Kárpátalja vére: nincs megállás, egyre nő a kényszersorozás magyar áldozatainak száma

A kárpátaljai magyar közösség továbbra is súlyos árat fizet az ukrajnai háborúért, amely immár négy éve tombol. Ahogy fogy az emberanyag, úgy folyamodnak egyre brutálisabb eszközökhöz a toborzók, nem véletlenül, hiszen ha nem sikerül az előírt kvótát teljesíteni, könnyen kerülhetnek ők maguk is a frontra. Az ukrán hatóságok kényszersorozási gyakorlata különösen sújtja a határon túli magyarságot, ahol a kisebbségi jogok folyamatos megsértése mellett most már az életveszélyes frontszolgálat is fenyegeti őket. A legfrissebb adatok szerint közel 80 kárpátaljai magyar vesztette életét a harcokban vagy a sorozás során. Cikkünkben összegyűjtöttük a legtragikusabb eseteket, amelyek rávilágítanak a helyzet súlyosságára.

Ukrajna 2022 óta folytat intenzív mozgósítást, a kényszersorozás módszerei gyakran erőszakosak és jogsértőek. Sok embert az utcáról ragadnak el, egészségi állapotuktól függetlenül. Ennek az eljárásnak már gúnyneve is van az ukrán közbeszédben: buszoztatás. Az elmúlt években számos megrázó történet került napvilágra, amelyekben kárpátaljai magyar férfiak haltak meg a sorozás vagy a kiképzés során. 

Reban Zsolt esete: A beregszászi járásból származó férfi korábban többször is alkalmatlannak minősült katonai szolgálatra szívbetegsége miatt. Ennek ellenére idén január elején az utcáról vitték el a toborzók. Néhány nappal később egy kiképzőközpontban rosszul lett, összeesett és meghalt. A család szerint a kényszersorozás közvetlen oka volt a tragédiának.

Balogh Gábor halála: A 45 éves forgolányi családapa katonai kiképzés közben hunyt el szövődményes tüdőgyulladásban. A férfi halálához valószínűleg az ukrán kiképzőközpontok embertelen körülményei – hideg, zsúfoltság és orvosi ellátás hiánya – járultak hozzá.

S. József tragédiája: A 45 éves beregszászi magyar férfit 2025 júliusában az utcán fogták el a toborzók, majd Ungvárra vitték. Testvére szerint vasdorongokkal verték meg, mert ellenállt a sorozásnak. Néhány nappal később belehalt sérüléseibe.

Novák P. öngyilkossága: A huszti családapát Magyarországra szökés közben fogták el a határőrök, majd egy toborzóirodába vitték, ahol felesége állítása szerint félholtra verték. A verés után értesítették Kijevet, és frontra készültek küldeni, amikor Novák a mosdóban öngyilkos lett.

Imre, amputálva a frontra: Mindkét lábfejét amputálni kellett az ukrán hadsereg hibájából, a lába állapota ellenére sem kerülhette el a TCK figyelmét, ismét elkapták, s ahelyett, hogy leszázalékolták volna, november elején kényszermobilizálták. Imrét Rovnóra vitték, amelyet a helyi folklór csak a hírhedt náci lágerekhez szokott hasonlítani.

Bár a hivatalos veszteségi adatokat nem hozzák nyilvánosságra, további esetekről szóló beszámolók szerint már közel száz kárpátaljai magyar halt meg a fronton, távol a szülőföldjétől, egy olyan háborúban, amelyhez semmi köze nincs. Ezek az esetek nem csupán egyéni tragédiák, hanem a kárpátaljai magyarság létét fenyegetik.

Nyitókép forrása: Florent Vergnes / AFP

***