Olcsó bornak híg a leve

Örök közhely, hogy ha Franciaországban vagy Németországban valaki egy szupermarketben két euróért választ bort, nem fog rosszat kapni. És erre válaszol egy másik nagy közhely, miszerint idehaza ennyiért nemhogy jót nem lehet kapni, de rendes bort sem. Hogy a hanyatló Nyugaton két euróért is dobálnak-e kitűnő rizlingeket és pinot-kat, most hagyjuk; abban viszont nagyon is biztosak vagyunk, hogy a csendes többség itthon nem díjnyertes száraz furmintokkal, hanem a boltok polcainak alsó harmadával kezdett el ismerkedni, ha borról volt szó. Így tettünk most mi is.

A kóstolt tételeket abszolút a véletlen hordta össze bevásárlókosarunkba, leszámítva azt, hogy szándékosan hazai, lehetőleg száraz fehérborokat kerestünk – szigorúan az ötszáz forintos lélektani határ alatt. (A kétliteres PET-palackos kiválóságok ezúttal nem fértek bele a szórásba, ám aki erre vágyik, ne csalódjon: nagy elődünk, az UFi már lerántotta róluk a leplet.) Bár örök optimizmusunkkal elsőre azt hittük, simán kaphatunk korrekt borokat ebben a kategóriában, sokszor csalódottan vettük észre, hogy a felén nemhogy a fajta, de még az évjárat sem szerepel.

A kóstolás menete sem volt túl bonyolult. Aki a szerkesztőségből éppen ráért, eljött, leült, megvárta, amíg kitöltődik a bor, megillatozta, megkóstolta, majd leírta egy lapra benyomását az adott tételről, illetve adott rá egy pontszámot az egytől tízig tartó skálán. A borokhoz írt kommentárok laikus véleménynek tekinthetők, ám mivel legalább tíz fő kóstolt, így talán mondhatjuk kiegyensúlyozottnak is a végeredményt.

Szent Imre kunsági kövidinka – évjárat nélkül

Bármennyire is szomorú múltja van a fajtának, ha a belőle elkészített bor becsületesen van megcsinálva, teljesen jó fröccsalapanyagot kapunk: egy könnyed, illatos alföldi bort. Ennek reményében bontottuk fel a soltszentimrei Szent Imre pincészet évjárat-megjelölés nélküli palackját, amivel – legalábbis a hátcímke szerint – vissza akarják adni a fajtának a régi méltóságát. Ilyeneket írtunk az értékelőlapra a borról:

- „hagyományőrző bor: húsz éve is ilyen lehetett a kövidinka”
- „tiszta, halovány, de bizonytalan, mandula, spárga, gyenge citrusok”
- „könnyed és azonosíthatatlan enyhe mellékíz, de kategóriáján belül jó”
- „benne van az alföldi éjszaka minden csalóka édessége”
- „szolid kanalasgyógyszer-utóíz, nem győzött meg”
- „alkoholos illat, se szín, se test, se savak, csak a semmi”

Összesítve 3,8 pontot kapott sorunk egyetlen olyan tétele, ami címkéje szerint belefért a minőségi bor kategóriába.

Lugas – évjárat nélkül

Az akasztói Bognárvin Kft. tökéletesen lényegre törő bort készített. Minek ide évjárat, minek ide fajta? Bőven elég egy száraz asztali fehér, amit a hátcímke szerint baráti beszélgetések üdítő társává ajánlanak. Kóstolóink szerint ezeket tudja a száraz Lugas:

- „a tartálytól kezdve a biciklibelső aromájáig”
- „a tökéletes névnapi bor: ünnepről ünnepre körbejár a családban”
- „kénes, alkoholos illat, szétesett íz, fáradt és öreg anyag”
- „szúrós, vegyszeres illat, nem ajánlanám baráti beszélgetésekhez”
- „kurva büdös, és csípi a nyelvet”
- „bántó-zavaró, hosszan tartó illat, a legkevésbé sem hívogat”

Összesítve 1,7 pontot kapott. Ha talál ilyet otthon, ne bánkódjon, hiszen ha nincs évjárata, az csakis azt jelenti: ez a bor örök darab.

Pro Vinum Selection rajnai rizling – évjárat nélkül

Ismét egy akasztói bor, egy rajnai rizlingből készült száraz fehér tájbor kerül poharunkba. Az abszolút modern és szép címke fajtára jellemző friss illatot, karakteres zamatot és finom savösszetételt ígér. Mi ehhez képest ilyennek láttuk:

- „nem rizlinges illat, nem természetes íz, de itatja magát”
- „enyhe édeskés illat, vizes, semmilyen íz, kellemetlen lecsengés”
- „tuttifrutti, gumicukor, mandula”
- „halvány szín, könnyű, zöld illat, közepes minőség”
- „jó az illata, a címke átverős, többet ígér”
- „édeskés, almás illat, az íze után inkább csak szagolom”
- „túl intenzív, természetellenes illat, az ízében is ilyen, savas, fanyar”
- „utó-, mellékíz savanyú”

Kemény 3 pontot kapott most ez a nemrajnai rajnai.

Bikatory – évjárat nélkül

Nem gondoltuk volna, hogy a Bognár-vin Kft. ilyen széles választékkal kényezteti vásárlóit. A Bikatory egy egészen különleges száraz fehérbor: rá van írva, hogy az Európai Közösség különböző országaiból származó borok keveréke. EU-cuvée!

- „azonosíthatatlan vegyszerillat, semleges íz, savanykás”
- „büdös, vegyszeres, öreg, nagyon rossz illat és íz”
- „ezt miért kellett meginnom?”
- „ilyen lehet a pokol”
- „büdös és ihatatlan”
- „ukrán műtrágya illatára emlékeztet, nagyon-nagyon nehéz sors teszi csak kívánatossá”
- „égéstermékre emlékeztető illat, ezután az embernek semmi kedve beleinni, öreg, koszos tartály ízét vélem felfedezni”

0,7 pontot kapott a Bikatory. Ha ilyen az íze Európának, inkább nem kérünk belőle.

Hétvezér – évjárat nélkül

„Anonymus krónikája szerint a vezérek esküjükben megfogadták: Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban” – áll a címkén, mely szerint a tabdi Kiss és társai Kft. ezzel a borcsaláddal szeretne tisztelegni elődeink példája előtt. „S Önnek, Tisztelt Fogyasztó megmutatni gondos borászkodásunk eredményét, zamatos borainkat. Ezekben a palackokban megtalálja a hagyomány és a modern technológia ötvözetét” – írták rá a szintén az EU különböző országaiból összehordott, évjárat-megjelölés nélküli, 10% alkoholos betétdíjas termékre.

- „az előzőhöz hasonló csípős-savanyú íz, azonnali fejfájást ígér”
- „mesterséges, semmilyen illat, savanyú”
- „savas, szúrós, fesztiválra, részeg punkoknak ajánlom”
- „közepes minőség, savas, savanyú”
- „semleges illat, visszafogott íz, az utóíz elrontja”
- „meglepően jobb illat, mint vártam, de az íz nem jó”

Hogy 1,7 pontjával nem ez volt a mezőny legjobbja, az biztos.

La Fiesta félédes muskotály – évjárat nélkül

A kereskedelmi tévék reklámblokkjának slágere végre a Mandiner.borhoz is elérkezett: a Duna-melléki muskotály címkéje rögtön feldobta az estét. „Szinte érzi az ember a napsugár melegét” – írják, majd hozzáteszik, hogy a bor az ügyes pincemesteri keverés terméke.

- „nem természetes muskotályillat, édes gyümölcslé rossz alkohollal”
- „klasszikus olcsóédes-illat, íze viszont kevésbé édes”
- „illata másnapos krumpli, macskahúgy, cukros menzás tea”
- „édes, aromás”
- „Gödörben eltöltött nyári estékre emlékeztet, bor jellegű, az utóíze nem kellemetlen”
- „mesterséges íz és illat, a végén zavaró savasság, a ként érezni”
- „édes, gejl, borra nem hasonlít”

2,6 pontja inkább szólt az édességnek, mint a bornak.

KochVin zalagyöngye – évjárat nélkül

Végre ismét egy hazai fajta! A zalagyöngye név a Mandiner Zala megyei szerzőit különösen elfogulttá tette – ha tudták volna, hogy a fajtát az Eger2 és a csabagyöngye keresztezéséből állították elő, lehet, nem ilyen lelkesek. Pláne ha tudták volna, hogy ezt a Duna-melléki félédes fehér tájbort az alföldi Borotáról fújta a szél a fővárosi boltokba. Az egyetlen műanyagdugós tétel a sok olcsó parafa mellett.

- „bántó szag, édes-savanyú utóíz”
- „semmilyen illat, cukros édességen kívül nincs sok íze”
- „kissé áporodott illat, az édesség cukrozás eredménye lehet”
- „zavaró, intenzív, ragasztós illat”
- „egyhetes hűtőillat, víz+cukor+szőlőlé sejtése”
- „aggódom, hogy a borásznak esetleg nem sikerült megfognia a bor lényegét, a szőlőt”
- „az Apentának van egy ilyen szőlős vize, csak az 300 forint és 1,5 liter”

2,2 pontjával megbízható szereplője a kóstoló középmezőnyének.

Varga chardonnay 2010

Magyarország kedvenc pincészete (ezt ők mondják magukról) nem bízza a véletlenre, ha a hazai borkultúra fejlesztéséről van szó. Felejtsék el a drága boros tanfolyamokat, a Varga-borok hátcímkéjén minden lényeges információt megtudnak fajtáról, termőhelyről, borászati filozófiáról: „Kedves Vásárlónk! A Chardonnay (ejtsd: sárdoné) a világ legismertebb és legelismertebb fehérbora, a nagy borpiacok többségében vezeti az értékesítési statisztikákat. (…) Mivel a hagyományok ez esetben nem kötötték meg a kezünket, úgynevezett zöld borként készítettük el Balatoni Chardonnay-nkat, amiben a fajta elsődleges karaktere kapja a hangsúlyt, a terület és az érlelés háttérbe szorul.” Lássuk, mit tud az olcsósárdoné!

- „a fajta halványan van ott, évjáratnak megfelelő durva savak, kiemelkedik a mezőnyből”
- „a kínai Nagy Fal borokat idézi: száraz, fanyar, de iható”
- „gyümölcsös körömlakklemosó”
- „savas íz, száraz, gyenge minőség”
- „tűrhető, legalább borízű”
- „az első, aminél érezni valami fajtajelleget, csak hát ihatatlanul savas”

3,2 pontjával elég jól muzsikált a remek balatoni terroir.

Ostoros Noszvaj – Pincemester Egri olaszrizling 2009

A Spar Pincemester selectionjében kapható ez a száraz fehérbor Egerből, ami éppenhogy súrolja az ötszáz forintos határt. A fentiekhez képest egészen becsületes dolog volt feltüntetni mind a származási helyet, mind az évjáratot, mind a fajtát a címkén.

- „borszerű, amíg csak nyeled, aztán elszomorít”
- „a fajtát érezni az illatán és az ízén is, kicsit édeskés”
- „enyhe citrusíz, közepes minőség”
- „gyenge illat, szúrós utóíz”
- „eddigi legfajtajellegesebb illat”

2,2 pontjával sok vizet ez sem zavart.

Tokaj Kereskedőház – furmint 2010

A Pincemester bora, a sokak által teljes szívből gyűlölt Tokaj Kereskedőház legolcsóbb furmintja, ami címkéjén rögtön Tokaj-Hegyalja híres hegyoldalait emlegeti.

- „a fajta ott van, de ez nem természetes, merénylet a furmint ellen”
- „a tételsor árulója”
- „rettenetes, mű, aromás”
- „jobbat vártam”
- „csak aromát érezni, nagyon nagyon rossz”
- „vörszt evör”

1,9 pontjával ez a bor aligha volt képes bebizonyítani, mire képes a tokaji furmint.

A kóstoló vége felé már erősen kívántuk a sort nyitó kövidinkát. Ez meg is látszott a végeredményen. A maga 3,8 pontjával a Szent Imre pincészet évjárat-megjelölést nélkülöző kunsági kövidinkája nyerte a versenyt. Ezt 3,2 pontjával Magyarország kedvenc pincészete, a Varga pincészet és az ő 2010-es balatoni chardonnay-juk követte, hogy aztán a Pro Vinum rajnai rizlingje álljon fel a dobogó harmadik helyére 3 ponttal.

Hogy van-e tanulság? Persze hogy van: ha kevés pénzt szeretnének borra költeni, de minél jobb terméket kapnának érte, menjenek el olyan pincészetekhez, akik háznál, lédigen értékesítik saját borukat. Az se nagyon lesz több ötszáz forintnál, de az az ötszáz forint tisztán a borra megy, nem pedig szállításra, a kereskedő hasznára, és még ki tudja mire. Szívünk szerint azonban azt tanácsoljuk, hogy olvassanak utána, és keressék fel bátran a jó pincéket országszerte, és kóstolják végig a szortimentet!

Hiszen jó borra költeni a legjobb befektetés.

Következő szerkesztőségi kóstolónkon terveink szerint először a fehér alapházasításokat, majd a 2011-es friss rozékat nézzük meg. Ha az Ön pincészete is szeretne mintát küldeni, írjon mailt a bukovics.martin[kukac]mandiner.hu e-mail címre!