Megszereztük Ukrajnából S. József utolsó nyilatkozatát. Az ukrán hatóságok által kényszersorozott férfi a besorozás után nem sokkal meghalt. A nyilatkozatban leírta, hogy „szombaton Beregszászon a rendőrség munkatársai őrizetbe vettek, és a Beregszászi Hadkiegészítő és Szociális Támogató Központba (RTCK és SZT) szállítottak.” Beszámolt arról is S., hogy „hétfőn, anélkül, hogy bármit is aláírtam volna, vagy hadkötelesként regisztráltak volna, átszállítottak a Munkácsi RTCK és SZT-be”.
Ott közölték, hogy »nullára« visznek. A dokumentumokat verés hatására írtam alá.”
Ezután vitték át – állítása szerint – a 128. különálló hegyi rohamegységhez, Munkácsra. Itt hétfőn éjjeli háromkor ébresztették és vitték át egy másik helyre – ekkor kezdődött el a kemény verés.
„Sok más emberrel együtt egy erdőbe vittek, ott verni kezdtek. Az ütések főként a fejre és testre irányultak. Azt mondták, ha nem írok alá valamit, »nullára« visznek. Nagyon fájt, nem tudtam mozogni. Néhány katona a sárba dobott, hogy aludjak ott. Másnak reggel a kapuhoz vittek, azt mondták: »tűnj haza«. Gyalog hazamentem Beregszászra. Nem tudom, miért, de pszichiátriára kerültem, ahol kihívták a rendőrséget.”
„A rendőrök lefotózták a sérüléseimet, hogy jegyzőkönyvet vegyenek fel”, majd a munkácsi RTCK és SZT emberei elvették a telefonját, amit a nyilatkozat írásáig nem kapott vissza.