Két út áll az Európai Unió előtt: az egyik a történet végét jelentené

Egyre világosabb, Orbán Viktor miért hangoztatja régóta, hogy a brüsszeli politika irányát meg kell változtatni.

Ne fusson, ki merre lát, mert még a végén az ő vagyonának a befagyasztása lesz a következő lépés.

Én – a kiszámítható gazdasági környezetre, ezáltal a beruházási kedvre gyakorolt negatív hatása miatt – a Magyarországon a koronavírus-járvány óta érvényben lévő veszélyhelyzeti kormányzás kritikusa voltam. Eddig.
Mostantól ugyanis veszélyhelyzeti kormányzás van az Európai Unióban. Az Orbán-kormány hatalomgyakorlásának számomra legellenszenvesebb intézkedése vált az európai normalitássá.

Van egy 358 cikkből álló szerződésünk az Európai Unió működéséről (EUMSZ), valamint egy 55 cikkből álló szerződésünk az Európai Unióról (EUSZ). Ez a 413 cikk és annak bekezdései volnának hivatva megtestesíteni az Európai Unió működésének jogi kereteit.
Nehéz – szinte lehetetlen – megváltoztathatósága révén ez a szerződéses rendszer a veszélyhelyzeti kormányzás szöges ellentettje, a létező legkiszámíthatóbb jogi környezet.
Egészen addig, amíg el nem kezdenek gúnyt űzni belőle. Mert onnantól kezdve nincs EUMSZ és EUSZ, semmis az alapító atyák és a huszonhét tagállam közös évtizedes műve. Onnantól kezdve egyetlen cikk és egy bekezdés van mind felett. Az EUMSZ 122. cikkének (1) bekezdése, amely kimondja: „A tanács, a szerződésekben előírt egyéb eljárások sérelme nélkül, a bizottság javaslata alapján, a tagállamok közötti szolidaritás szellemében határozhat a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedésekről, különösen, ha egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel.”
Az Európai Tanács múlt pénteken az EUMSZ 122. cikkének (1) bekezdését valamiért alkalmazhatónak látta arra, hogy az orosz vagyon befagyasztását – amely egy EUSZ 29. cikke szerinti, egyhangúsággal meghozható, hathavonta meghosszabbítandó szankció, termékellátást nem érint – határozatlan időre meghosszabbítsa.
Innentől pedig vége a dalnak. Ha az Európai Bizottság és a tagállamok minősített többsége úgy gondolja, hogy valami „a gazdasági helyzetnek megfelelő intézkedés”, akkor bármit lehet.
Lényegét tekintve értelmét veszti az EUMSZ és az EUSZ összes többi cikke, amely hosszan és kimerítően részletezi, hogy milyen döntést kinek, hány tagállam egyetértésével és hogyan szabad meghoznia. Nincs többé EUMSZ és EUSZ. Csak az EUMSZ 122. (1) létezik, és az arra épített árnyékstruktúrák: az Európai Bizottság és a tagállamok minősített többségének önkénye minden más szerződéses rendelkezés és minden más tagállam akarata felett. Egy pokoli, önkényes, diktatórikus, szabályait vesztett világ.