Román politikus szállt bele Orbánba – szerinte a magyar miniszterelnök Románia ellensége

Pedig igazán tepertek. Tepert a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR), hogy elnyerje a magyar kormány és különösen a magyar miniszterelnök kegyeit; és tepert a baloldali-liberális sajtó, hogy szövetségesként, sőt barátként fesse le a magyar kormánypártokat és a temetődúlásban fogant, oltásellenességben nagyra nőtt, ideológiailag leginkább ortodox klerikofasisztaként leírható formációt. 

Ujjongtak, amikor a feltörekvő pártelnök „román Orbánként” hivatkozott magára, öles betűkkel hozták George Simion minden törleszkedését, s az összes létező fórumukon felhangosították, amikor a román elnökválasztás előtt tihanyi beszédében a magyar miniszterelnök, számolva annak lehetőségével, hogy Simiont államfővé választják, a közös politikai ellenfelek és barátok miatt kikereste azokat a szlogeneket, amelyekre alapozva ebben az esetben valamiféle diskurzust lehet kezdeni. Az elnökválasztás első fordulója után a székelyek esetleges AUR-szimpátiája miatt hullatta krokodilkönnyeit az elégetett levélszavazatok lelkes felkutatója, Parászka Boróka, a kormánykritikus médiahálózat pedig már megelőlegezte, hogy ha esetleg győzne a temetőgyalázó huligánvezér, az biztosan Orbán Viktor miatt lesz. Az nem zavarta őket, hogy a Fidesz annak idején gyakorlatilag az AUR miatt alapított saját európai pártcsaládot, vagy hogy ezerszer elmondta már minden fórumon, hogy csak azt a politikust támogatja, akire a magyar közösség áldását adja. 

A katasztrófát épphogy sikerült elkerülni – a román politikai rendszer sajátosságai miatt a széles jogkörű elnök nevezi ki a kormányt, így az ő személye, párthovatartozása kulcsfontosságú –, és persze kiderült, hogy hazugság volt a székely-magyar Simion-szimpátia. A veszély azonban egyáltalán nem múlt el a választás végével. Sőt, elképzelhető, hogy csak elodázni sikerült a liberális Nicușor Dan megválasztásával.