„Számomra az alkotásban az a katarzis, ha valami magamon túlmutatóval találkozom” – Balla Gergely a Mandinernek

A Platon Karataev zenekar frontemberével zajról és csendről, merülésről és elvonulásról, éhségről és mélységről beszélgettünk. Interjúnk.

Mikszáth Kálmán Éji séták, éji alakok novellafüzére alapján írta legújabb tévéfilmjének forgatókönyvét Miklauzicz Bence, az Ébrenjárók és A zöld sárkány gyermekeinek rendezője. A főszerepeket Székely B. Miklós és Fenyő Iván alakítják. Friss infók és képek a forgatásról a Mandinertől.
A szinopszis szerint a történetben Rikner Mihály (Fenyő Iván), a Pesti Hírlap főszerkesztője korábban kirúgott és elszegényedett szedőjét, Gimey Jánost (Székely B. Miklós) kíséri el utolsó éjszakájára. Gimey, akit korábban veszett kutya harapott meg, még a kór kiütközése előtt, méltósággal szeretne távozni az élők sorából. Rikner először – sikerhajhász zsurnaliszta lévén -, csak egy jó sztorit lát az estében, amiből remek címlaphírt kreálhat. Azonban a Vörös Kakasban sokkal többet tanul az életről, mint azt addig bármikor. Az éjszaka folyamán a pesti nyomornegyed alakjai mutatják meg, hogy minek van valóságos (hír)értéke.
A századelő hangulatát korhűen ábrázolták a MTV stúdiójában felépített díszletek segítségével. A fényűzés és a nyomor kontrasztjában, a polgári miliőt idéző, kopottas, kissé dohos és füstös Vörös Kakasban az újságtartón a napi sajtó, fehér krétával fekete táblán az aktuális menü, az asztalokon fehér abrosz kristálypohárral, rozsdaszínű selyemmel bevont tölgyfa székek, aranyveretes tartókban lángoló gyertyák fogadják a betérőket.
Több mint egy tucatnyian tevékenykednek egyszerre, hogy a filmkockákon a megfelelő képhez tökéletes beállítás párosuljon.
„Vedd le a hangot! Ismételd el még egyszer! Csendet, próba! Kérem, fejezze be mindenki a zörgést, felvétel indul! 411-es snitt” -hangzanak folyamatosan a vezényszavak.
Miklauzicz Bence a függöny és az ajtók egyik-másik oldalán tűnik fel rendszertelen időközönként újabb utasítások, javaslatok kíséretében.
Napi 12 órában forgatnak, a rendező pedig hajnali négytől talpon van - így további részleteket csak a felvételek befejezését követően tudhatunk meg.
Ottjártunk idején az egyik alvilági figura és Gimey párbeszédét rögzítették éppen.
Két snitt között a történet egyik főhősével, Fenyő Ivánnal folytattunk rövid beszélgetést. Megkérdeztük, hogy az SOS Szerelem, a 9 és ½ randi vagy a Szabadság, szerelem szívtipró szerepei után hogy érzi magát egy tévéfilmnek készülő, kosztümös, Mikszáth novella adaptációban?
A színész elmondta: „Örülök a különleges lehetőségnek, ebben a műfajban is otthon érzem magam. A különbséget egyelőre abban veszem észre, hogy nem 30 napot forgatunk, hanem tízet, ebből kifolyólag a költségvetése a filmnek nyilván más, mint egy mozifilmnek, de az emberek készültsége, és a technika ugyanaz. Ebben a szerepben pontosan azt élvezem, hogy egy olyan figurát játszom, amit eddig nem nagyon hoztam. Korban és kinézetben is más, mint az eddigiek” - magyarázta.
„A darab drámaiságából fakadóan sokkal közelebb áll a színházhoz, rengeteg kihívás van benne, sok olyat kell megjelenítenem, amire eddigi filmjeimben nem volt szükségem.”- mondta el Fenyő. „Egy-egy pici jelenet sokkal komplikáltabb, mint hinnénk, amikor például szemvillanással kell megmutatnom, ki jön be az ajtón, és ahhoz mi a viszonyom, az nem egyszerű feladat pár másodpercben, szöveg nélkül. Sok ilyen, és ehhez hasonló feladatom, kihívásom van itt.” - tette hozzá.
A színész elmondta: minden szerepében arra törekszik, hogy hiteles legyen. Nem szeretne skatulyába ragadni, hiszen egy színész dolga, hogy bármit el tudjon játszani. Legszívesebben szélsőséges karakterek bőrébe bújna a jövőben. Egyenlőre viszont marad az „ajtójelenet” az Éji séták, éji alakokban, amit várhatóan 2010. december 27-én, 8 órakor kritizálhatunk először az MTV műsorán vagy a 42. Magyar Filmszemlén.