Időt nyert a kárpátaljai magyarság

„Lazult kicsit a hurok, de azért ott van a nyakunkon” – kárpátaljai forrásaink nagyjából így értékelték a hírt, miszerint Kijev a 2023–24-es tanévre tervezett totális ukránosítás kapcsán egy év haladékot adott a nemzetiségeknek a teljes átállásra. Emlékezetes: a hazánk és Ukrajna államközi viszonyait gyorsan elmérgesítő, 2017-ben hozott jogszabály hetes cikkelye alapján a diákok csak az első négy évben tanulhatnak majd az anyanyelvükön. Jellemző Kijev hozzáállására: azt, hogy ennek bevezetését négy évvel ezelőtt – elsősorban a magyarországi felháborodás és a NATO–­Ukrajna-bizottság üléseinek blokkolása miatt – 2023-ig elhalasztotta, már úgy viselkedett, mintha a magyar fél minden követelését teljesítette volna.

Most ismét elhalasztották egy évvel a kirekesztő törvénycikkely bevezetését. A ritka gesztus forrásaink szerint annak köszönhető, hogy az Európa Tanács alkotmányjogi szakértőkből álló testülete, a Velencei Bizottság lesújtó véleményt fogalmazott meg az ukrajnai nemzeti kisebbségek helyzete kapcsán. A 23 oldalas dokumentum az európai és nemzetközi kisebbségvédelmi irányelveket tekintetbe véve elemezte az idén januárban elfogadott kisebbségi törvényt, és nem volt elragadtatva a helyzettől. A leírtakból többek között kiderül: a Velencei Bizottság jogászai nem dőltek be annak a kijevi taktikának, hogy egy jogfosztó törvény visszavonása vagy érdemi módosítása helyett egy új törvényre mutogatnak, mint amely megoldja a problémákat, a valóságban viszont gyakran tovább ront a helyzeten. Ezt hozta el a hírhedt oktatási törvény után a még keményebb elnyomást jelentő nyelvtörvény, majd az őshonos kisebbségekre vonatkozó szabályozás, amelyben a magyarokat nem ismerték el őshonos közösségnek, végül most a nemzeti kisebbségekről szóló törvény, amit Strasbourgban vizsgáltak. Noha az állásfoglalás elméletileg csak az utóbbival foglalkozott, világosan leszögezi, hogy ez a törvény „nem módosítja az oktatásról és az államnyelvről szóló jogszabályt”, a bizottság korábbi kritikái tehát még mindig állnak. El is ismétlik ezeket, például hogy az oktatási törvény „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek meglévő jogaiba való aránytalan beavatkozást jelent”. A nyelvtörvény tekintetében pedig, hogy hatályon kívül kell helyezni azon rendelkezéseit, amelyek bánásmódjukban észszerűtlen különbséget tesznek a privilegizált őslakos népek nyelve, az EU hivatalos nyelvei és az ezek közé nem tartozó nyelvek között – magyarán kizárólag a krími tatároknak adnak az ukránokéhoz hasonló nyelvi jogokat, akik amúgy is orosz megszállás alatt élnek.

A Velencei Bizottság egyébként a nyelvtörvény kapcsán kifogásol egy sor dolgot, többek közt a filmek kötelező ukrán szinkronját, a kisebbségi rendezvényeknél kikövetelhető ukrán szinkrontolmácsot. A testület kitér arra a jellemző ukrán kifogásra, miszerint az államnyelv védelme szükségszerűen a kisebbségi nyelvek visszaszorításával kell hogy járjon, s kitér a gumiszabályozásra is, mint a kisebbség által „hagyományosan lakott” település vagy az orvosi vészhelyzet esetén „észszerű” nyelvhasználat fogalma.

Várhelyi Olivér, az Európai Bizottság szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős biztosa a Velencei Bizottságra hivatkozva jelezte: akadályt jelent Ukrajna EU-s csatlakozása előtt a januári kisebbségi törvény.

Grezsa István, aki évekig miniszteri biztosként felelt Magyarország kárpátaljai fejlesztéseiért, nem lepődött meg a strasbourgi döntésen, hiszen „egyik tárgyalt törvény sem felelt meg sem az európai, sem a nemzetközi normáknak”, és várható volt, hogy egy tekintélyes európai szervezet rávilágít erre. Amellett, hogy Magyarország Ukrajna EU-csatlakozásának feltételei közé emelte a kisebbségi jogok visszaállítását, ez valódi jelzés lehetett Kijevnek. „Szerzett jogokat nem lehet elvenni” – hangsúlyozza.

A volt miniszteri biztos kevésnek érzi az oktatási törvény egyéves halasztását. Úgy véli, „alapvetően át kell tekinteni a kisebbségi oktatási és nyelvi törvények ügyét akkor is, ha a háború mindent eltakar”. A háború szörnyűségeinek végeláthatatlansága egy nem várt mellékhatással is jár azonban: „ahogy húzódik a konfliktus az agresszor Oroszországgal, az európai uniós csatlakozás előbb-utóbb fontosabbá válik a most előtérben lévő NATO-csatlakozásnál”, amelynek a feltételeitől egyre távolabb kerül az ország.

A szélsőséges törvény kapcsán nem szabad megfeledkezni a jelentős orosz kisebbségről, amelynek tagjait ugyancsak nem lehet másodrendű állampolgárokká degradálni – figyelmeztet Grezsa. És az ukrán döntéshozók közül is egyre többen látják, hogy hosszú ideig nem tarthatók a törvények, ha komolyan gondolják a nyugati integrációt.

A volt miniszteri biztos a magyar­ellenesség irányába tolt közvélemény tekintetében sem borúlátó. Vélekedése szerint nem a kisebbségek elnyomásáért fognak utcára vonulni az ukrán tömegek, hiszen súlyos gazdasági, meg­élhetési gondjaik vannak, amire az uniós csatlakozást látják lehetséges gyógyírnak, olykor túlzott optimizmussal.

Egyes kárpátaljai forrásaink azonban amiatt aggódnak, hogy az oktatási törvény egyéves halasztását Kijev kamatostul be fogja vasalni a kisebbségeken. Elsősorban az állampolgársági törvény kapcsán nem számítanak jóra: akár a magyar állampolgárság általános elvételére is készülhetnek.

Nyitókép: Ukrán zászló Huszt várának romjain. Fotó: Shutterstock