Most jöttem a Hegyről...

Ha valaki esetleg stoppal indulna, sürgősen felejtse el az M3-as kivezető szakaszt. Meg egyáltalán a pesti sofőröket. A fővárostól távolodva viszont egyre készségesebbek az emberek, Borsodban pedig kifejezetten éjszaka érdemes stoppolni. Tapasztalataim ára: gyakorlatilag lekéstem a szerdai napot, hajnali fél háromkor nem adtak jegyet, ezért reggel nyolcig a kinti kocsma udvarában csöveztem.

A koncertek már délután ötkor kezdődnek, a szervezők számos napközbeni programmal készültek, de ezek nem vehetik fel a versenyt a tokaji pincékkel, ahogy azt a tömeg eloszlása is mutatja. A Civil Utcában a bütykörészésre elszántabbak mindenféle kézműves tevékenységet próbálhatnak ki, az Ökoteátrumban pedig környezetvédő köntösbe bújt politikusokkal untatják a népet, akik így inkább a tokaji pincék előtt tobzódnak: ott az olcsó bort legalább készpénzzel is ki lehet fizetni. Ez újabban ritkaságszámba megy a fesztiválon, mert idén beevezették a fesztiválkártyát, mint kizárólagos fizetőeszközt. Alapvetően jó ötlet a készpénz- és időkímélés, de infrastrukturálisan még lenne mit fejleszteni a dolgon: csak kevés helyen lehet pénzt tölteni a kártyára és a rendszer is gyakran lefagy.

A koncertfelhozatal idén elég jóra sikerült, csak rossz elosztásban. Minden napra esik két olyan koncert, aminek nagyjából azonos a célközönsége, mégis ütik egymást. Csütörtökön a Danko Jones és az Everlast, pénteken a Skindred és a Sonata Arctica között kellett dönteni. Számos nagyon jó és népszerű magyar zenekart viszont vagy túl koránra, vagy túl későre tettek. A Bohemian Betyars csütörtök éjjeli koncertjén csak a legelszántabb, árokba még be nem dőlt rajongók üvöltötték a zenekarral, hogy „hegedű és pálinka”, péntek délután a Supernemnek pedig a közönség punnyadt józanságával kellett megküzdenie. Supernem és Belga között a feltöltött fesztiválkártyával rendelkező szerencsések gyorsan „lenyomtak egy párat”, így a közönség már némileg oldottabb állapotban követelte a „magyar nemzeti hip-hop rapet”.

A programfüzetben feltüntetett menetrend nagyjából megbízható, bár a külföldi nagy zenekarok megengedhetik maguknak a késést. Szerencsére Skindred koncert előtt akadt néhány vicces kedvű magas srác a reflektorok előtt, akik a késés húsz perce alatt a színpad molinóira vetített óriás árnyjátékkal szórakoztatták a nagyérdeműt. A Skindredre pedig kétszer ennyit is megérte volna várni, a számos stílust ötvöző zenekar koncertjén fergeteges volt a hangulat. Aki nem akarta ezek után tribute-zenekarokkal elrontani a gyomrát, azok számára kétségtelenül a Sooeri & Poolek koronázta meg zárásként a pénteki napot, amit csak nagyon részeg és humoruknál lévő fesztiválozóknak ajánlok, de nekik nagyon. A színpadi show és a szövegek magukért beszélnek, és állítólag néha még abszintot is osztogatnak: ez vagy urban legend, vagy már megint lemaradtam… A szombati napot magyar fronton a hip-hop és alter formációk uralják: szombaton lép színpadra a Punnany Massif, a Hősök, a Kiscsillag és az Irie Maffia, de a legjobban várt szombati fellépő a brit zúzós-elektronikus Enter Shikari.

„Hegyalja legalja”: tartja a közismert mondás, de valójában a Hegy cseppet sem ortóbb, mint bármelyik másik magyar fesztivál. Ha az ember elég korán kel (vagy későn fekszik) akár sorbaállás nélkül is találhat kicsit langyos vizet a zuhanyzóban, az összképet pedig határozottan javítja, hogy a visszaváltható ökopohár bevezetése óta jóval kevesebb a szemét.

A szervezők idén vezették be, hogy egy határon túli és egy magyarországi település lakói ingyenesen látogatják a fesztivált, így idén pécsiek és kassaiak hemzsegnek szép számmal a Hegyen. Az igazi faszagyerekek (és akik elbulizták az összes pénzüket) pedig hazafelé is stoppal mennek…