Novák Előd nem tud kibújni a jobbikos bőréből – rabbi a Mandinernek

Megyeri Jonatán rabbi szerint a Bodrogkeresztúrra zarándokló több tízezer zsidó jelenléte turisztikai kincs, melyet sokkal jobban kellene támogatni infrastruktúrával.

Tokaj-Hegyalja és Mád borai dűlőnként más és más arcukat mutatják a pohárban. De mi van akkor, ha a borvidék sokszínűségét ezúttal nem a dűlőszelekcióban, hanem a borász kísérletezőkedvében keressük? Lenkey Géza borai választ adnak erre a kérdésre.
A Lenkey Pincészet sztorija 1999-ben kezdődött, amikor a család vett pár hektárnyi szőlőterületet Tokaj-Hegyalján. Lenkey Géza tulajdonos-borász édesapja 2002-ben bekövetkezett halála óta vezeti a vállalkozást. A mai birtokméret 10 hektár, a területek többsége Mádon található a Korposd, a Holdvölgy, az Úrágya-Köves, a Kishegy, a Középhegy, a Vilmány, a Bomboly dűlőkben, illetve Bodrogkeresztúr határában, a 37-es út fölötti Hegyfarokban.
Valahol itt kezdődik a komoly bor, mutatta be a 2008-as Túlélőt készítője. Beszédes az elnevezés: ez volt az első olyan év, amikor Lenkey Géza komolyabb permetezés nélkül kezdte a tavaszt, ám arra ő sem számított, hogy az elmúlt negyven év legnagyobb lisztharmat-járványa szinte mumifikálja a termést. A tízhektáros birtokon összesen 3200 palack száraz bor készült az éven, és ez mind a Túlélő. 60 százalékban furmint, 30 százalékban hárslevelű, 10 százalékban muskotály alkotja a bort, ami három éven keresztül érlelődött palackban egy igazi oldschool száraz tokajivá.
Jó értelemben vett ófurmint – ezt már a 2005-ös Decemberre írtam. A bor alapanyaga december közepén, mínusz öt fokban szüretelt, kétszer aszúzott 22-23 magyar mustfokos furmint volt, ami aztán öt és fél éven át hordóban érlelődött. Az első három évben nem is igazán mutatott izgalmat a hordó tartalma a borász szerint, ám a harmadik év közepe táján megjelent benne egy illat, és Lenkey Géza orra rögtön jelezte: ilyet szeretne, csak parfümben. Úgyhogy két évig még hordóban maradt a bor. A December megosztó bor: oxidáltnak hat, jegyeiben erőteljesen emlékeztet egy elfeledett tokaji borkülönlegességre, a száraz szamorodnira.
Mit is mondhatnánk így a végén? Tokaj-Hegyalja mindig képes a meglepetésekre.