenszky Zsolt volt a Hotel Lentulai vendége

A beszélgetés személyes hangon, bakelitlemezek és stadionrock-emlékek mentén bontakozik ki, majd fokozatosan eljut a magyar közélet legélesebb vitáiig.

Olyan volt az Euróvíziós Dalfesztivál magyar válogatása, mint amilyenek mi vagyunk. Kicsi, és szürke.
„Olyan volt az Euróvíziós Dalfesztivál magyar válogatása, mint amilyenek mi vagyunk. Kicsi, és szürke. A versenyből – aminek nem vagyok avatott kritikusa, mert valójában csak bele-belenéztem – egy dolog szűrődött le számomra: ez az a hely, ahol majdnem mindenki más akar lenni, mint ami. Végül választottak egy produkciót, ami pontosan olyan trendi és eredeti, mint a vörösesbarna bőrkabátka, amit tavalyelőtt minden lány beszereztetett magának sóhajtozó szülei kíséretében, s amit ma már elég ciki felvenni, mert állandóan visszaköszön az utcán, ráadásul a divat is változott.
No, hát ilyenek vagyunk! Nehezen viseljük el önmagunkat. Talán ennek a szerephibának az egyik legjobb példája volt szegény Novodomszky Éva, aki a döntő sminkje alól valószínűleg kevéssé ismerte fel magát. Az Alkonyat című filmben nyugodtan felléphetett volna, mint vámpír, de úgy tűnik, ez az új sminktrükk a magyar tévében. A legfőbb fegyver a személyiség ellen a szénfeketére körbemonoklizott szem. Ki tudja, mit szeretnének takarni vele?
