Ezt már nem mossa le magáról a Tisza: Magyar Péter brüsszeli gazdája hivatalosan is igent mondott a 90 milliárd eurós ukrán hitelre

Az Európai Parlament teljes baloldala felsorakozott Ukrajna – és ezzel a háború folytatása – mellett.

Szerdán dönt az Európai Parlament a következő, két évre szóló közös hitelcsomagról, amely újabb mérföldkő lehet az uniós eladósodás történetében. A 90 milliárd eurós konstrukció Ukrajna finanszírozását szolgálná, miközben egyre több bírálat éri a demokratikus kontroll hiányát, a bizonytalan visszafizetést és a stratégiai célok teljes homályát.

Az Európai Parlament szerdán szavaz a 90 milliárd eurós hitelről, amely Ukrajna számára biztosítana forrásokat a 2026–27-es időszakra. A döntést felgyorsított eljárásban készítik elő Strasbourgban, ami önmagában is jelzi: a politikai akarat erősebb, mint az érdemi vita igénye.
Az eunews szerint a voksolást eredetileg február 24-re, az orosz invázió évfordulójára tervezték, ám végül előrehozták február 11-re. Delphine Colard, az Európai Parlament szóvivője ugyan jelezte, hogy a szavazás véglegesítéséről csak a plenáris ülés elején döntenek, de a fő irány már egyértelmű. A Újítsuk meg Európát frakció nyíltan sürgeti az elfogadást, hangsúlyozva, hogy gyors elfogadásra van szükség, hogy a Bizottság megkezdhesse a kifizetéseket:

Ukrajna nem várhat.
A hitel sajátossága, hogy bár Ukrajna számára kamatmentes lenne, az Európai Unió a pénzt a tőkepiacokról vonná be kötvénykibocsátással. A konstrukció mögött az uniós költségvetés áll, végső soron pedig a tagállamok vállalnak garanciát. Ez nemcsak pénzügyi, hanem politikai fordulat is:
a közös eladósodás újabb lépés a fiskális integráció elmélyítése felé, formális szerződésmódosítás nélkül.
A The Malta Independent elemzése szerint mindez jelentős elmozdulás az Európai Unió pénzügyi architektúrájában, amely hosszú távú és nehezen átlátható kötelezettségeket ró a tagállamokra.
A lap úgy látja, a 90 milliárdos hitel strukturálisan kockázatos pénzügyi eszköz, amelynek visszafizetése erősen bizonytalan.
Ezt is ajánljuk a témában

Az Európai Parlament teljes baloldala felsorakozott Ukrajna – és ezzel a háború folytatása – mellett.

A visszatérő politikai érvelés szerint a hitel később akár orosz jóvátételből is törleszthető lenne, ám erre sem jogi, sem politikai garancia nincs. Az elemzés szerint egy olyan konstrukcióról van szó, amely feltételes, hipotetikus jövőbeli bevételekre épít, és így könnyen átalakulhat egy ténylegesen vissza nem térítendő transzferré – demokratikus felhatalmazás nélkül.
Az Ukrajna számára nyújtott pénzügyi támogatás egyik legnagyobb problémája a kritikusok szerint az, hogy nincs világos politikai végcélhoz kötve.
Az uniós vezetők által gyakran hangoztatott „ameddig szükséges” formula nem tartalmaz mérhető feltételeket, sem időbeli korlátokat. A The Malta Independent arra is felhívja a figyelmet, hogy az uniós szerződések – különösen a költségvetési egyensúlyra és a többéves pénzügyi keretre vonatkozó szabályok – nehezen egyeztethetők össze egy ilyen nyitott végű finanszírozással. Bár formálisan hitelről van szó, a konstrukció hosszú távú, feltételes kötelezettségeket épít be az uniós rendszerbe, megkerülve a hagyományos ellenőrzési mechanizmusokat. A cikk szerint ez morális kockázatot is teremt:

Az Euractiv véleménycikke még élesebben fogalmaz, és az uniós Ukrajna-stratégiát egyenesen „tragikus viccnek” nevezi. A lap idézi Belgium miniszterelnökét, Bart De Wever, aki nyíltan kimondta azt, amit sok európai állampolgár csak sejt:
Finanszíroznunk kell Ukrajnát, miközben képtelenek vagyunk biztosítani azt a katonai kapacitást, amely valóban véget vetne a konfliktusnak. Így egy stratégia nélküli háborút finanszírozunk… Nincs vasunk, ezért aranyat adunk. De mire? Hogy életben tartsuk ezt a háborút?
A véleménycikk szerint az gyakorlatilag beismerése annak, hogy nem képes érdemi politikai vagy katonai megoldást kínálni, ezért pénzzel próbálja fenntartani a jelenlegi helyzetet. Eközben újabb szankciós csomagok előkészítése zajlik, annak ellenére, hogy a korábbi intézkedések sem hoztak áttörést. A lap több tanulmányt is idéz, amelyek szerint Oroszország gazdasága – minden nehézség ellenére – képes fenntartani a háborús erőfeszítéseket, miközben a szankciók paradox módon még inkább a rendszerhez kötik az elit érdekeit.
A The Malta Independent elemzése külön hangsúlyt helyez a demokratikus elszámoltathatóság hiányára. A közös hitelvállalásról elsősorban az Európai Tanács és a tagállami kormányok döntenek, miközben a nemzeti parlamentek mozgástere minimális. Az Európai Parlament pedig – noha közvetlen demokratikus legitimitással bír –
nem rendelkezik saját bevételi jogosultságokkal, ami gyengíti ellenőrző szerepét.
Különösen sérülékenyek a kisebb tagállamok, amelyek nettó kedvezményezettként nagymértékben függenek az uniós forrásoktól. A hitel hosszú távú költségvetési árnyéka a cikk szerint kiszoríthat más prioritásokat, például a kohéziós politikát, a kutatás-fejlesztést vagy a szociális beruházásokat.
Ezzel szemben Magyarország, Szlovákia és Csehország kimaradása a konstrukcióból a The Malta Independent szerint fiskálisan és demokratikusan is védhető. A mentesség a közös konstrukció alól korlátozza a bizonytalan megtérülésű kötelezettségeket, és politikai jelzés is:
az orosz–ukrán háború pénzügyi finanszírozása nem helyettesíti a politikai megoldáskeresést.
A kritikus értelmezések szerint a 90 milliárdos hitel nem csökkenti, hanem növeli az Európai Unión belüli feszültségeket. Miközben Ukrajna finanszírozása egyre nagyobb terhet ró a tagállamokra, a stratégiai cél továbbra is meghatározatlan marad. A szerdai szavazás így nemcsak pénzügyi, hanem politikai értelemben is vízválasztó lehet.
Nyitókép: FREDERICK FLORIN / AFP