Készíthetik a nyugtatót Brüsszelben: óriási győzelem kapujában áll Orbán Viktor patrióta szövetségese

Fordulatot hozhat az ősz Csehországban: az október 3–4-én tartandó választás nyomán újra hatalomra kerülhet a korábbi kormányfő, a cseh fősodorbeli pártok fő ellenfele és Orbán Viktor szövetségese, Andrej Babiš. 

Babiš nagy veterán, de nem a politikában. Hosszú előéletére a cseh választók emlékeznek, a nagyvilág már kevésbé.

apja csehszlovák diplomata, a kereskedelmi GATT egyezmény egyik tárgyalója volt, a kis Andrej Párizsban és Genfben tanulhatott. 1978-tól a csehszlovák import-export területén dolgozott, kommunista párttag lett. A rendszerváltás éveiben pozícióit úgy konvertálta át, hogy a privatizáció nyertese legyen: a cseh mezőgazdasági, vegyipari, építőipari, logisztikai és energiaipari óriáscég Agrofert igazgatója, majd 100 százalékos tulajdonosa lett. 

Üzleti ügyeit és vagyonának eredetét számos cseh politikai ellenfele emlegeti és firtatja – róla és híveiről azonban leperegnek a kritikák. 

A sokat tapasztalt és magasra emelkedő üzletember másfél évtizede látta elérkezettnek az időt, hogy belépjen a politikába. 2011-ben alapította ANO nevű mozgalmát – a betűszó az Elégedetlen Emberek Akcióját jelenti csehül, rövidítve azonban az igen szó cseh megfelelője. Babiš és pártja meghirdetett célja az volt, hogy „a korrupció és a politikai rendszer más bajai ellen” harcoljon. A politikai életen kívülről érkező és jól hangzó jelszavakkal bejelentkező Babiš pártja már a 2013-as választáson erős eredményt ért el, a 200-ból 47 széket megnyerve és második erőként beülve a parlamentbe. A párt ezt követően belépett a szocdemek által vezetett koalícióba, Babiš pedig pénzügyminiszter lett. 

Országos politikai véleményvezérként a tíz évvel ezelőtti európai migrációs válság idején emelkedett ki: 

2017-ben aztán Bohuslav Sobotka cseh miniszterelnök kitette a kormányból – a konfliktusból azonban Babiš jött ki jól. 

Az ANO megnyerte a 2017-es parlamenti választást, Babiš pedig kormányt alakított, megkezdve négyéves ciklusát. Előbb kisebbségből, majd pedig a szocdemekkel koalícióban és a cseh–morva kommunisták támogatását élvezve kormányzott. Ezekben az években kikristályosodott az ANO politikailag addig nem túl kiérlelt világnézete. Bár a szervezet 2024-ig az európai liberálisok pártcsaládjához tartozott, az ideológiákon és a hagyományos pártcsaládokon kívülről érkező Babiš

2024-ben a liberális pártcsaládból való távozás után az ANO a magyar Fidesszel és az Osztrák Szabadságpárttal együtt alapítója lett a Patrióták Európáért pártcsaládnak, amely mára az európai pártszövetségek egyik legnagyobbjává vált.

Az ANO támogatóit azonban nem a világnézet, inkább Andrej Babiš személyisége tartja össze, aki továbbra is az elavult és korrumpálódott politikai eliten kívüli, antielitista, a nép pártján álló és a cseh nemzeti érdekeket képviselő politikus szerepében tűnik fel. 

Bár 2021-ben egy vele szemben összeálló nagykoalíció által kiesett a hatalomból, továbbra is – és egyre inkább – ő maradt a cseh politikát leginkább meghatározó és megosztó személyiség. Már a 2021-es választás is jelentős részben Babiš támogatásáról, avagy ellenzéséről szólt – és az ANO-val szembeni koalíció akkor erősebbnek bizonyult. Petr Fiala a régi Polgári Demokrata Pártból (ODS), a Keresztény és Demokratikus Unió – Csehszlovák Néppártból (KDU-ČSL) és a liberálkonzervatív Hagyomány, Felelősség, Fejlődés (TOP 09) pártból álló Együtt (Spolu) koalíció, valamint a Polgármesterek és Függetlenek (STAN) pártjából álló szövetség élén tudott „nyugatos”, centrista kormányt alakítani. A Fiala-kormányzat támogatottsága azonban az évek alatt elszivárgott, és időközben az előző évtized legnépszerűtlenebb kormányzatává vált. 

Az utóbbi néhány év Andrej Babišnak sem volt sétagalopp: 2023-ban elindult a csehországi elnökválasztáson, hogy így kerüljön újra hatalomra az őt ellenző kormánnyal szemben. A voksolást azonban egy másik politikán kívülről érkező személyiség, a volt katonaember Petr Pavel nyerte: EU- és NATO-párti üzenetekkel, a voksok 58 százalékával győzte le a 41 százalékot elérő Babišt. 

a cseh peremvidék, a határ menti hegyek és a rurálisabb régiók lakói viszont Babišra adták voksukat. Nem véletlen tehát az sem, hogy Andrej Babišt épp egy ilyen vidéken támadták meg szeptember 1-jén (lásd keretes írásunkat). 

Babiš és pártja az idei kampányban az elszabadult energiaárak korlátozását, a fizetések emelését és a vállalati adók csökkentését ígéri. Továbbra is élesen ellenzik az európai migránskvótát, emellett pedig befejeznék a lőszerszállítmányok küldését Ukrajnának, és elvetnék a NATO megemelt katonai kiadási elvárásait. Potenciális koalíciós társai ennél is messzebb mennek: a radikális jobboldali Szabadság és Közvetlen Demokrácia (SPD) mozgalom a fentieken túl népszavazást írna ki az Európai Unió és a NATO elhagyásáról, amit a kommunista–szocdem Elég! (Stačilo!) szövetség is követel. 

A Kalózpárt és a Zöldpárt szövetsége 9 százalékra számíthat. Babišnak semmilyen szcenárió nem jósol egypárti többséget a parlamentben – ezért a radikális jobboldali, félig japán, félig cseh Tomio Okamura által vezetett SPD-re, valamint a Csehországban még mindig erős kommunisták és az összetöpörödött szocdemek koalíciójára, a Stačilo! szövetségre számíthat. Szóba jöhet még partnerként a választás előtt az 5 százalékos küszöb fölött táncoló, Autósok nevű jobboldali párt is. 

De addig még sok víznek le kell folynia a Moldva folyón: ha a Babiš-ellenes erők kisebbségbe kerülnek is – együtt nem állnak gyengén –, a feléje nyitottakkal együtt Babišnak nyolc pártot kellene egy akolba terelnie a kormányzáshoz, ami a legtapasztaltabb politikai veteránoknak is kihívást jelent bárhol, bármikor. Ami bizonyos: ha Babiš a szövetségeseivel kormányt tud alakítani, akkor a magyar kormányzat szívélyes partnerét, a visegrádi országok pedig háromnegyedük ismét erős szövetségét láthatják viszont a közeljövőben.

Nyitókép: Andrej Babiš támogatói gyűrűjében augusztusban
Fotó: AFP/Michal Cizek