„A kisbabámat a karomban tartva lehunytam a szemem és imádkoztam” – venezuelai horrorbeszámolók a Mandinernek

Mint arról beszámoltunk, két, rendkívül nagy erejű földrengés rázta meg magyar idő szerint csütörtökre virradóra Venezuela fővárosát. Mindössze egy percen belül egy 7,2 és egy 7,5 erősségű rengést mértek. A fővárosban lakónegyedek omlottak össze, egyre több a halott és a sérült, miközben túlélők után kutatnak. Az ügyvezető kormány rendkívüli állapotot hirdetett.

A katasztrófát átélő helyiek közül többen is megszólaltak a Mandinernek, egyikük apokaliptikus állapotokról számolt be.

„Otthon ültünk, amikor elkezdett rengeni a föld. Az ablaküvegek mozogtak, annyira megijedtünk, hogy fel sem tudtunk állni. A férjem kiment az utcára, és látta, hogy az összes szomszéd kint van, de az sem volt biztonságos, mert az elektromos vezetékek össze-vissza lengtek.

– mesélte egy fiatal nő.

A történteket a sűrűn lakott San Blas városrészben élték át, Carabobo államban kevésbé keletkeztek nagy károk, legalábbis azon a család által lakott környéken.

„Venezuela egyáltalán nem számít szeizmikusan aktív területnek, ráadásul egy ekkora erejű földrengésnél a föld nem csak »egy kicsit« mozdul meg. Egy 7,5-ös rengés már rendkívül erős, és halálosan veszélyes.

Éreztük a rengést, és rettenetesen megijedtünk, de szerencsére senki sem sérült meg” – mesélte egy másik megkérdezett venezuelai.

Érkezett beszámoló az epicentrum környékéről is. Érthető módon ott volt a legnagyobb a rettegés.

„A családommal együtt jól vagyunk. Eddig szerencsések voltunk, mert úgy tűnik, hogy a ház, ahol lakunk, nem szenvedett komoly károkat. A földrengések rendkívül erősek voltak, és nagyon sokáig tartottak – jóval tovább, mint bármelyik korábbi földrengés, amit valaha átéltem. Ezután rengeteg utórengést is éreztünk. A pontos információkat még mindig nem tudjuk, mert a földrengés után elment az áram, megszűnt a térerő, és errefelé még egyetlen hatósági járőr sem járt, hogy tájékoztasson minket.

A férjemmel bejártuk a környéket: rengeteg törmeléket láttunk az utcákon, főleg épületek homlokzatáról és tetőiről leszakadt betondarabokat. Az emberek mind az utcán voltak, mindenféle segítség vagy szervezett ellátás nélkül. Minden nagyon sötét volt, mert mindenütt finom por szállt a levegőben, mintha köd lett volna. Emellett több helyről füst szállt fel a tüzek miatt.

Rengeteg leszakadt elektromos vezeték hevert mindenfelé. Szinte minden épület megsérült, és legalább tizenkét teljesen összeomlott épületet láttunk. A többi ugyan még állt, de nagyon súlyos szerkezeti károkat szenvedett. Mindenfelől kiabálást lehetett hallani. Voltak, akik azt kiáltották: »Itt vagyok, ne hagyjatok magamra!«, mások pedig a halottakat siratták. Ráadásul ünnepnap volt, ezért La Guairában nagyon sok nyaraló és kiránduló tartózkodott. Mi is Istenbe és az Ő akaratába kapaszkodunk. Amíg a földrengés tartott, a kisbabámat a karomban tartva csak annyit tudtam tenni, hogy lehunytam a szemem és imádkoztam. Jézusból merítettem erőt, mert őszintén szólva félelmetes volt átélni azt a rettenetes ijedtséget” – fogalmazott lapunknak egy Caracasban élő venezuelai.

Fotó: Federico Parra/AFP