Magyar városból üzentek Macronnak: Palesztina elismerése nem változtat a tényleges gázai helyzeten

A 2020-as év korszakalkotó diplomáciai áttörése volt az Izrael és az Egyesült Arab Emirátusok, Bahrein és Marokkó közötti viszonyokat normalizáló Ábrahám-egyezmények megkötése, amelyhez 2021-ben Szudán is csatlakozott. A demokrata Biden-adminisztráció politikája és az október 7-i Hamász-mészárlás és a nyomában kirobbanó gázai-izraeli háború visszavetette az együttműködési folyamatot, az idei évben beköszöntő új Trump-elnökség további megegyezések terveit helyezte kilátásba.

• Sor kerül-e a közeljövőben békekötésre az iszlám legszentebb helyeinek otthont adó Szaúd-Arábia és a zsidó állam között?
• Mit jelent a regionális együttműködések számára az Aszad-rezsim bukása és az új helyzet új helyzet Szíriában?
• Milyen hatása van az arab-izraeli kapcsolatokra Irán és az általa támogatott terrorszervezetek meggyengülése?
• Kik és milyen feltételekkel vehetnek részt Gáza újjáépítésében?

Erről beszélgetett az MCC Feszten, Esztergomban, az MBH Bnak színpadán Surjányi Fanni, az MCC Közel-Kelet Kutatási Projektjének vezetője moderálásával Sharren Haskel, Izrael külügyminiszter-helyettese, Mzahem Alsaloum, az Actionable Consultancy igazgatója, Nir Boms, a Tel Aviv-i Egyetem Moshe Dayan Központjának Közel-Kelet szakértő kutatója és Richard Kemp, a brit hadsereg egykori parancsnoka. A színpad előtti teret a tűző napsütés ellenére teljesen megötlötték az érdeklődők, akik között Izrael magyarországi nagykövete, Maya Kadosh is helyet foglalt.

Miről szól a gázai háború?

Sharren Haskel kifejtette, hogy a Gázában jelenleg dúló háborúnak szerinte csak egyféleképpen lehet vége:

Szerinte, ha Izrael enged a terroristáknak, akkor a Hamász vezetősége újra és újra meg fogja ismételni az előző mészárlást, és sosem szakad vége az erőszaknak.

Emmanuel Macron francia elnök azon szándékát, hogy elismerje a palesztin államiságot, úgy kommentálta, hogy ezzel csak a terroristákat bátorítja az európai vezető. Kiemelte, hogy az iráni-izraeli háború után egy tűzszünettel kapcsolatban engedékenyebbnek mutatkozó Hamász

A politikus – aki maga is teljesített katonai szolgálatot, és szörnyű dolognak tartja a háborút – Macronnak is üzent:

Úgy fogalmazott, hogy a gázai hadjárat egy katonai művelet, ai sokkal összetettebb, mint, amit a médiában látnak belőle az emberek, az izraeli hadsereg pedig nagy kockázatot vállal azért, hogy kiszabadítsa a túszokat, a családtagjainkat.Elárulta, hogy a Hamász harcosai újra és újra felbukkannak a már megtisztított területeken, ezért kell fokozni az izraeli katonai aktivitását. Kifejtette, hogy ultimátumot adtak a terrorszervezetnek, amely a mai napig él: engedjék el a túszokat és tegyék le a fegyvert, Izrael pedig abban a pillanatban befejezi a hadműveleteket. Erre a felhívásra a Hamász a mai napig nem hallgat.

Szerinte a terroristák

Hogy festhet Gáza jelen és jövője?

A magát Izrael-párti szíriaiként aposztrofáló Mzahem Alsaloum kifejtette, hogy a Hamász a szélsőséges iszlamista áramlatok gyilkos keveréke, a szervezetben pedig nem lehet megbízni, nem lehet tárgyalni velük. A zsidó állam eddig hiába próbált megegyezni velük, azokat az erőforrásokat, amelyeket Gáza működtetésére kaptak, arra használtak, hogy rátámadjanak a zsidó államra.

– mutatott rá, hozzátéve, hogy ehhez a szervezet vezetőit el kell különíteni olyan országokba, ahol ellenőrzés alá tudják vonni őket (mint például Malajzia).

Emellett szerinte Gázát öt év alatt újjá lehetne építeni, ha erre valaki kidolgozna egy olyan tervet, amelyben Izraelnek vezető szerepet szán. Fontosnak nevezte az oktatás reformját, szerinte így lehetne megszabadítani a palesztinokat a Hamász agymosásától. Ezen felül jó életsznívonalat kell teremteni a számukra, ezzel is eltávolíthatnák őket a szélsőségesektől.

– fogalmazott, mert szerinte ez lenne a garancia arra, hogy ne megszállásként értékeljék ezt a helyzetet.

Richard Kemp, aki maga nemrég járt Gázában, arról beszélt, hogy az ENSZ-től kezdve az európai hatalmakig sokan kritizálják Izraelt, amiért próbálja ellenőrzése alatt tartani a Gázába érkező nemzetközi segélyadományokat, ám szerinte azzal, hogy az ENSZ hagyja, hogy a segélyek jelentős hányada a terroristák kezébe jusson, és eltérítsék a segélykonvojokat

Azt is kifejtette, hogy a gázai éhínséget a Hamász mesterségesen tartja fenn, és a Gaza Humanitarian Foundation (GHF) által ellenőrzött adományok kiosztása közben a helyiek világosan jelzik, hogy tisztában vannak ezzel. Elárulta:

Hangsúlyozta, hogy szerinte sem létezik a kétállami megoldás, a Hamász és a palesztinok pedig szerinte szintén nem érdekeltek ebben:

Hangsúlyozta: Izraelnek ellenőriznie kell a palesztin területeket, nem lehet szuverén palesztin állam izraeli hadsereggel a földjén. Nagy tetszést aratva kifejtette:

Abban több felszólaló is egyetértett, hogy

Nir Boms arról beszélt, hogy egy időben Gázát a Közel-Kelet lehetséges Szingapúrjaként emlegették, ám ami az önálló palesztin irányítás alatt megvalósult, az végül rosszabb lett, mint Afganisztán. Szerinte

Úgy véli, meg kell változtatni az ottani vezetést, és létezik az a mérsékelt palesztin réteg, aki átvehetné a helyüket.

Szíria is a béke útjára léphet?

A szíriai helyzetről szólva több felszólaló is hangsúlyozta, hogy a békés rendezéshez az ottani új vezetésnek el kell ismernie a kisebbségek jogait, be kell őket emelnie a hatalomba, és nem szabad kedveznie a szélsőségeseknek.

Abban mindenki egyetértett, hogy a mérsékelt erőknek nagyobb hangsúlyt kell kapniuk Damaszkuszban, hogy egy működő ország épülhessen újjá a mostani megosztott, fegyveres milíciáktól hemzsegő és Irán bűvköréből még nem egészen kikerülő állam helyett.

Sharren Haskel külön hangsúlyozta, hogy Izraelnek nincs területi követelése Szíriával szemben, csak azt szeretnék, hogy a közös határ mentén élő zsidó közösségek biztonságban lehessenek, és ne kerüljön sor olyan szörnyűségre azon a vidéken, mint az október 7-ei terrortámadás.

Mzahem Alsaloum szerint Szíria esetében is ki kellene dolgozni egy ötéves újjáépítési tervet, méghozzá vezető izraeli szerepvállalással. Ezért és a békés berendezkedésért cserébe gazdasági együttműködést kell felajánlani a szír államnak. Arra is rámutatott, hogy Szíriában jelenleg egyik politikai, vallási vagy etnikai csoport sem mentes a maga hibáitól és bűneitől, de ettől függetlenül nem szabad hagyni, hogy az ország visszacsússzon az iráni befolyás alá. Erre szerinte ma jó esély van, mivel máig rengeteg fegyver érkezik a perzsa államból az bukott Aszad-rezsim fegyvereseihez.

Iránt nem szabad leírni

Az iráni-izraeli háború kapcsán Richard Kemp felhívta a figyelmet, hogy bár Izrael fantasztikus teljesítményt nyújtott a konfliktusban, és a közös izraeli-amerikai csapások évtizedekkel vetették vissza az iráni atomprogramot, a kockázat valós, hogy a rendszer ismét fel akarja majd építeni azt.

Annak ellenére, hogy Irán és a közel-keleti proxihálózata szerinte leszerepelt a háborúban, amelyből Izrael összességében megerősödve került ki, a zsidó államnak és az Egyesült Államoknak is rajtuk kell tartania a fél szemét.

Ugyanakkor hitet amellett, hogy

Alsaloum is figyelmeztetett, hogy Irán már most nekilátott visszaépíteni a katonai képességeit, és a nyugati terrorsejtjei számát, illetve aktivitását is növelni szándékozik. Ezt szerinte csak úgy lehetne kivédeni, ha Izrael és Amerika záros határidőn belül tárgyalóasztalhoz kényszerítené a perzsa államot.

A reménység és az élet szeretete

Záró gondolataiban Nir Boms fontosnak nevezte, hogy Izraelnek sosem szabad feladnia reményt, és hangsúlyozta:

Ehhez csatlakozva Sharren Haskel is úgy fogalmazott, hogy a terrorral, az erőszakkal és a kihívásokkal szemben

Hangsúlyozta, hogy Izraelnek eddig is mindig sikerült erőt és előnyt kovácsolni a rá szakadó nehézségekből és az őt ért támadásokból:

Szerinte ez a stabilitás útja, nem az, amit jelenleg Franciaország és Nagy-Britannia vezetői követnek, a feladat sikeres leküzdése pedig az egész világot érinti.

Fotó: Tom Nicholson / POOL / AFP