Nem hiszem, hogy létezne kimondottan ideális olaszrizling, pont a sokoldalúsága miatt szeretjük a fajtát. Úgy gondolom, hogy az ideális termőhely is azon is múlik, hogy ki milyen típusú olaszrizlinget szeret. Szerencsére az olaszrizling majdnem egész Magyarországon jól érzi magát. Főleg a melegebb, enyhébb klímájú helyeket kedveli, ennyiben nem hazudtolja meg a származását, ezért a legzordabb északi és keleti jellegű lejtőket nem annyira kedveli. Az más kérdés, hogy ugyanúgy termelik ott is. De a legjobb minőséget a zártabb, hűvös szelektől mentes déli lejtőkön éri el.
A legjobb minőség eléréséhez az is kell, hogy magnéziumban gazdag legyen a talaj, ugyanis a fajta érzékeny a különböző ásványi anyagok meglétére. Ha a talaj ásványi anyagokban, főleg magnéziumban hiányos, akkor az észrevehető a borban is. De mivel egy eléggé kiszámítható fajta, ott is képes megteremni, még ha nem is a legjobb, de egy stabil minőséget hozva. Ráadásul a betegségekre is kevésbé érzékeny. Mivel fürtje eléggé tömör, ezért a fürt nem mindig szellőzik jól át, és olyankor hajlamos a lisztharmatra és az egyéb gombás fertőzésekre. De egyébként egy ellenálló fajta.
És ha borvidékről beszélünk, melyik lehet neki a legjobb?
Itt jön be az ízlés kérdése, hiszen teljesen más egy észak-dunántúli vagy egy észak-magyarországi olaszrizling élénk savakkal, frissességgel, üdeséggel, egy könnyedebb reduktívabb karakterrel. Ha a teljes érettséget keressük a borban, akkor érdemes dél-dunántúli olaszrizlinget választani, ahol nagyon komoly szubmediterrán hatás érvényesül. Valahol a kettő között egy kompromisszum a Balaton és a Balaton partja. Különösen a Balaton-felvidék védett dűlőiből lehet olyan olaszrizlinget készíteni, ahol magasabb érettségi állapot mellett a savak sem vesznek el. Ezét olyan tüzesek a balatoni olaszrizlingek.
De ott van a Somló is, ahonnan nagyon karakteres, savas, mozzanatos és minerális bort lehet készíteni a fajtából. A fajta jó cukorgyűjtő, ezért lehet belőle desszertbort is készíteni, akár késői szüretelésűt vagy akár jégbort is. Jó példa erre Ausztriában a Fertő-tó vidékén a trockenbeerenauslese, amely majdnem aszús szintig is képes elmenni. Ahány ház, annyi szokás, ahány terület, annyi olaszrizling, talán az egyik legváltozatosabb fajta. Nagyon sokszínű a fajta, ezért is neveztem kicsit viccesen a magyar chardonnaynak.