Mi juthat eszünkbe a 2004-es évről? Persze, ekkor volt Magyarország EU-csatlakozása, Gyurcsány Ferenc hatalomra kerülése, az ukrán narancsos forradalom, a kettős állampolgárságról szóló népszavazás és a thaiföldi szökőár is. Az évszám most viszont azért érdekes, mert az idei Volt péntekjén két olyan fellépő foglalta be a nagyszínpadot, amely utoljára kilenc éve volt igazán relevánsnak mondható, akkor viszont egy generáció számára jelentett rockélményt. Papa Roach és Billy Talent. Nézzük, mit nyújtottak!
2013. július 06. 17:17
p
0
0
7
Mentés
A Papa Roach igazi kaliforniai deszkás-suhanc nu-metál banda, amely a kétezres évek elején boldog-boldogtalan által hallgatott stílus legnagyobbjai között van a Slipknot és a Linkin Park társaságában. Az előző évtized elején három elképesztően sikeres albumot legyártó csapat ekkoriban a magyar középiskolások és felső tagozatosok tracklistjén is előkelő helyen szerepelt: a Last Resort Eminem legnépszerűbb számaival együtt vonult be a generációs tapasztalatba.
A másfél fokkal bonyolultabb, de azért így sem egetverően komplex zenét játszó Billy Talent is éppen ekkor volt a topon – a dallamos punk-hardcore kanadai szakértői is meglovagolták az utolsó hullámot, mielőtt az igazán maszkulin rockzene kiszorult volna a mainstream fogyasztói kosárból. A kirobbanó energiát sugárzó echte vörös hardcore abszolút megérdemelte a sikert, hiszen egyszerre tudta ritka mód jól hozni az alap punkjegyeket és maradt széles körben fogyasztható. Ennek köszönhetően ők is ott vannak a mai huszonévesek szívében, ráadásul 2004 után is le tudtak gyártani egy értékelhető albumot.
A szervezők jól éreztek rá a tíz évvel ezelőtt hímzett Fubu-nadrágot és széles Vans-cipőt hordók és az akkori középiskolás rockerek kézenfekvő nosztalgiaigényére, és jól látták meg azt, hogy ezek a zenekarok viszonyítási pontként ismertek a mai kamaszok között is. Kézenfekvő és előzőleg perfekt stratégia volt tehát a pénteki nap nagyszínpados felhozatalának maszkírozása – a programra nézve egy tíz évvel ezelőtti BMX-verseny döntőjének after-partyján érezhette magát a látogató.
A recept tehát meggyőző, de Paulo Coelho szerint a puding próbája az evés, ami bizony hozhat kevésbé várt fordulatokat. A pénteki koncertek alapján ugyanis ezek a zenekarok bizony megöregedtek és megkoptak. Pedig a koncerteken meglepő módon leginkább mai tizenévesek adták a magot. Biztos az idősebb testvérek discman-jeiről átgrabbelve maradt mai is népszerű a korabeli anyag. Meg például azért, mert a deszkás és hardcore szubkultúra egészen megerősödve él tovább a Kárpát-medencében.
A Papa Roach fellépése kizárólag azért hozta a kötelezőt, mert a legtöbb ember jó eséllyel kizárólag a Last Resort egyszeri élő meghallgatása miatt hagyta ott Sopron legmegbízhatóbb folyóboros helyeit, a Gyógygödört és a Cezar-pincét. Jacoby Shaddix zenekara fáradtan, erő nélkül, bár láthatóan őszintén nyomta a megszokottat. A stílusbenyomás: a családapaság, a deszkás suhanckodás és a rocksztárság meglehetősen fura keveréke. A végén a Last Resort viszont lement úgy, ahogy. Ez pedig azért nagy élményként értékelhető.
A Billy Talenttől eleve többet várhattunk, de sajnos csak nagyobb csalódást kaptunk. A szakértői becslések a megvalósultnál mintegy 40-60 százalékkal magasabb élvezeti értéket prognosztizáltak. De lehet hogy egy kiöregedő punkzenekar koncertteljesítményének kiszámításakor a szakértelem tényleg csak valami bolsevik trükk. Jó számok mentek le, a régi legnagyobbak és az újak közül is, de az összkép unalmas és kiábrándító volt. A Talent legnagyobb ereje a nyers dinamizmus volt, ez pedig sehol. Az idegesítő lötyögést itt is egy generációs kulcszene reménye tette végigállhatóvá: csak-csak lejátszották a Red Flaget is. De hát az is gyenge volt. Pedig régen ez még így ment.
Az Ökumenikus Segélyszervezet ügyvezető igazgatója hangsúlyozta, hogy most leginkább pénzadományra van szükség, mert így lehet leghatékonyabban segíteni a bajbajutott családokat.
A fesztiválozás valódi élményét a kockázatok aláássák, a biztonság viszont segíti. Idén is érdemesebb lesz tehát drogfogyasztás nélkül, felszabadultan, élvezettel bulizni.
A magyar mozgóképnek nemcsak több mint egy évszázados múltja van, de sok műfajban egyre virágzóbb jelene is. Ezt ünneplik június 18-ától 21-éig Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban.
Ha például a tegnap esti önkényes hídfoglalókat vízágyúval oszlatták volna, akkor azt a magyar ellenzéki hídfőállásból diktatúrának minősítették volna, kissé nyugatabbra meg jogszerű fellépésnek.
p
3
1
0
Hírlevél-feliratkozás
Ne maradjon le a Mandiner cikkeiről, iratkozzon fel hírlevelünkre! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és elküldjük Önnek a nap legfontosabb híreit.
Összesen 7 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
dodóbá
2013. július 07. 15:58
Gerendainak most erre volt pénze, meg rád, hogy megírhasd ezt a cikket.
"Mi juthat eszünkbe a 2004-es évről?"
Példáúl ez, amely az ezt követő időszakra rányomja a bélyegét.
"Le kell verni a jobboldalt. Az én feladatom az, hogy ennek a politikai versengésnek irányt adjak, feladatokat szabjak, és azokat számon is kérjem, s ezt meg is teszem hezitálás nélkül."
(Gyurcsány Ferenc Népszabadság, 2004. február 9.)