Eddig és ne tovább: veszélyes precedens és fenyegetőzés – kőkemény bírálatot kapott a NATO és az EU

„A NATO főtitkárának minapi fenyegetőzése Kína, India és Brazília felé olyan diplomáciai precedenst teremtett, amely komoly kérdéseket vet fel a nemzetközi jog, a nemzeti szuverenitás és a transzatlanti szövetségi rendszer jövőjével kapcsolatban” – állítja Byrappa Ramachandra, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) vezető kutatója.

Az elemző szerint a Nyugat saját maga ellen fordítja a világ többi részét, miközben Európa egyre mélyebbre süllyed a katonai logikán alapuló döntéshozatalban.

A kutató exkluzív interjút adott lapunknak, amelyben kifejtette, miért intett óva attól a legújabb elemzésében, hogy Európa „ipari-militarista juntává” válhat, és miért tartja veszélyesnek az EU és a NATO a geopolitikai hatalomkoncentrációs törekvéseit.

Geopolitikai szereptévesztésben a főtitkár

Byrappa Ramachandra szerint a NATO főtitkára, Mark Rutte túlment a hagyományos diplomácia határain Kínával, Indiával és Brazíliával szemben, amikor 100 százalékos másodlagos szankciós vámokkal fenyegette meg őket az orosz energiahordozókkal folytatott kereskedelem miatt.

A kutató hangsúlyozta, hogy

A döntéshozatal a tagállamok képviselőiből álló Észak-atlanti Tanács kezében van, amelynek minden politikai lépést konszenzussal kell elfogadnia. Rutte viszont Byrappa szerint úgy nyilatkozott, mintha

– fogalmazott Rutte jelenlegi viselkedése kapcsán a vezető kutató.

A kutató úgy véli, a NATO főtitkára azzal, hogy nekiesett a BRICS-országok többségének, nemcsak a saját szerepkörét lépte túl, de súlyos diplomáciai feszültséget is generált.

A Kína és India egyaránt határozottan reagált Mark Rutte szavaira: Peking elutasította az egyoldalú szankciókat és a nemzetközi jogot sértő „túlterjeszkedő jogi beavatkozást”, míg Újdelhi arra emlékeztette a NATO főtitkárát, hogy Európa maga is jelentős mennyiségű orosz energiát importál. Mindkét ország világossá tette, hogy nem hátrálnak meg a nyomásgyakorlás hatására.

Brazília szintén visszautasította Rutte kijelentéseit, mondván a NATO nem kereskedelmi testület. Mauro Vieira külügyminiszter hangsúlyozta, hogy hazája nem tagja a szervezetnek, így a főtitkár fenyegetését „teljesen abszurdnak, minden alapot nélkülözőnek és irrelevánsnak” tekintik.

Se köpni, se nyelni nem tud a szövetség

Bár Donald Trump amerikai elnök a közelmúltban 50 napos határidőt szabva, gazdasági háborút helyezett kilátásba Moszkva ellen, más országokkal kapcsolatban nem tett hasonló kijelentéseket. Így logikusan merülhet fel a kérdés, hogy Rutte kijelentései értelmezhetők-e az USA üzeneteként.

A szakértő ezzel kapcsolatban hangsúlyozta, hogy az Egyesült Államok elnökének nincs szüksége újabb szóvivőre, különösen nem egy másik szervezet vezetőjére Mark Rutte személyében:

Szerinte különösen furcsa lenne, ha a főtitkár valóban az amerikai álláspontot tolmácsolta volna, és felmerülne, hogy azt miért nem maga Trump jelentette be.

Viszont, ha kiderül, hogy a főtitkár magánakciójáról van szó, az az elemző szerint komoly következményekkel járhat. A NATO-tagállamok egyelőre nem kommentálták nyilvánosan a történteket, de kérdés, hogy az Észak-atlanti Tanács vizsgálni fogja-e az esetet.

Byrappa ugyanakkor figyelmeztetett: a volt holland kormányfő, aki otthon is erős kézzel kormányzott, most új szerepében sem riad vissza attól, hogy saját belátása szerint cselekedjen.

Tévutakon, dilemmák előtt

Az elemző úgy véli a Rutte-féle fenyegetés nemcsak formailag aggályos, hanem stratégiailag is káros, mivel teljesen félreértelmezi a BRICS szerepét és természetét.

A BRICS-országok – különösen Kína, India és Brazília – nem katonai tömböt alkotnak, hanem gazdasági érdekek mentén működő, globális Délhez sorolható hatalmak, amelyek nem vonódnak be közvetlenül az orosz–ukrán háborúba.

– jelentette ki Byrappa, aki szerint ez aláássa a NATO hitelességét, amely deklaráltan védelmi szövetség.

Rámutatott Törökország sajátos helyzetére is, amelyet NATO-tagállamként egyre kellemetlenebbül érint a nyugati szankciórendszer. Ankara nemcsak, hogy elutasítja a Moszkva elleni gazdasági nyomásgyakorlást, hanem 2024 júniusában hivatalosan is jelezte, hogy szeretne csatlakozni a BRICS-hez.

A vezető kutató szerint ez a bejelentés önmagában is jelezte, hogy a globális geopolitikai táj újrarendezésének vagyunk tanúi, és a nyugati tömb – élén a NATO-val – veszít korábbi súlyából.

Az állami jogkörök elbitorlása

Byrappa külön kitért arra is, hogy szerinte

Rámutatott:

• Az EU vámjogokat gyakorol, mintha föderális állam volna, miközben formálisan nem az.
• A NATO pedig kvázi külpolitikai és gazdasági ügyekben is fellép újabban, amit semmilyen nemzetközi jogi keret nem támaszt alá.

– tette fel a kérdést Byrappa, hozzátéve, hogy ezek a folyamatok egyértelműen sértik a demokratikus normákat, hiszen nem a tagállamok polgárai választották meg a NATO vagy az EU vezetőit.

Katonai diktatúra felé tart a kontinens?

A kutató úgy látja, hogy az ukrajnai háborúban a szankciók és a fegyverszállítások fokozása nem hozza közelebb a békét, sőt, tovább súlyosbítja a válságot. Brüsszel döntéseinek következményeit pedig leginkább az ukrán nép viseli, miközben a háború egyre inkább elszigeteli a Nyugatot a világ többi részétől.

Arra a kérdésre, hogy nem túlzó-e az az állítása, miszerint Európából egyre inkább „militarista-ipari junta” válik, Byrappa Ramachandra elismerte, hogy a szóhasználat „egy kicsit erős”.

Ugyanakkor szerinte a valóság mára megköveteli az ilyen egyértelmű jelzőket:

– fogalmazott a szakértő.

Véleménye szerint a kontinens saját történelme intő példaként szolgálhat: Európa már többször tapasztalta meg, milyen gyorsan vezetnek a koncentrált hatalomgyakorlás és a demokratikus kontroll kiüresedése autoriter berendezkedésekhez és konfliktusos jövőhöz:

Nem ettől oldódik meg az ukrán helyzet

A vezető kutató hangsúlyozta: a háborús retorikát és fegyveres eszkalációt kizárólag tárgyalásokkal lehetne kiváltani.

– hangsúlyozta, hozzátéve, hogy a nemzetközi közeg is egyre feszültebb, ahogy a Nyugat egyre több országot egyoldalú szankciókkal sújt.

Byrappa attól tart, hogy ez a nyomásgyakorlás végső soron a Nyugat elszigetelődéséhez vezethet a világ többi részétől.

A kilátásokat illetően úgy véli, a nem nyugati hatalmak – különösen Kína és India – nem képesek megállítani a háborút, de abban mégis szerepük lehet, hogy a világ többi részét távol tartsák az „önpusztító őrülettől”, ezzel megakadályozva, hogy a háború túllépje a helyi kereteket.

– jelentette ki a szakértő.

***

Fotó: Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Mark Rutte a júniusi NATO-csúcson; John JOHN THYS / AFP