Nem fog bővülni a sor egy újabb bukott diktátorral Moszkvában

„Donald Trump Venezuela ellen most elindított katonai művelete számomra két dolog miatt érdekes. Az egyik, hogy újra megerősíti azt, amit az elmúlt években mondtam: Trump nem izolacionista. Trump a Reagan-féle erőpolitikát követi, ami nagyon jól előjött a decemberi új amerikai nemzetbiztonsági stratégiában is. 

Sőt, Reagan elnöksége alatt pont hasonló jellegű katonai beavatkozásokra került sor, mint most: 1983. októberében USA megtámadta Grenadát (ez a venezuelai párhuzam). Az Operation Urgent Fury (Sürgős Düh hadművelet) keretében kb. 7000 amerikai katona szállta meg a kis karibi szigetországot, miután Grenadában marxista puccsot hajtottak végre, és kivégezték a helyi miniszterelnököt. USA attól tartott, hogy a sziget »második Kubává« válik, és szovjet támaszpont lesz. Az amerikai erők végül néhány nap leforgása alatt leváltották a katonai juntát, és új, USA-barát kormányt segítettek hatalomra.

1986. áprilisában USA Líbiát bombázott Reagan parancsára, válaszcsapásként egy nyugat-berlini diszkó felrobbanására, ahol amerikai katonák haltak meg, és amely merénylet mögött a hírszerzés szerint Líbia állhatott. Az amerikai vadászgépek Tripolit és Bengázit bombázták. A célpontok között volt Moammer Kadhafi líbiai vezető rezidenciája is. Kadhafi túlélte, de a támadás elszigeteltebbé tette a rendszerét egy időre (párhuzamok a tavalyi, Irán elleni támadással).

Szóval ez az egyik érdekesség számomra. A másik az orosz reakció lesz.

Mert hogy két év leforgása alatt Venezuela lesz a negyedik szoros orosz szövetséges, amelyet támadás éri (ebből kétszer amerikai támadás), és semmit nem tudnak tenni ellene, cserben hagyva a szövetségeseiket a korábbi ígéretek ellenére. Örményország (2023-as karabahi háború), Szíria (Aszad-rezsim bukása, 2024. decembere), és Irán lebombázása (2025. júniusa) után Venezuelával folytatódik a sor. 

Pedig ahogy Iránnal is, Venezuela és Oroszország között is szoros stratégiai partnerség áll fenn. Venezuela Oroszország egyik legfontosabb támaszpontja a nyugati féltekén, míg Oroszország Venezuela számára a rezsim túlélésének egyik záloga a nyugati szankciókkal szemben. A felek között számos, jogilag kötelező érvényű megállapodás létezik. Alig egy évvel ezelőtt, 2025. májusában pl. egy átfogó Stratégiai Partnerségi és Együttműködési Szerződést kötöttek, amely kiterjedt a politika, a gazdaság és a védelem területére. Ez teszi lehetővé, hogy Venezuela orosz fegyvereket (Szuhoj vadászgépek, helikopterek, légvédelmi rendszerek) vásároljon, illetve orosz katonai tanácsadók állomásozzanak az országban. 2024. végén továbbá egy 2030-ig szóló Együttműködési Tervet írtak alá, amely egy hosszú távú útitervet határoz meg a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. Az oroszok feltételezhetően hírszerzési támogatást is nyújtottak Maduro-rendszerének. 

Oroszország az elmúlt években a kommunikációjában többször is »teljes támogatásáról« biztosította Venezuelát külső (főként amerikai) katonai fenyegetés esetén, azonban most akár több nagy Milka csokiban is tudnék fogadni, hogy Caracas ismét magára marad majd, ahogy korábban Örményország (pedig velük még konkrét katonai szövetségi szerződés is van!), Szíria és Irán is.

P.S.: Donald Trump most bejelentette, hogy a venezuelai elnököt, Madurot és a feleségét elfogták, és elszállították az országból (gondolom USA-ba). Ha ez igaz, akkor nem fog bővülni a sor egy újabb bukott diktátorral Moszkvában.”

Nyitókép: Pedro Rances Mattey / ANADOLU / Anadolu via AFP