De legalább azt is leszögezik, hogy Putyin nem akarja se visszaállítani a Szovjetuniót, és még csak meg se őrült.
Jekatyerina Schulmann orosz politikatudós interjút adott a Die Weltnek, amiben arról morfondírozik, hogy „a nyugati sajtó gyakran állítja Putyinról, hogy vissza akarja állítani a Szovjetuniót, vagy hogy őrült. Ez egyáltalán nem igaz. Putyin akkor indít háborút, amikor népszerűsége csökken. Így volt ez Grúziában 2008-ban. A Krím félszigeten 2014-ben. És 2022-ben is. Ilyenkor új lendületet ad a rendszernek, eltereli a figyelmet”.
Schulmann kifejti azt is, hogy a háborúban vannak olyan szegény családok, akik azért támogatják a háborút, mert „az emberek rengeteg pénzt és szociális juttatást kapnak, ha a rendszer számára ágyútölteléket biztosítanak. A szegény családok megértik, hogy egy esetleg haszontalannak tartott családfőt egy lényegesen jobb anyagi és társadalmi helyzetre cserélhetnek. Haláleset esetén pedig óriási összegeket fizetnek ki. Így válik Oroszország szegénysége a rendszer sikerreceptjévé.”
A politikatudós szerint Putyin távozása után egy második Putyin valószínűtlen, „az a hatalom, amellyel a jelenlegi elnök rendelkezik, nem adható át egyetlen másik személynek”. „Minél tovább marad hivatalban, annál lehetetlenebbé válik ez.
Putyin után az ő szabályai eltűnnek, és az ország bizonytalanságba süllyed.
Valószínűek a belső harcok az FSZB-n belül – mivel az orosz titkosrendőrség óriási hatalommal bír, Putyin irányítása alatt áll, és ez az egyetlen politikai intézmény, amelyet nem ürítettek ki teljesen. Emellett a regionális elitcsoportok és fegyveres alakulatok bizonyos térségekben átvehetik a hatalmat. Oroszország soknemzetiségű állam, ami önmagában instabillá teszi. Az autonóm régiók, ahol tatárok, jakutok vagy csecsenek élnek, vissza fognak szerezni olyan jogosítványokat, amelyek egy szövetségi államban amúgy is megilletnék őket. Egyébként a hatalomváltás gyakran háborúk végét is jelzi – így történt Afganisztán és Korea esetében is.”
Oroszország sorsa így Vlagyimir Putyin halálával „hasonlóan alakulhat, mint Sztálin 1953-as halála után. Véget ért a koreai háború. Sikerült elkerülni a káoszt, létrehoztak egy megújított szovjethatalmat, amely a vezető réteg számára kedvező volt, a polgárok számára pedig legalább már nem volt olyan halálos. A Putyin utáni időszakban lehetnek bizonyos párhuzamok. Dolgoznunk kell azon, hogy azok, akik ezt a történelmi lehetőséget megkapják, megértsék: nem kiváltságokra van szükségük, hanem szabályokra. Nem kivételekre, hanem normákra. Nem háttéralkukra, hanem intézményekre. Meg kell érteniük, hogy a polgároknak jogokat kell adniuk, ha maguk is jogokat akarnak élvezni.”
Nyitókép: Dimitar DILKOFF / AFP
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
A paksi bővítés lehet az apropó.
Fordulóponthoz értünk a háborúban.
Talán nem túlzás kijelenteni, hogy lassan mindenkinek elege lesz az ukránok pénz- és lőszerpazarlásából.
Mindenkit meglepett az ukrán elnök.
Az ukrán államfő szerint nem tökéletes a tervezet, de az alapvető részei megvannak.
Az amerikai alelnök egy rövid ideig visszatért eredeti foglalkozásához.
A miniszterelnök szerint furcsa évet zárunk le hamarosan.
