Harangoztak Von der Leyennek: bemutatták a szomorú tényt, rengetegen követelik az azonnali lemondását

Orbán Balázs mutatta be a legújabb felmerés eredményét.

Mindezt úgy, hogy a cikkben elismeri a szerző: Putyin épp a győzelem felé halad.
Jeremy Shapiro az Európai Külkapcsolatok Tanácsának kutatási igazgatója és az Egyesült Államokkal foglalkozó programjának vezetője leszögezte friss, a demokrata The Atlanticon megjelent cikkében, hogy Oroszország épp elveszíti a háborút, majd ugyanazon cikkében leszögezte azt is, hogy Putyin „a győzelem felé halad a Donbászban”.
Az igazgató elmélete ugyanis az, hogy Vlagyimir Putyinról a háború kezdete óta azt halljuk, hogy céljai messze túlmutatnak a területfoglaláson: fel akarja forgatni a hidegháború utáni nemzetközi rendet, újjá akarja építeni a szovjet befolyási övezetet, és vissza akarja állítani Oroszország „méltó” helyét a világhatalmak sorában, az Egyesült Államokkal egyenrangúan.
Csak közben szerinte „csúcstalálkozókkal és pulóverekkel nem lesz Oroszországból szuperhatalom. Ehhez hiteles erődemonstráció kellene”, amit nem sikerült Ukrajnában összehozni.
„A háborúnak Ukrajnában ezt kellett volna biztosítania, ám ehelyett Oroszország lassú hanyatlásának bemutatójává vált – nem a nemzeti újjászületés katalizátorává, hanem az önpusztítás esetpéldájává” – fogalmazott a szerző.
„Moszkva hatalmas erőforrásokat, emberanyagot és politikai akaratot fordított a szomszédos ország lerohanására. Katonai értelemben ugyan sikerült elkerülnie a vereséget, sőt, talán az attríciós győzelem felé halad a Donbászban. De még ha megszilárdítja is területi hódításait, és kívül tartja Ukrajnát a NATO-n, akkor is csak pirruszi győzelmet arat: néhány szétbombázott négyzetkilométerért zálogosítja el jövőjét. Más szóval, Oroszország valójában elveszíti a háborút – nem Ukrajnával szemben, hanem mindenki mással szemben.”
Ugyanis a háború szinte bármely elképzelhető végkimenetele mellett Ukrajna ellenséges, nyugati fegyverekkel felszerelt szomszéd marad a szerző szerint – „állandó, vérző seb Oroszország nyugati határán”. Európa továbbra is embargó alatt tartja az orosz árukat, és Oroszország gázától független energiabiztonságot épít. Az orosz hadsereg – amely némileg alkalmazkodónak bizonyult a modern hadviseléshez – kiürül felszerelésből, elveszíti legjobb kádereit, és külföldi beszállítóktól függ majd. Újjáépítése évekbe és sok milliárd dollárba kerül. Addigra Oroszország feltételezett drón-hadviselési fölénye valószínűleg elavul.
Amíg Oroszország Ukrajnával van elfoglalva, egykori barátai és kliensállamai csendben elfordulnak tőle.
Azt a következtetést vonja le végül Jeremy Shapiro, hogy ez az oka annak, hogy a Kreml nem igazán érdeklődik a háború befejezése iránt, ugyanis „egy kompromisszumos béke nem katonai vereséget leplezne le, hanem valami sokkal rosszabbat: a nagyobb stratégia hiányát. Ahogy egy közgazdász fogalmazott:
»Az orosz rezsimnek nincs ösztönzése arra, hogy véget vessen a háborúnak, és szembenézzen ezzel a gazdasági valósággal. Így sem megnyerni, sem elveszíteni nem engedheti meg magának.«
Azáltal, hogy Oroszország a globális befolyását áldozta fel azért, hogy az elmúlt évben porig rombolja a Donbász korábban ismeretlen városát, Pokrovszkot, nem ellenálló képességét, hanem szinte teljes jelentéktelenségét bizonyította. Oroszország nem fedezte fel újra birodalmi sorsát. Csak azt fedezte fel, hogy még mindig képes rombolni – és a rombolás nagyjából az egyetlen dolog, amit külpolitikája kínálni tud.”
Nyitókép: Mikhail METZEL / POOL / AFP