Zsűriztem a Vinagorán

„Egyedülálló a világon, hogy egy nemzetközi zsűri mellett a legjobb borokat még külön egy médiazsűri is díjazza” – kezdte köszöntőjét László Ágnes, a médiazsűri szervezője, a Vinagora borverseny sajtófőnöke. Elmondta, hogy mindig külön izgalommal várja a médiazsűrit, hiszen különböző területeken tevékenykedő, borszerető emberek ülnek egy asztalhoz, hogy döntsenek arról, melyik az a már aranyérmes bor, amelyik leginkább megfelel a fogyasztói ízlésnek. A zsűriben séf, étteremtulajdonos, producer, főszerkesztő és zenész is volt. Nyolcan ültünk le a zsűriasztalhoz.

A zsűrizésen három fehérbort, három vörösbort és három édes borkülönlegességet kóstoltunk, és pontoztunk a pozitív, 100-as rendszerben. 100 pontot a tökéletes bor kaphat, a pontokat a hibák miatt vonják le a bírálók. Egy kis segítséget itt lehet kapni azzal kapcsolatban, hogy mit is értékelnek bírálatkor. A borok, amelyeket a médiazsűri kóstolt, a legmagasabb pontszámot érték el a kategóriájukban, és nem kaptak sem champion, sem legjobb fajtabor különdíjat.

Nyomogatni kellett a számítógépet

Számomra a számítógépes zsűrizés volt a borgála egyik legérdekesebb része. Három fő kategóriában vizsgáltuk a bort: szín, illat, íz. Ezen belül pedig különböző alkategóriákat néztünk meg egy ötfokozatú skálán. Az alkategóriák a tisztaságot, a minőséget és a harmóniát értékelték főként. A nemzetközi zsűrinek ennél több szempontot kellett figyelembe venni, sajnos mi az idő rövidsége miatt csak pár szempontot értékeltünk. A szín, az illat, illetve az íz besorolása után legvégül az összbenyomást is kellett pontoznunk. Mikor megadtuk az egyes kategóriák pontjait, akkor a gép megadta nekünk, hogy ez hány pontot is jelent. Ilyenkor többször fordult elő velem, hogy magasabb pontszámot kapott a bor, mint amennyit gondoltam róla, ezért korrigáltam.

A borokról az évjáratot, illetve a kategóriabesorolást ismertük csak a zsűrizés során. Ez a két információ alkalmas arra, hogy részben módosítsa a pontszámot, hiszen mást kell elvárni egy illatos fajtából készülő fehérbortól, mint egy nem illatos fajta borától. Így több esélye van aranyéremre egy irsai olivérnek, vagy egy cserszegi fűszeresnek is. Ez ki is derült, hiszen a fehérboroknál az egyik általunk is kóstolt bor a Frittmann Pincészet 2012-es cserszegi fűszerese volt, ami a fajtának egy nagyon szép és ritka arcát mutatta. Szép virágos illat, és meglepően telt, közepes testű, ízgazdag borról van szó. Tetszett nekünk is, mi azonban a balatonfüredi Figula Pincészet 7 hektár fantázianevű házasítását szavaztuk meg a fehérborok közül a legjobbnak. A bor két szőlőfajta, a chardonnay és sauvignon blanc házasítása. Sokat elmond róla, hogy vakon kóstolva többen furmintnak gondoltuk a bort.

A vörösboroknál Szekszárd túlsúlya már az érmek számában is megmutatkozott: a szekszárdi borok 27 érmet nyertek összesen a versenyen, ahol az összes résztvevő bornak csupán 30%-a vihetett haza érmet. A Vinagorán azt is szabályozták, hogy mi az a minimumpontszám, aminél kiadható ezüst-, arany-, illetve nagy aranyérem egy bornak. Zilai Zoltán, a verseny főszervezője elmondta, hogy szerencsére a ponthatáron emelni is kellett, mert a beérkezett 560 minta minősége magas volt. Visszatérve a szekszárdi vörösborokhoz: a médiazsűri díjazottja a Bodri Pincészet 2009-es Szekszárdi Bikavérje lett, amit a verseny sikerpincészetének csúcsbora, az egri Thummerer Pincészet 2006-os Vili Papa házasítása elől orozott el.

Hogyan nyomta le Orosz Gábort a Fitomark?

Az édes borkülönlegességeknél volt a legnagyobb vita arról, melyik bor is kapja a médiazsűri díját. A címért Orosz Gábor 1999-es 6 puttonyos aszúja, a Puklus Pincészet 2005-ös tokaji aszúeszenciája és a Fitomark Borház 2007-es 6 puttonyos hárslevelű aszúja volt versenyben. A díj a legidősebb és a legfiatalabb borkülönlegesség között dőlt el. Kezdetben 4-4 arányban szavaztunk a két borra, a pontszámok figyelembevételével. Orosz Gábor aszúja még a régi stílusban készült, komoly hordós, oxidatív jegyekkel. Sok dió, pörkölt magvak jellemezték, míg a Fitomarké - amelyet a Tokaj Kereskedőház volt igazgatója, Kiss István vezet - az új, intenzíven gyümölcsös stílust képviselte. Kezdetben a must illata, majd birsalmasajt volt érezhető, de pillanatról pillanatra változott a kép.

A két stílus közti különbség miatt volt nehéz a döntést meghoznunk. Csík János, a Csík zenekar vezetője kezdetben hagyományőrzőként Orosz Gábor aszúja mellett állt ki: azzal érvelt, hogy szeretné a régi értékeket megtartani. Pintér Katalin, a Gerbeaud Cukrászda és az Onyx étterem igazgatója Kiss István aszúja mellett állt ki: Orosz Gábor aszúja szerinte a nagy ünnepek bora, melyből az ember egy pohárnál többet nem kíván, míg a Fitomarké akár egy hétvégi ebéd mellé is fogyasztható. Ráadásul sokkal könnyebb mellé egy ételt párosítani.

Fontosnak tartottam én is az előbb leírt szempontokat, valamint azt is, hogy igyekezzünk megismertetni a fogyasztókkal az új aszú stílusát, amely sokkal kedvesebb, szerethetőbb, még lebilincselőbb. Továbbá abban is megegyeztünk, hogy a döntésünkkel nem csak az célunk, hogy a fogyasztó ízlésével vizsgáljunk, hanem az is, hogy újat is mutassunk nekik. Ezt Tokaj esetében különösen fontosnak érzem. Végül érveink hatására, 7-1 arányban a 2007-es új stílusú aszú mellett döntöttünk. Később Pintér Katalin elmondta, hogy azért szereti a vakkóstolást, mert nem ismeri a borász nevét. Ha tudta volna, hogy Orosz Gábor aszúja az 1999-es, biztosan rá szavaz.

Az aszúkat itták meg legelőbb

A zsűrizés után az eredményhirdetés következett, amin sajnos kevés borász vett részt: sokan nem vették át a díjaikat. Az eredményhirdetést a borgála követte, ahol mind az 560 bort megkóstolhatták az érdeklődök. A borok előtt megtalálható volt a teljes értékelőlap is, így a kíváncsibbak elolvashatták a zsűri értékelését is, ami egyébként a Vinagora honlapján is megtalálható. A rendezvényre közel 1000 ember látogatott ki a Boscolo Konferenciaközpontba, ahol a figyelmesebbek találkozhattak, illetve beszélgethettek több borásszal, vagy akár együtt is kóstolhattak velük.

A borgálán sokan utaztak a Champion-díjas borokra és a különlegességekre, főként az aszúkra, így sajnos azok közül kevéshez volt szerencsém, mert hamar elfogytak, de több érdekes külföldi bort meg tudtam kóstolni. Ilyenek voltak a német Anselmann pincészet borai, az ausztrál Gatt shirazai, illetve az uruguayi erősített vörös likőrbor, mely határozottan túró rudira emlékeztető illattal bírt. A borgála bormennyisége befogadhatatlan, ezért érdemes átgondolni előtte, mire vagyunk kíváncsiak. Ha ezt megtesszük, és figyelmesek vagyunk, érdekes tapasztalatokra tehetünk szert.

A képeket Szigetváry Zsolt készítette, itt található az összes.