Manfred Weber elsütötte a startpisztolyt: indulhat a leszámolás Brüsszelben

Az Ursula von der Leyen vezette Európai Bizottságban egyre erőteljesebb jelek mutatnak arra, hogy a döntéshozatal túlzott centralizálódása és a kollégiumi, kollektív működés háttérbe szorulása jellemzi a testületet. Nem csupán külső kritikák érik az elnököt, hanem korábbi bizottsági tagok is egyre nyíltabban bírálják a vezetési stílusát – írta a Magyar Nemzet.

Nicolas Schmit, az első Von der Leyen-bizottság luxemburgi biztosa keményen fogalmazott: véleménye szerint a Bizottság ma már erősen centralizált, szinte elnöki rendszerben működik, ahol a biztosokat nagyrészt elhallgattatják, és hiányzik a valódi stratégiai gondolkodás és bátorság. Hasonló kritikát fogalmazott meg Michel Barnier memoárjában, amelyben azt írta, Von der Leyen alatt autoriter irányt vett az Európai Bizottság. Thierry Breton volt biztos pedig egyenesen úgy fogalmazott: Európa nem császárnőnek vagy császárnak való hely. 

A Politico értesülései szerint a brüsszeli kulisszák mögött Kaja Kallas, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője is rendszeresen panaszkodik Von der Leyen vezetési stílusára. Magánbeszélgetésekben állítólag ő is „diktátornak” titulálja az elnököt, bár érdemi fellépésre nemigen van lehetősége. A Bizottság szóvivője, Paula Pinho szintén nehéz helyzetben van, mivel Von der Leyen gyakorlatilag csak kabinetfőnökével, Björn Seiberttel oszt meg érdemi információkat, a többi vezető pedig gyakran csak találgat arról, hogy mire is készül a bizottság elnöke.

Miközben Von der Leyen hatalma és háborúpárti álláspontja egyre vitatottabb,

Weber szerint a következő európai parlamenti választások után össze kellene vonni az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnöki posztját egyetlen személynél. És szerinte ehhez még uniós szerződésmódosításra sincs szükség – elég, ha ugyanaz a személy tölti be mindkét tisztséget.

 A Politico szerint a változás legkorábban 2029 után valósulhat meg. Weber indoklása szerint az EU a jelenlegi „széttagolt” struktúrával nem elég erős – példaként hozta fel az ukrajnai és más geopolitikai válságokat, valamint az Egyesült Államok kiszámíthatatlan politikáját.

Arra a kérdésre, hogy ő maga vállalná-e ezt az „egyetlen európai elnök” szerepet, nem adott egyértelmű választ, de nem is zárta ki.

Emellett egy „szuverenitási szerződést” javasolt, amely lehetővé tenné, hogy a csatlakozó tagállamok a kül- és biztonságpolitikában minősített többséggel döntsenek, megkerülve az egyhangúság és a nemzeti vétójog elvét. Az EPP január végi zágrábi vezetői találkozóján – ahol Von der Leyen, Donald Tusk, Friedrich Merz és Weber is jelen volt – a pártvezetés egyértelművé tette:

Több tagállam – köztük Magyarország és Szlovákia – határozottan ellenzi ezt az irányt, mivel szerintük ez a nemzeti szuverenitás súlyos csorbítását jelentené.

Friedrich Merz német kancellár óvatosabb hangot ütött meg Weber javaslataival kapcsolatban: „A 27 tagú Európai Unióban nehéz szerződésmódosításokat elfogadtatni, ezért én amellett vagyok, hogy elsődlegesen az aktuális feladatokra – elsősorban a védelem és a versenyképesség erősítésére – koncentráljunk.”

Mindezek ellenére a centralizációs törekvések nem tűntek el a napirendről. Brüsszel jelenleg útelágazás előtt áll:

Míg a Bizottság elnökét saját korábbi kollégái is „elnöki”, túlzottan centralizált stílusa miatt támadják, az EPP-vezető még nagyobb hatalmat adna egyetlen vezető kezébe. A kérdés immár nem csupán intézményi: Európa a nemzetek önkéntes együttműködésén alapuló szövetség marad-e, vagy egy erősen centralizált, brüsszeli központú szuperállammá alakul át?

Nyitókép forrása: Frederick Florin / AFP

***