Kárpátaljai magyar tragédia, sokadik felvonás: magyar férfit raboltak el az ukránok, hogy a frontra hurcolják

Március 5-én hajnalban érkeztek a Budapest Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre a kárpátaljai magyar hadifogolyok, akiket az ukrán hatóságok kényszersorozással küldtek a frontra, majd orosz erők fogságába estek. A férfiak – Albert és Csaba – a Magyar Honvédség repülőgépén, Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter kíséretében tértek haza.

Orbán Viktor magyar miniszterelnök és Vlagyimir Putyin orosz elnök március elején tárgyalt telefonon. A megbeszélés során Putyin felajánlotta, hogy elengedi a nyilvántartásban szereplő két magyar nemzetiségű és magyar állampolgárságú foglyot. Szijjártó Péter ezt követően Moszkvába utazott, ahol személyesen egyeztetett az orosz féllel, és jóváhagyást kapott az átadásra. A miniszter a repülőtéren tartott sajtó­tájékoztatón hangsúlyozta: mindez „a két lábbal a földön álló, racionális magyar külpolitika” eredménye, amely fenntartja a működőképes kommunikációs csatornákat Oroszországgal. A férfiak a Honvédkórházban orvosi ellátást kaptak, a miniszterelnök meglátogatva őket kiemelte: „Most már biztonságban vannak, a mi védelmünk alatt. Nekik már nem kell visszatérniük a háborúba.”

Ukrajna élesen tiltakozott: a külügyminisztérium bekérette a magyar ügyvivőt, provokációnak nevezve az eseményt. Kijev szerint ez az „orosz propaganda” része, és sérti Ukrajna szuverenitását. Ez már nem az első hasonló akció: 2023-ban 11 kárpátaljai magyar érkezett haza közvetítéssel. A kormány szerint a cél továbbra is minden magyar származású fogoly felkutatása és hazahozatala, függetlenül attól, melyik oldalon estek fogságba.

Időközben a kényszersorozás újabb és újabb történeteit ismertük meg. Egy húszas éveinek közepén járó, kárpátaljai magyar származású fiatalember élete 2025-ben fordult tragédiába, amikor az ukrán hatóságok erőszakkal besorozták a hadseregbe. Családja ma is nap mint nap küzd a bizonytalansággal, miközben reménykedik a férfi hazatérésében. Az eset nem egyedi: az elmúlt hónapokban 

Lapunkat egy oroszországi hadifogságban lévő katonákkal foglalkozó civil szervezet kereste meg, rajta keresztül kerültünk kapcsolatba a fiatal férfi családjával. A testvére, félve a megtorlástól, neve elhallgatásával adott interjút lapunknak.

A férfinak felesége és egy kiskorú gyermeke van, családjával már nem Kárpátalján él, elrablása idején rokonait látogatta meg a térségben. Már éppen hazafelé tartott, amikor az egyik vasútállomáson hat toborzótiszt megállította. Testvére elmondása szerint paprikaszprével lefújták, majd egy kisbuszba tuszkolták. Nyolc napig tartották fogva orvosi vizsgálatra hivatkozva, majd egy nyugat-ukrajnai kiképző­táborba vitték. Nem sokkal később egy légideszant-alakulatba sorozták be. A donecki fronton adta meg magát az orosz erőknek. A családtagok az ukrán hadseregtől először azt az értesítést kapták, hogy eltűnt, csak később tájékoztatták őket arról, hogy orosz fogságba került.

Hozzátartozói szerint soha nem lett volna szabad katonai szolgálatra alkalmasnak minősíteni az egészségi állapota miatt. Legalább az orvosi vizsgálat elvégzése után el kellett volna engedni. Miután értesültek a férfi fogságba eséséről, hivatalos úton is próbálkoztak: az ukrán koordinációs központon és a Vöröskereszten keresztül érdeklődtek, de csak formális válaszokat kaptak.

A család ekkor fordult a Щит матерей (anyák pajzsa) nevű ukrán önkéntes szervezethez, ahol egy Tatjána nevű koordinátor segített kapcsolatba lépni a férfival. Videóüzeneteket küldtek, amelyeket továbbítottak a fogságban lévő férfinak, és pár alkalommal választ is kaptak. Ám később közölték velük: a férfit áthelyezték egy másik fogolytáborba, és azóta nincs hír róla. A család ennek ellenére hálás az önkéntes szervezetnek: „Nagyon szépen köszönjük, amit tesznek, hogy segítenek minden katonának.”

A család kitartóan várakozik, a civil szervezetek segítsége ellenére a bizonytalanság továbbra is rányomja bélyegét a mindennapjaikra.

Nyitókép: AFP / GENYA SAVILOV