Számos táblát látni a tokaji borvidékhez tartozó településeken, melyek azt hivatottak hirdetni, hogy az adott portán bort lehet vásárolni. Van, ahol kisebb-nagyobb pincészet reklámozza magát így, az esetek többségében azonban a borászathoz nem feltétlenül magas színvonalon értő, ám annál lelkesebb kistermelők borait kapni.
A tarcali kutatóintézet által kóstolt borok termelői alatt nem a tokaji borvidék hírnevét öregbítő élvonalbeli pincészetekre kell gondolni, hanem ezekre a kistermelőkre, akik nem palackoznak, hanem hordóból kannába vagy flakonba töltik a bort, amit vagy saját vagy felvásárolt alapanyagból készítenek. Sokan az ilyen pincéket és borokat gondolják hagyományos tokajinak – ha penészes a pince, tele van öreg hordóval, és a gazdának is van pár jó sztorija, rossz nem lehet a bor, vélik sokan.
A kutatóintézet munkatársai a borokat kóstolták, értékelték, mikrobiológiailag tesztelték, illetve ellenőrizték a főbb borászati paramétereket. Az eredményekről az intézet lapjában, a Szőlő-levél legújabb számában számolnak be.
Az eredmény megdöbbentő.
A tizenötből mindössze három tételről állapította meg a szubjektív vizsgálat, hogy fogyasztásra alkalmas. A maradék tizenkét borból egy szappanízű, egy poloskaízű, egy erősen hordó ízű, egy erősen kénízű, két íztelen, három vizes cukorízű, három pedig nem meghatározható, de rossz ízű. A három fogyasztható bor közül csak egy mutatott a borvidékre jellemző jegyeket – azt is ásványvizes palackba töltötte termelője.