„Lazult kicsit a hurok, de azért ott van a nyakunkon” – kárpátaljai forrásaink nagyjából így értékelték a hírt, miszerint Kijev a 2023–24-es tanévre tervezett totális ukránosítás kapcsán egy év haladékot adott a nemzetiségeknek a teljes átállásra. Emlékezetes: a hazánk és Ukrajna államközi viszonyait gyorsan elmérgesítő, 2017-ben hozott jogszabály hetes cikkelye alapján a diákok csak az első négy évben tanulhatnak majd az anyanyelvükön. Jellemző Kijev hozzáállására: azt, hogy ennek bevezetését négy évvel ezelőtt – elsősorban a magyarországi felháborodás és a NATO–Ukrajna-bizottság üléseinek blokkolása miatt – 2023-ig elhalasztotta, már úgy viselkedett, mintha a magyar fél minden követelését teljesítette volna.
Most ismét elhalasztották egy évvel a kirekesztő törvénycikkely bevezetését. A ritka gesztus forrásaink szerint annak köszönhető, hogy az Európa Tanács alkotmányjogi szakértőkből álló testülete, a Velencei Bizottság lesújtó véleményt fogalmazott meg az ukrajnai nemzeti kisebbségek helyzete kapcsán. A 23 oldalas dokumentum az európai és nemzetközi kisebbségvédelmi irányelveket tekintetbe véve elemezte az idén januárban elfogadott kisebbségi törvényt, és nem volt elragadtatva a helyzettől. A leírtakból többek között kiderül: a Velencei Bizottság jogászai nem dőltek be annak a kijevi taktikának, hogy egy jogfosztó törvény visszavonása vagy érdemi módosítása helyett egy új törvényre mutogatnak, mint amely megoldja a problémákat, a valóságban viszont gyakran tovább ront a helyzeten. Ezt hozta el a hírhedt oktatási törvény után a még keményebb elnyomást jelentő nyelvtörvény, majd az őshonos kisebbségekre vonatkozó szabályozás, amelyben a magyarokat nem ismerték el őshonos közösségnek, végül most a nemzeti kisebbségekről szóló törvény, amit Strasbourgban vizsgáltak. Noha az állásfoglalás elméletileg csak az utóbbival foglalkozott, világosan leszögezi, hogy ez a törvény „nem módosítja az oktatásról és az államnyelvről szóló jogszabályt”, a bizottság korábbi kritikái tehát még mindig állnak. El is ismétlik ezeket, például hogy az oktatási törvény „a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek meglévő jogaiba való aránytalan beavatkozást jelent”. A nyelvtörvény tekintetében pedig, hogy hatályon kívül kell helyezni azon rendelkezéseit, amelyek bánásmódjukban észszerűtlen különbséget tesznek a privilegizált őslakos népek nyelve, az EU hivatalos nyelvei és az ezek közé nem tartozó nyelvek között – magyarán kizárólag a krími tatároknak adnak az ukránokéhoz hasonló nyelvi jogokat, akik amúgy is orosz megszállás alatt élnek.