Az Európai Tanács múlt pénteken az EUMSZ 122. cikkének (1) bekezdését valamiért alkalmazhatónak látta arra, hogy az orosz vagyon befagyasztását – amely egy EUSZ 29. cikke szerinti, egyhangúsággal meghozható, hathavonta meghosszabbítandó szankció, termékellátást nem érint – határozatlan időre meghosszabbítsa.
Innentől pedig vége a dalnak. Ha az Európai Bizottság és a tagállamok minősített többsége úgy gondolja, hogy valami „a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedés”, akkor bármit lehet.
Lényegét tekintve értelmét veszti az EUMSZ és az EUSZ összes többi cikke, amely hosszan és kimerítően részletezi, hogy milyen döntést kinek, hány tagállam egyetértésével és hogyan szabad meghoznia. Nincs többé EUMSZ és EUSZ. Csak az EUMSZ 122. (1) létezik, és az arra épített árnyékstruktúrák: az Európai Bizottság és a tagállamok minősített többségének önkénye minden más szerződéses rendelkezés és minden más tagállam akarata felett. Egy pokoli, önkényes, diktatórikus, szabályait vesztett világ.