„Mindannyian tisztában vagyunk azzal az áldatlan helyzettel, amely egy egymással hadban álló, történelmi egyet nem értéssel megvert művészeti életet jellemzi Magyarországon”
– írta majd névsorolásba kezdett.
„A MMA olyan tagjai, mint – hanyagul idézve a neveket – Bodor Àdám, Tandori Dezső, Baráti Kristóf. Bereményi Géza, Cserhalmi György, Deim Pál, Dobai Péter,Erdélyi Zsuzsanna, Grendel Lajos, Haumann Péter, Kányádi Sándor, Karácsony Gábor, Kósa Ferenc, Lakner László, Oravecz Imre, Ránki Dezsô, Rost Andrea, Sánta Ferenc, Sára Sándor, Sass Szilvia, Sebestyén Márta, Sebô Ferenc, Szilágyi István, Szörényi László, Tóth János, Vásáry Tamás, míg a másik oldalon a Széchenyi Irodalmi és Mûvészeti Akadémiánál velem együt Ascher Tamás, Bodor Ádám, Cseres Tibor, , Enyedi Ildikó, Esterházy Péter, Eötvös Péter, Fábri Zoltàn, Ferge Zsuzsa, Gábor Miklós, Gothár Péter, Haimann György, Határ Gyôzô, Hegedûs D. Géza, Lucian Hervé, Ted Hughes, Jancsó Miklós, Jeney Zoltán, Jordán Tamás, Juhász Ferenc, Kertész Imre, Kocsis Zoltán, Kosáry Domokos, Kovács András Ferenc, Kurtág György, Lakner László, Ligeti György, Mándy Iván, Mészöly Miklós, Nádas Péter, Nádasdy Ádám, Nádler István, Nemes Nagy Ágnes, Parti Nagy Lajos, Pintér Béla, Thomas Pynchon, Szabó István, Szôts István, Takács Zsuzsa, Tandori Dezsô, Tarr Béla, Tolnai Ottó, Vas István, Zsámbéki Gábor – nos, ezek a nagy mûvészek hogy kerülhettek egymástól ekkora távolságra?!?!? Külön táborokba? Egyáltalan hogy kerültek táborokba? Nem inkább a Magyar Olümposzon kellene lenniük? Nektárt szopogatva együtt?!Nincs köztük semmi, ami összefűzi őket?!?!A választ mindannyian tudjuk” – sorolta Krasznahorkai.