Ma egy holokauszt ugyanúgy megtörténhetne, mint 85 évvel ezelőtt, semmivel sem lettünk jobb emberek

Minket semmi sem érdekel, ami nem Magyarországon történik. Ez tényleg így lenne? Remélem nem, de ez az érzésem, amikor a Amerika vagy Közel-Kelet történéseit hozom fel témának. Nem tudom, miért van ez. Kényelmesség, arrogancia, vagy csak egyfajta naiv érdektelenség? Szinte mindegy is – a világon nem vákuumban vagyunk.

Iránban 2025. december 28-a óta újra lázadások vannak az iszlamista rezsim ellen. Több mint hatvan órája sem internet-, sem mobiltelefon-szolgáltatás nincs. Ami nekünk, modern embereknek kényelmetlenséget jelent, hiszen nem érjük el a legfrissebb Instagram- és FB-posztokat,

A „sötét órákban” rabolnak el embereket, kínozzák azokat, akik felszólalnak a hatalom ellen, és a végcél ezeknek az embereknek a megfélemlítése, kivégzése. A nyilvános adatok, mint az amerikai HRANA emberi jogi csoport, több mint ezer főre teszik ki az áldozatok számát, míg konzervatív becslések és az iráni diaszpóra 2000 főről beszélnek. Mindeközben a világ csendben olvassa a híreket, az ENSZ és az EU pedig addig jut el, hogy felszólította Iránt: állítsa helyre az internet-hozzáférést, és vessen véget az erőszakos fellépéseknek. Ez aztán a bátor cselekedet! 

Persze ismerjük már a szelektív moralitás működését:

De tudjuk: ahogy mikroszinten a morális álszentségre épül a mai társadalom, úgy nincs ez másként makroszinten, a nemzetközi intézményeknél sem. 

Az ENSZ és az EU ismét gyenge és gyáva szerveztek: az internet-hozzáférés elsődlegesen nem az információhoz való hozzáférés biztosítása miatt fontos, hanem azért, mert eltüntetik a bizonyítékokat a perzsák elleni mészárlásról. Ezt kellene végre kimondania egy szervezetnek! Hatalmas tévedés, hogy bármit is tanultunk volna a múltból. 

De miért fontos nekünk, magyaroknak, hogy mi történik Iránban?

Azért, mert az iráni rezsim nem marad a térségben: exportálja a forradalmát. Így Európa biztonsága, az energiárak, migrációs nyomás mind-mind függenek Irántól. 2025 júliusában a NATO-hoz és az EU-hoz tartozó országok (pl. Németország, Franciaország, Svédország, Belgium, Ausztria, Hollandia, Spanyolország, az Egyesült Királyság) közös közleményt adtak ki, mely szerint Irán hírszerző szervei gyilkossági, emberrablási és megfélemlítési terveket dolgoznak ki Európában. Hosszabb távú kutatások szerint pedig

Németországban helyi és külföldi bűnözők bevonásával terveztek vallási és zsidó célpontok elleni támadásokat, melyek hátterében az Iráni Forradalmi Gárda állt. Ide sorolható a 2012-es bulgáriai buszrobbantás is, amelyben hatan haltak meg, és amelyért a Hezbollah vállalta a felelősséget. 

A libanoni Hezbollah az egyik legrégebbi és legnagyobb iráni proxycsoport. Irán évente több százmillió dolláros anyagi támogatáson túl, fegyvereket, kiképzést és stratégiai irányítást biztosít. A szervezetet az Egyesült Államok és más országok terrorszervezetként tartják nyilván. A Hamasznak (Iszlám Ellenállási Mozgalom) Irán az 1990-es évek óta nyújt pénzügyi támogatást, fegyvereket és kiképzést. A csoportot az USA és az EU – és így Magyarország is – terrorszervezetként sorolja be. Aztán itt van a Palesztin Iszlám Dzsihád, amelyet szintén Irán finanszíroz, fegyverez és képez; az USA, az EU és mások terrorszervezetként tartják számon. Irán fegyverekkel, pénzzel, kiképzéssel, hírszerzéssel és politikai támogatással segíti a húszikat, így a mozgalom kulcsfontosságú szereplő lett a jemeni konfliktusban és a térségben. Az afgán és a pakisztáni síita milíciák támogatása is ide tartozik, akiket Irán külföldi hadszíntereken vet be saját geopolitikai céljai érdekében.

Az iráni rezsim tettei nem állnak meg az ország határainál: a forradalom exportja, a proxy-háborúk és a terrorfinanszírozás ezt évtizedek óta bizonyítják. Ezért nekünk, magyaroknak sem mindegy, mi történik ott, ha esetleg önmagában a humánus oldal nem lenne elég: milliónyi perzsa él elnyomás alatt 1979 óta.

Amikor ma Iránra gondolunk, automatikusan a terrorizmus, a kötelező burka (vagy inkább hidzsáb), a nők elnyomása és egy olyan ország képe ugrik be, amely a magyar Külügyminisztérium utazási tanácsában régóta a legmagasabb kockázati kategóriában szerepel. Ez a valóság ma, 2026-ban, és ez a kép erősen beivódott a köztudatba.

A 1979-es iszlám forradalom előtt Irán egy teljesen más ország volt: a térség egyik legmodernebb, legszekulárisabb, legnyugatiasabb társadalmával. A Pahlavi-dinasztia alatt, különösen Mohammad Reza sah uralkodása idején (1941–1979), intenzív modernizáció zajlott a Fehér Forradalom révén: földosztás, iparosítás, oktatás kiterjesztése, nők jogainak bővítése. A sah ugyan autoriter volt, de kiszorított minden szélsőségességet: ideértve az extrém iszlámot és a kommunistákat is. A 1979-es „forradalom” nem klasszikus népfelkelés volt, hanem egy bonyolult hatalomátvétel, ahol az iszlamisták, kommunisták, liberálisok és a baloldal összefogtak. (Lehetne ez egy intő jel számunkra is annak alapján, amit látunk Amerikától Angliáig sok helyen.) Az eredmény az lett, hogy létrejött egy terrorista állam: egy rugalmatlan, vallási alapú rezsim, amely a saría törvényeket érvényesíti, és amelyet az Iráni Iszlám Forradalmi Gárda tart fenn, Ali Hamenei uralma alatt. 

Ez az elnyomás 47 éve tart.

a forradalom exportálása proxy milíciákon (az ellenállás tengelyén) keresztül, Izrael teljes megsemmisítése, regionális dominancia elérése az ún. síita félhold létrehozásával Irántól Libanonig, a lakosság totális ideológiai ellenőrzése, valamint a félelemkeltés erkölcsrendészeti intézkedésekkel, tömeges letartóztatásokkal, megfigyeléssel és nyilvános kivégzésekkel. Irán ma állami szinten támogatja a Nyugat elleni terrorizmust. Szemükben az Amerikai Egyesült Államok a Nagy Sátán, Izrael pedig a Kis Sátán. Az amerikai zászló égetése, lábtörlőként való használata mindennapos jelenség. Erre oktatják a fiatalokat is, így indoktrinálva és predesztinálva őket egy Nyugat-gyűlölő jövőre.

A közösségi média és az internet megjelenése sokat változtatott ezen. A perzsák többször próbáltak már a rezsim ellen fellázadni: 1999 (diáklázadások), 2009, 2019, majd 2022–23-ban a fiatal, 22 éves Mahsza Amini meggyilkolása országos tiltakozásokat robbantott ki. A Zan, Zendegi, Azadi, vagyis Nők, Élet és Szabadság mozgalom elindított egy hatalmas belső megmozdulást a több évtizedes elnyomás és a saríatörvények ellen.

Az autoriter rendszer pedig éles lőszerrel, tömeges letartóztatásokkal, kínzással és nyilvános kivégzésekkel leverte a mozgalmat. Mint most is, akkor is mindezt internetblokád alatt. Viszont valami megváltozott: a rezsim morális legitimitása megszűnt, a nép már nem hisz a reformokban, csak a teljes rendszerváltásban. „Halál Khameneire!”, „Jöjjön vissza a sah!” a jelenlegi mozgalom fő szlogenjei. A hidzsáb égetése és nem viselése továbbra is az ellenállás egyik fő jelképe maradt, s fennmaradtak, valamint tovább erősödtek a földalatti mozgalmak is.

Hol tartunk ma?

Ami kezdetben gazdasági tiltakozás volt, az órák alatt átalakult teljes rezsimellenes forradalommá: mára már több mint 120 városban zajlanak a tüntetések, és videók özönlenek a közösségi médiából – még a blackout ellenére is, Elon Musk ugyanis műholdas internet-hozzáférést biztosít, amely kikerüliaz állami korlátozásokat. Mecsetek égnek Teherán Szaadat Abad és Golhak negyedeiben, iszlám szimbólumokat rombolnak, kormányzati épületeket gyújtanak fel. Mindez korábban elképzelhetetlen volt egy olyan rendszerben, ahol a vallási jelképek sérthetetlenek voltak.

Az iráni nép mindenesetre egyértelmű nosztalgiával néz a Pahlavi-dinasztia időszakára, és követeli Reza Pahlavi visszatérését, aki az Egyesült Államokban él. Pahlavi pedig ígéri: hamarosan visszatér, ha a forradalom győzedelmeskedik.

A geopolitikában minden mindennel összefügg, így a venezuelai események hatással vannak az iráni forradalomra is. A dél-amerikai államot évtizedek óta befolyása alatt tartotta Irán, Kína, Oroszország és a Hezbollah. Az USA ezt a status quót megzavarta, a venezuelai nép megérezhette a szabadság ízét, s most a perzsa nép is reméli: nekik is van esélyük. Trump január 10-ei kijelentései is ezt erősítik meg: ha a rezsim elkezdi lelőni a tüntetőket, akkor az USA be fog avatkozni, „nem feltétlenül katonai lábbal a terepen, de nagyon erősen ott, ahol az fáj”, azaz gazdasági vagy más célzott nyomással.

Nincs ez másképp Iránnál sem. Az izraeli és amerikai segítségnyújtás lehetősége már most a kritika középpontjában áll, miközben a bizonyított idegen beavatkozás, amit a rezsim kap, nem szúr szemet senkinek. Január 2-a óta a Irán kb. 800–850 idegen harcost hozott be: főleg iraki síita milíciákat, akik magukat zarándokoknak álcázva lépték át a határt, ugyan úgy, mint 2022-ben. A külföldi milícia tagjait előszeretettel használják halálos bevetésre a perzsák ellen a saját kormányuk helyett, így el lehet tussolni a mészárlást.

2022-ben személyesen vettem részt a Los Angeles-i iráni rezsimellenes megmozduláson, ott, ahol a világ legnagyobb iráni diaszpórája él, és már akkor is egyhangú volt a hang: kell a nyugati beavatkozás, támogatás, nyomásgyakorlás, mert a nép egyedül nem bír a teokrácia gépezetével. Ez a kiáltás ma sem változott. Sőt: erősödik.

Ahogy a venezuelai milliók sem értik a nyugati narratívát, amikor az USA lépését „imperializmusnak” bélyegzik, miközben évtizedek óta orosz, kínai, iráni és Hezbollah-befolyás tartotta fenn Madurót, ugyanígy az iráni nép sem érti: külföldi beavatkozás már így is van akkor miért ne lehetne végre olyan, ami az embereknek jó, ami szabadságot, stabilitást hoz?

Az iráni rezsim számára Amerika és Izrael továbbra is a Sátán megtestesítője.

Egy nyugatbarát rezsimváltás, Reza Pahlavi vezetésével, nem csupán a térség stabilitását és biztonságát erősítené, hanem globális szinten is pozitív láncreakciókat indítana el. A helyzet folyamatosan változik, de a perzsák üzenete most világos és egyértelmű: Bi Omde Huda – Isten segítsen minket!

Nyitókép: NurPhoto via AFP