Sosem azok a fickók voltunk, akik trófeákra vadásznak, ezért nem hiszem, hogy csalódott lennék. Nem tudom egyébként, hogy sokat számít-e maga a díj. Akárcsak a színészek esetében az Oscar, egy másik oldala is van az éremnek: aki egyszer megnyeri, annak utána nagyon nehéz új munkát találnia, mivel mindenki azt hiszi, hogy megfizethetetlenné tette az elismerés. Sok embert ismerek, akiknek nagyban megnehezítette a szakmai életét egy-egy díj – így fogalmam sincs, mi történt volna, ha egyet végül megnyerünk. Talán változott volna valami, talán nem.
Korábban egyszer azt mondta, hogy egy igazi magányos farkas, aki ugyan szeret összeállni alkalmanként kollégákkal és együtt jammelni, zenélni, de az alkotói folyamatot egyedül élvezi a leginkább.
Nagyon érdekes volt számomra évekig egyedül dolgozni, de úgy gondoltam, hogy eljött annak az ideje, hogy meghallgassak más véleményeket is. Johannes eddig 5 vagy 6 szólóalbumot készített, de sosem játszott közönség előtt. Bátorítottam, hiszen nagyszerű dolgok vannak a lemezein; kérdeztem tőle, hogy miért nem reaktiválja azokat és csinál belőlük élő zenét? Azt felelte, hogy kizárt, hogy színpadra lépjen egyedül a zongorájával, és mivel én sem léptem volna fel egy szál magamban a gitárommal, felmerült, hogy miért nem rakjuk össze, amink van és hívunk még egy harmadik tagot? Robertet már réges-régen ismerem, az eredeti gondolatom pedig az volt, hogy játsszuk az én szóló anyagaimat, Johannesét, és komponáljunk új, közös zenét is. Hamarosan felkértek egy szóló fellépésre tavaly, és az az ötletem támadt, hogy teszteljük le az új projektet, hogy működik-e. Működött: ezért ülhetek most itt.