Már a demokraták is aggódnak: Amerika egyre közelebb kerül ahhoz, hogy egy nap szocialista elnöke legyen

Az átlag amerikaiak hosszú évtizedeken át hittek abban, hogy aki tisztességesen és keményen dolgozik annak van esélye arra, hogy sikeres legyen az Egyesült Államokban. Azonban ez a hit szépen lassan erodálódni kezdett: a globalizmus miatt a hagyományos gyárvidékek rozsdaövezetté váltak, a gyógyszergyártók kapzsiságának következtében kemény fizikai munkát végző munkások tömegei opioid függők lettek, akik pedig abban a reményben vettek fel hitelt, hogy a diploma segítségével jó munkát kapnak, adósságcsapdába kerültek már a húszas éveik elején. Ráadásul, ahogy Michael Lind akadémikus írja az „Új osztályharc” című könyvében: kialakult egy olyan „menedzser elit”, amely minden területen átvette az uralmat, és amely az átlag ember érdekeivel szembeni döntéseket hozott. Az efelett érzett elégedetlenség vezetett Donald Trump 2016-os megválasztásához. Ez volt a bosszú a „szakértői osztállyal” szemben, aki nem hallotta meg az átlag szavazó aggodalmait a bevándorlással, a globalizmussal vagy akár a progresszív ideológiákkal kapcsolatban. 

Szinte Trumppal egyidőben tűnt fel egy másik politikus is, aki csak a saját pártja mesterkedése következtében nem lett Trump kihívója, és aki szintén az emberek elittel szembeni érzelmeire épített. Ez nem volt más, mint Bernie Sanders vermonti szenátor. Sanders hosszú ideje volt már a poltikai pályán, mikor váratlanul országos népszerűségre tett szert a 2016-os kampány alatt. Bár nem volt, és a mai napig nem tagja a Demokrata Pártnak, de elindult az elnökjelöltségért. 

Sanders emellett támogatja az amerikai választási rendszer reformját, az atomerőművek leállítását, az olajkitermelés korlátozását, és a divatos progresszív ügyeket Palesztinától kezdve a szinte korlátok nélküli abortuszig. Bernie Sanders népszerűségének oka egyszerű volt: egész életében nagyjából ugyanazt képviselte, és az emberek elhitték, hogy az ő oldalukon áll. Ráadásul Bernie egy valóban barátságos figura, aki rengeteg interjút ad, és szóba áll az ellenfeleivel. Sanders igazodási pont lett a Demokrata Párt széléről érkező feltörekvő politikusok számára.

A „Bernie-mánia” balra tolta az egész Demokrata Pártot. Most azonban már nem csak társadalmi kérdésekben érezhető ez a váltás, hanem egyre több olyan jelölt tűnik fel, aki nemcsak progresszívnek, hanem demokratikus szocialistának vallja magát. Zohran Mamdani tavaly őszi sikere New Yorkban jelezte, hogy a demokratikus szocialisták jelöltjei egyre fontosabb pozíciókat szerezhetnek meg az amerikai politikai életben. Egyes elemzések szerint már 2028-ban az elnökség közelébe kerülhetnek. 

Baloldali szárnyalás 

2026 őszén félidős választásra kerül sor, amely hagyományosan mindig a kisebbségben levő pártnak kedvez. Ez most sem lesz másképp, a legtöbb elemzés a demokraták győzelmét jósolja. Az előválasztásokon jelentős sikereket értek el olyan baloldali jelöltek, akik nem élvezték a párt vezetésének a támogatását. A Hill nevű washingtoni lap arról írt, hogy a demokratákat aggasztja, hogy több szocialista jelölt is győzedelmeskedett. Három előválasztást is olyan jelölt nyert meg, akiket az Amerikai Demokratikus Szocialisták támogattak. 

Egyes elemzők „Mamdani-hatásról” beszélnek (utalva New York szocialista muszlim polgármesterére), vagyis, hogy nagyvárosokban egyre nagyobb eséllyel indulnak a baloldali, progresszív jelöltek. A Hill arról írt, hogy a mérsékeltek és a progresszívek egyaránt úgy tekintenek a legutóbbi győzelmekre, mint annak a jelére, hogy 

A republikánusok szerint ennél többről van szó, szerintük a baloldal elfoglalja a Demokrata Pártot, és gyakran figyelmeztetnek arra, hogy az amerikai rendszer ugyan nem tökéletes, de a szocializmus egyenes út a gazdasági összeomláshoz. 

Várhatóan a republikánusok arra fogják kiélezni a kampányt, hogy mennyire szélsőségesek a demokraták jelöltjei. A felmérések szerint azonban a hidegháború után született generációknak már nem szitokszó a „szocializmus”. Ráaádásul a baloldali jelöltek építhetnek arra, hogy az egyetemek balra tolódása miatt a fiatalok jelentős része rájuk fog szavazni. 

Megnyerheti egy szocialista az elnökséget?

A felmérések szerint Alexandria Ocasio-Corteznek komoly esélye lenne megnyerni a demokrata elnökjelöltséget. Az elmúlt évben együtt turnézott Bernie Sandersszel a „Harc az oligarchák ellen” kampány keretében. 

John Kennedy szenátor híresen azt mondta róla, hogy: „Ő az a személy, aki miatt használati utasítást tesznek a samponokra.” Ocasio-Cortez legutóbbi kellemetlen epizódja Münchenben történt, ahová azért látogatott el, hogy megmutassa, hogy nemzetközi közegben is megállja a helyét. A képviselőt egy európai riporter váratlanul Tajvannal kapcsolatos álláspontjáról kérdezte, és ő láthatóan zavarba jött és hebegni-habogni kezdett. Az epizód sokakat elbizonytalanított, hogy a progresszívek üdvöskéje mire lenne képes a nemzetközi színpadon. 

A fiatal poltikus valószínűleg elvinné a párton belül a progresszív szavazatokat, de ez nem biztos, hogy elég lenne a győzelemhez. Sanders mozgalma mögé állna, de országosan egy centrista jelöltnek sokkal nagyobb esélye van. 

Jelenleg Gavin Newsom kaliforniai kormányzó vezeti a 2028-as versenyt, de a demokrata stratégák nem tekintik erős jelöltnek, túl sok múltbeli botránya, valamint ellentmondásos kormányzói teljesítménye miatt. Ocasio-Cortez egyetlen esélye egy erősen megosztott mezőny lenne. Mivel eddig halovány a demokrata felhozatal könnyen lehet, hogy 2028-ban újra olyan helyzet áll elő, hogy csak a párt beavatkozásával lehet majd kilökni a baloldali indulót az elnökjelölti versenyből. 

Még húsz éve is elképzelhetetlen lett volna, hogy egy demokratikus szocialista jelölt az elnökség közelébe kerüljön. Most azonban sok olyan problémával néznek szembe az amerikaiak, amelyeket láthatóan nem tud vagy nem is akar megoldani a poltikai osztály. Ez az oka a status-quo ellenes poltikusok sikerének. Amerikában ráadásul építhetnek arra a szocializmussal kampányoló poltikusok, hogy a lakosságak nincs sem történelmi tapasztalata, sem tudása a baloldali ideológiákkal kapcsolatban. Éppen ezért már évek óta sikerre hódítanak olyan nézetek az amerikai fiatalok közt, amelyekről egy generációval korábban sokan azt gondolták, hogy történelmi vereséget szenvedtek el. 

Nyitókép: AOC/ANDREW CABALLERO-REYNOLDS / AFP

***