Persze sok kérdés van, amit a jövőben még át kell gondolni. Meleg évjáratokban veszélyes lehet a túl magas alkoholtartalom, míg hidegekben a korábban említett almasav. A gyümölcsösség jelenléte a borban tudatosabb borászati technológiával fejleszthető. A fajta ismeretlenségét én előnynek fogom fel. Azt is szerencsésnek tartom, hogy a furmint képes a termőhely ásványosságának visszatükrözésére,amihez egyrészt a fajta aromatikai visszafogottsága, másrészt a termőhely karakterének erőssége szükséges. (...)
- A figyelme tehát mára inkább a száraz borokra irányul?
- A pincészet márkamenedzsmentjét mostantól egyértelműen az egyedi száraz furmintokra alapozzuk. Rá kellett ugyanis jönnünk, hogy az aszúk és az édes borok iránt csak egy nagyon szűk fogyasztói réteg érdeklődik. Emiatt fontos a száraz furmint, ugyanis az tízezerszer több fogyasztót érdekel, mint az édes tételek. Sajnos úgy vélem, hogy a borfogyasztóknak mindössze 1%-a iszik rendszeresen édes bort, és nekik is csak az 1%-uk olyat, amely természetesen édes. Véleményem szerint, ha a jövőben a termőhely rangja széles körben is bizonyításra kerül, újra komolyabb hangsúlyt fektethetünk az édes borokra. Ezen belül én egy, a szamorodni irányába való eltolódásra számítok. Ez az édes kategória ugyanis relatív biztonságosabban szüretelhető, hiszen egyszerűbb fürtöket szedni, mint szemeket, előbb ad jól fogyasztható bort, és remélhetőleg a termőhelyek jegyei is megjelennek az ízében.”