Sztori is kell, nem csak zene – Kultúra új köntösben a Tranzit Fesztiválon

A kultúra új ruhája

A vitát vezető Lukácsy György, a Heti Válasz újságírója először az Operaház igazgatójának tette fel a kérdést: bejött-e az intézmény szélesebb réteget megszólítani kívánó plakátkampánya? Ókovács Szilveszter szerint az új közönség felé való nyitás a populáris kultúra eszközeivel nem riasztotta el az oldschool, vaskalapos operalátogatók nagy többségét, így lényegesen több nézőt nyertek vele, mint ahányat elveszítettek. A Tosca tulajdonképpen egy thriller – mutatott rá, a darab plakátja pedig szerinte jó példája annak, amikor a populáris kultúra eszközeinek segítségével, nyitottsággal megszólítható, felnevelhető egy új operaközönség. Annyit ér a művészet temploma, amennyien bemennek – húzta alá.

Csiszár Jenő kiemelte, hogy a célirányosság, fogyaszthatóság rendkívül fontos akár egy operaprogram terjesztésénél is. A Dal zsűrije szerint akár könnyű, akár komolyzenéről van szó, a műfajok közötti átjárhatóság elengedhetetlen. A tehetségkutatókra áttérve Csiszár emlékeztetett: az első, '61-es Ki mit tud volt a választóvíz: ekkor ugyanis beemelték a közönséget a játékba, az „ezerfejű cézár” döntött, kit emeljen fel. Baricz Gergő, az X-faktor egyik felfedezettje a hirtelen nyakába szakadó országos ismertséget a saját bőrén tapasztalta meg. Szerinte lelkileg nehéz túllépni a felfokozott reakciókon. Míg más végigjárja a sikerekhez vezető utat, van mögötte tapasztalat, ő néha azt érezte, hogy ugyanezt nem munkával érte el, nincs mögötte valódi tartalom, és máris mélyvízbe pottyant. Egy tehetségkutatóban indulóra sok esetben olyan stílusokat is ráhúznak, melyek tulajdonképpen nem is az adott énekes valódi arcai.