Szerény javaslat a hadifoglyok ügyében: jó lenne, ha a 444 nem veszélyeztetné további kárpátaljai magyarok életét

Két magyar térhetett haza a Külgazdasági és Külügyminisztérium szervezésében orosz hadifogságból – igen, három emberöltő után megint ott tartunk, hogy magyarok esnek hadifogságba olyan hadszíntereken, amikhez semmi közük.

Hogy az ukrán vezetés a Genfi Egyezmény megsértésével és agresszióval vádolja a magyar kormányt, az már csak a szokásos ügymenet része: amikor sérül a narratívájuk, hirtelen felfedezik azokat a szerződéseket, amelyek betartását korábban minden esetben fakultatívnak gondolták – hiába, a Szovjetunió öröksége nem múlhat el nyom nélkül.

A 444 sem mondja azt erre az egészre, hogy rossz dolog történt, csak éppen sugallja: „Újra a fronton harcol az egyik hadifogoly, akit Semjénék hoztak haza 2023-ban” – ez a cím, tovább nem is nagyon olvassa a rajongótábor, ez pont elég:

A cikk további dolgokat is állít, szerencsére pontokba szedve, hogy ne kelljen végigolvasni: például hogy a 2023-es körnél „ketten utólag azt mondták, hogy a kiszabadított 11 fogolyból mindössze egy volt magyar származású, a többiek orosz kérésre vallották magukat magyarnak”, illetve, hogy igazából ütötték-verték őket, vagyis az, hogy Román Albert azt állította, hogy nem bántották, szerinte nem igaz.

Őszintén szólva nem is értem a cikk célját. Mit akar állítani? Hogy „feleslegesen” hozták ki az igazából ukrán hadifoglyokat „Semjénék”, mert egyikük, Roland úgyis megint a fronton van? De hát ő akart visszamenni mindenáron Ukrajnába és a frontra is, ezt is világosan leírja a cikk: maradhattak volna Magyarországon. Roland önként ment vissza harcolni, értelemszerűen nem lehetett a szék lábához kötözni, nem is volt ilyen szándék (a végén megkérdezett miniszterelnök-helyettesi hivatal is ezt válaszolta a lapnak).

Esetleg (amit Zelenszkijék is állítanak), hogy Magyarország mindenféle nemzetközi egyezményt sértett azzal, hogy kimenekített embereket az orosz hadifogságból, ahol amúgy, mint elmondja, nagyon szarul bántak velük?

Vagy hogy nem is voltak magyarok a kimentettek? Állítja ezt egy szigonyos tetoválásos, tehát mindenképp megbízható és objektív önkéntes-szerződéses ukrán katona?

Vagy hogy „propagandacélokra” használták volna őket? Hát ott van feketén-fehéren, hogy semmit nem kértek tőlük, jól bántak velük: „Egy kényelmes magánházban szállásoltak el minket, volt konyha, mosógép, zuhanyzó. Lehetőséget kaptunk, hogy felhívjuk a hozzátartozóinkat. (…)  A magyarok mindent biztosítottak számunkra, amire szükségünk volt – ruhát, higiéniai cikkeket, cigarettát, minden nap kész ételt hoztak és zsebpénzt adtak”. Még édesanyját is vendégül látták. 

Még az is ott van a cikkben, igaz, nem túlságosan kidomborítva, hogy az ukrán külügy már akkor is összevissza hazudozott róluk, és ugyanazt a mantrát nyomta, mint most. Az ukrán külügy szerint ugyanis „elszigeteltségben tartják őket, nincs hozzáférésük nyílt információforrásokhoz, a hozzátartozókkal való kommunikáció harmadik felek jelenlétében zajlik, és megtagadják tőlük a kapcsolatfelvételt Ukrajna Nagykövetségével”.

Mire Roland még a 444-nek is azt mondta: 

Ráadásul annyi idegenszerű fordulat és árulkodó jel van benne, hogy ez minimum részekben valahonnan kapott, fordított anyag – a magyartalan szókapcsolat, mint az „etnikai magyar”, vagy az, hogy egyedül az ukrán külügyminisztérium szerepel benne saját szövegként nagybetűvel, jelző nélkül – ugyancsak kellemetlen érzéseket szül az emberben.

A címen-leaden kívül egyébként nem csak logikai szempontból fals, de narratívaépítésből is teljesen értelmetlen és önellentmondásos a cikk.

Emellett viszonylag korrektül a végén le is írják: valószínűleg tényleg humanitárius akcióról van szó 2023 esetében, s hogy ez egy jó dolog, csak egyeztetni kellett volna az ukránokkal. Persze, a képet árnyaló részeket fizetőssé tette a lap, vagyis csak az olvassa, aki már letette a voksát előfizetés formájában a 444 mellett, így nem hagyja magát befolyásolni a tények által.

Mert addig rendben van, hogy a 444 virtigli ellenzéki lap, amely szeretne a kormányba rúgni, adott esetben egy eredményt befeketíteni vagy legalábbis kérdésessé tenni, ez általában így működik mindenhol. 

Azonban ez a rúgás nagyon könnyen félrecsúszik, ha abból a szemszögből nézzük, amit Roland is elmesélt: „Oroszországban, a szabadulás előtt a foglyokat arra kényszerítették, hogy aláírjanak egy kötelezettségvállalást, miszerint a harci cselekmények végéig nem térnek vissza Ukrajnába, de egyikük sem tartotta kötelességének, hogy ennek eleget tegyen”. Így került vissza Roland is a frontra, önként és büszkén.

Mivel még egészen biztosan számos kárpátaljai magyar van orosz hadifogságban (egyről biztosan tudunk), így az ő életüket is kockára teszi a 444. Gratulálunk, remélem, jár érte valami minőségi és emberbaráti újságírásért díj.

A nyitóképen: Román Albert magyar hadifogoly. Fotó: Facebook/képernyőfotó