2025 februárjában közösségi oldalán így fogalmazott: „Ukrajna Európa! Ukrajna mellett állunk. Tovább növeljük a támogatásunkat, hogy tovább harcolhassanak az agresszor ellen.”
2025 júniusában az Európai Parlamentben tartott beszédében egyértelműen kijelentette:
Ukrajna Európa első védelmi vonala.”
2025 novemberében, az uniós bővítési csomag bemutatásakor pedig egyenesen a tagságot tette meg biztonsági garanciává: „Ukrajna számára az EU-tagság jelentős biztonsági garancia”.
Miért fontosabb Ukrajna minden másnál?
Ezek a kijelentések nem pusztán szolidaritásról szólnak. Egyértelmű hierarchiát állítanak fel: Ukrajna tagsága „a legnagyobb garancia a békére”, „a legerősebb biztonsági garancia”, „a történelem hívó szava”, sőt az egész kontinens stratégiai záloga.
Miközben a brüsszeli vezetők Magyarországot és Lengyelországot évekig büntették a „jogállamiság” miatt, Ukrajnát – a háború, a korrupciós botrányok és a nem teljesített reformok ellenére – gyorsított sávban kezelik.
A több százmilliárd eurós támogatás, a közös adósság, a mezőgazdasági piacok megnyitása mind alárendelődik ennek az egy célnak. A brüsszeli politikusok retorikája már rég túllépte a szolidaritás kereteit, és egyfajta politikai vallássá vált Brüsszelben – Weberrel az élen.
A kérdés csak az: amíg a brüsszeli elit Ukrajnát imádja, ki képviseli az európai adófizetők, gazdák, családok és nemzetek érdekeit?
Nyitókép forrása: Simon Wohlfahrt / AFP