Ursula, Macron, Magyar Péter... tényleg háborút akarnak?

„Sajnos igen. És nincsenek tisztában a tetteik, szavaik, gondolataik súlyával. Sem a következményekkel. Sem az összefüggésekkel. Azzal, hogy amikor arról beszélnek, hogy Oroszországot, meg a gonosz Putyint le kell győzni, akkor az nem egy morálfilozófiai kérdés, ami üléstermekben, egyetemeken vagy propagandavideókban dől el. Hanem azt jelenti, hogy fiataloknak (vagy már a nem annyira fiataloknak is) ki kell menniük a harctérre, a háborúba. És ott meg kell halniuk. Az ő gyerekeiknek vagy unokáiknak is. És ezt nem fogják fel. Az Ursula Von der Leyen-ek, Keir Starmer-ek, Emmanuel Macron-ok.

De a Rácz Andrások, Tarjányi Péterek, Káncz Csabák, vagy a Magyar Péterek sem. Oké, egy részüket jól megfizetik a propagandáért, amit tolnak. (És van köztük, aki már le is bukott ezzel.) De van egy csomó naiv, már-már bornírt együgyűséget felmutató idealista is (itt most nem írok neveket), akik tényleg morális felsőbbrendűségből veszik be és tolják tovább a háborús propagandát. A mesét a szabadságharcát vívó Ukrajnáról. És putyinoznak meg putyinbérenceznek hétpofára. (…)

Persze, vannak teljesen jogos történelmi sérelmeink az oroszokkal szemben. Nem is kell őket szeretni. De a józanul gondolkodni képesek az első pillanattól fogva látták, hogy itt egy óriási geopolitikai játszma zajlik. Hatalomért, befolyásért, nyersanyagokért, pénzért. Rengeteg elemző, magyarázó, ismeretterjesztő anyag született már, én is készítettem több videót, többek között a Mackinder-féle világsziget-elméletről, amely kerek magyarázatot ad mind a konfliktusra, mind pedig a szereplők viselkedésére.

Egy biztos: a korábbi amerikai kormányzat, mind Biden, mind Obama alatt, a mögöttük álló politikai-katonai konglomerátummal egyetértésben, eltökélt volt abban, hogy Oroszországot térdre kényszerítse, fel is darabolja, és ily módon rátegye a kezét – nyilván az óriásvállalatain keresztül – a nyersanyag- és ásványkincsre. Ezért kellett (volna) Ukrajnát (és Grúziát) előretolt nyugati bástyává (és NATO-taggá) tenni. Ezért szerveztek az amerikai titkosszolgálatok »forradalmakat« nem csak ebben a két országban, de Fehéroroszországban vagy Szerbiában is. Oroszország hagyományos szövetségeseinek destabilizálásával magát Oroszországot lehet gyengíteni. De ugyanez a célja a szankcióknak is. Hogy aztán ezek mennyire működnek (semennyire), az már egy másik kérdés.

Még egyszer mondom, és lassan mondom, hogy mindenki megértse: nem kell szeretni Oroszországot. Még csak megértőnek sem kell lenni, hogy a saját szempontjaikból logikus, hogy meg akarják őrizni a befolyási övezetüket. Lehet őket akár utálni is. De a valósággal szemben kár kardozni. A valóság pedig az, hogy Oroszország katonailag nem legyőzhető. (…)

Olyan nincs, hogy fegyverkezzünk, háborúzzunk, és »majd a NATO« harcol. A NATO önmagában nem létezik. A NATO mi vagyunk. Ha NATO katonák harcolnak, akkor magyar katonák is harcolnak. Magyar fiatalok. Akik most hétpofára O1G-znek meg tüncikéznek. Valószínűleg jóval kisebb lenne az arcuk, ha ne adj’ Isten, egy Brüsszel-barát kormány alakulna Magyarországon is, és megkapnák a behívóikat. Mert az EU abszolút efelé megy. (…)

Persze, a propagandisták továbbra is nyomják, próbálják megetetni velünk ezt a marhaságot, hogy Putyin a sztálinizmust akarja újjáéleszteni, meg a Szovjetuniót. Meg hogy el akarja foglalni Európát. Az Isten szerelmére, Ukrajnát sem sikerül elfoglalnia! Max. négy megyét belőle. (Ahol a lakosság túlnyomó többsége orosz, az ukránok pedig évtizedek óta szívatják – meg néha fel is gyújtják – őket, szóval még az Ukrajna területi épségéről szóló moralizálás sem áll meg.)

Putyin nagyon is jól tudja, hogy mennyire nem érné meg egy újabb katonai kaland Európában. Ebbe rokkant bele a Szovjetunó. Irdatlan pénzbe került fenntartani a megszálló hadseregeket. A nap végén óriási bukó volt. Putyin abszolút ki van békülve a kapitalizmussal. És azzal, hogy Oroszország katonai erő helyett gazdasági eszközökkel, a nyersanyagaival tartja fenn a befolyási övezetét – és keres egy rakat pénzt. Szarik ő az ideológiára. Persze retorikai-lélektani elemeket előszeretettel használ. Az egykori birodalmi nagyság eszméje, keverve egy kis szovjet-romantikával, ez jól működik a lakosság jelentős része (főleg az idősebbek) körében.

De aki egy kis időt is eltöltött Moszkvában, vagy beszélt oroszokkal azonkívül, hogy »harasó«, az tudja, látja, hogy imádják a lóvét. És soha többé nem akarnak nyomorogni. Teljesen rendben vannak a nyugati típusú jóléttel. És a szankciók ellenére remekül feltalálták magukat, a gazdaság nemhogy nem omlott össze, hanem erőre kapott, és évek óta stabil.”

Nyitókép: Magyar Péter Facebook-oldala