Magyarországon nincs társadalmi önrendelkezés, valódi civil bázis és kritikus attitűd? A Krétakör illumiNation elnevezésű projektje azt próbálta bebizonyítani, hogy a magyar demokrácia válsága az egymásról és a világról alkotott meggyőződéseink szűklátókörűségéből, az unásig hangoztatott szekértábor-elméletek kényelmes elfogadásából fakad. A Berlini Biennálén rendezett politikai szocio-reality-n jártunk.
Mi a nemzet? Miért kell minduntalan definiálni, kiplakátolni, sőt: intézményeket átnevezni a szilárd(abb) közös nemzettudat reményében? Egyesek miért tagadják, miért nem vesznek róla tudomást, miért legyintenek saját nemzeti identitásukra; mások pedig miért csinálnak ügyet abból, ha valaki nem úgy definiálja a nemzet fogalmát, ahogyan azt ők teszik? Ügy-e ez egyáltalán, amin vitatkozni kell? Elkísértük a Krétakört Berlinbe.
11:40, a buszon kettővel előrébb ülő hvg-s fronton előkerül a vekni kenyér, bicska, szalonna és a kolbász. „Visszafelé veszünk vágódeszkát!” – így Tóta W. Árpád. Az átható kolbásszag beteríti a buszt. Hogyha valami, akkor ez például nemzeti, szerencsére a lilahagyma otthon maradt. Már jócskán elmúlt dél, Prága még mindig sehol.
Magyarországon a nemzeti identitás kérdésére szélsőséges válaszokat kapunk, melyek az esetek többségében komoly indulatokat váltanak ki. Nálunk a nemzeti indentitás kifejezése politikai kérdés. A teljes közöny és Illyés Gyula „magyar az, akinek fáj Trianon” frázisa közötti végletek szellemében aztán könnyű szívvel lehet lebolsevikozni, fasisztázni, libsizni, idegenszívűzni, nácizni stb. a másikat, ha a véleménykifejtés „nem a megfelelő közegben” történt. Egyáltalán mi a megfelelő közeg? Aki nem „mélymagyar”, az rossz magyar?
Mindennapjainkat meghatározza a folyamatos öndefiniálás. Márkázzuk magunkat a közösségi oldalakon, hogy érdekesebbnek tűnjünk, szlogenek mögé bújunk, megalkotunk egy megfelelőnek vélt képet, hogy a közösség befogadjon minket. Legyen ez a közeg egy hipszter blogközösség, egy gimnáziumi focicsapat, egy együttes rajongótábora vagy akár egy szélsőjobboldali motoros klub. Mert a nagymagyarországos bőrszütyő ugyanúgy csupán egy termék, mint a Justin Bieber-póló. Ám ebben a nagy helyezkedésben, determinált elvekhez való alkalmazkodásban kicsit elvesztünk: beleültünk a kézenfekvő szekértábor-elméletek diktálta, ám részben fals, felülről generált valóságba. Saját nemzeti identitásunk kérdésében az önvizsgálat/elfogadás helyett hajlamosak vagyunk bedőlni az egybites politikai vezérelveknek és magunk is kirekesztővé válunk. Hadd' határozza meg mindenki magának, hogy neki személyesen mit jelent a nemzet, ne pedig a Simicska Lajos.
Fotók: Tóth Ridovics Máté
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Az utolsó napok Tokióban, búcsú a felkelőnap országától és az évadtól, a sorozattól.
A miniszter ismét bocsánatot kért a balatonalmádi Lázárinfón tett kijelentéseiért, és hangsúlyozta, a tartalék szó az ő fejében az, akire jövőt lehet építeni.
Ezt már soha nem mossák le magukról.
A legújabb hírek szerint még pénzt is kaptak a Momentumból a Tiszához igazolt politikusok által szervezett akció tagjai.
Az oreg kontinens katonai vezetői szerint a háború lehetősége már nem elméleti kérdés, mégis a nyugati társadalmak többsége nem hajlandó szembenézni ezzel.
A hatvani-beszéd Orbántól egyértelművé teszi immár mindenkinek, hogy mit akar a Fidesz és a kormány a cigányoktól, de megfordítja az egy hete zajló farizeus értetlenkedést is.
A baloldali közgazdász nagy befolyással rendelkezett a Tisza Párt programalkotásának folymatában Csercsa Balázs szerint. Ezért is fontos odafigyelni arra, amit mond.
2018-ban az Iránytű Intézet a legnagyobbat tévedő kutatók közé tartozott: a Fidesz belföldi eredményét több mint 6 százalékponttal alulbecsülte.
