„Trumpnak megfelel, ha Izrael végzi el a piszkos munkát Iránban” – szakértő a Mandinernek

Elképesztően brutális támadást mért Izrael Iránra, elsősorban a katonai vezetőket és az atomlétesítményeket célozva. A csapás által okozott károk mértékéről, Irán és persze Izrael erejéről, tartalékairól azóta is megoszlanak a vélemények, miközben a konfliktus továbbra is nagy erőkkel zajlik, izraeli precíziós- és elszórt iráni válaszcsapásokkal.

A The Guardian vezető közel-keleti tudósítója például arról értekezik, hogy az izraeli csapások nem hoztak komolyabb eredményt sem a teheráni rezsim atomprogramja terén, sem a szándékaikat illetően – sőt, 

Eközben a CNN elemzésében izraeli katonai források alapján arra jutott, hogy Teherán mintegy 700 darabot lőtt ki az Izraellel szembeni hadviseléshez nélkülözhetetlen közepes hatótávolságú ballisztikus rakétáiból az elmúlt 14 hónapban, de még 300 vagy akár 1300 darab lehet nekik raktáron abból a típusból, amely képes ellőni az ország határaitól több mint 1000 kilométerre lévő zsidó állam területére.

A kiiktatottak között van többek között 

• Mohammad Bagheri vezérkari főnök,
• Hosszein Szalami forradalmi gárda vezetője,
• Gholam Ali Rashid Rashid a fegyveres erők főparancsnok-helyettese,
• Ali Hadzsizadeh, a rakétaprogram vezetője, 
• a hírszerzés top-vezetői, atomtudós és számos egyéb kulcsfigura.

Nem tudjuk pontosan, hogy az infrastruktúra tekintetében mekkorák a veszteségek, teszi hozzá a szakértő, amit sejteni lehet, hogy a magas szintre dúsított urán hegymélyre rejtett javához sem voltak képesek eljutni az izraeli bombák, s kérdéses, hogy Izraelnek lenne-e potenciálja arra, hogy ezt elpusztítsa. „Az biztos, hogy az Egyesült Államoknak biztosan lenne” – teszi hozzá a szakértő. Jelen pillanatban Washington még csak fenyegetőzik,

Hamenei ajatollah viszont közölte, nem adják fel, és „minden beavatkozás helyrehozhatatlan károkat fog okozni” a támadó oldalán. A lapunknak korábban nyilatkozó amerikai szakértő úgy vélekedett, „az Egyesült Államok jó eséllyel segít Izraelnek, és nem csak védekező, hanem támadó módon is, azaz a nukleáris létesítmények megsemmisítésében”.

Sayfo ezt másként látja: „Trump esetében sokminden arra utal, hogy itt is az America First elvet érvényesíti, Benjamin Netanjahu tiltakozása ellenére kezdett például közvetlen tárgyalásokba Iránnal és menesztette Mike Waltz nemzetbiztonsági főtanácsadót és két másik Irán-ellenes héját” – vélekedik. Szerinte Trumpnak nem érdeke komolyabb erőkkel beszállni ebbe a konfliktusba, hiszen az amerikai adódollárokat emésztene fel, így „neki megfelel, ha Izrael elvégzi a piszkos munkát”, Washingtonnak pedig nem kell „túl nagy befektetéseket tennie a rezsim megdöntése érdekében”. Persze a már említett, hegy mélyén megbújó objektumokat is elérő amerikai bombák bevetése nem kizárt, komolyabb amerikai elköteleződésre azonban nem látszik szándék.

Az izraelieknek hivatalosan a fő célja az atomprogram megsemmisítése, ám „enyhén szólva sem lenne ellenükre az, hogyha a rezsimnek az autoritása csökkenne és adott esetben meg is bukna. A tekintélyüket ez a támadás, s hogy nem tudták megvédeni a kulcsszereplőket és a népet, igencsak leamortizálta” – vélekedik Sayfo.

Vannak túlzott várakozások arra vonatkozólag, hogy az izraeli támadás miatt majd most megrendül a teheráni kormányzat. A szakértő szerint valószínűleg tévednek.

– mutat rá Sayfo. Vagyis az ellenzék egy része börtönben ül, egyébként ők most írtak alá egy nagy közös dekrétumot, hazafias alapon elítélve az izraeli agressziót, Iránnak pedig nemzetállamiként is értelmezhető múltja van, eltérően sok mesterséges konstrukció a Közel-Keleten. 

Mindeközben Irán lakosságának alig fele perzsa; a legnagyobb kisebbséget az azeriek alkotják, mellettük több más nép, köztük a kurdok rendelkeznek számottevő népességgel. Adná magát a lehetőség a különféle függetlenségi törekvések szárba szökkenéséhez, ám a jelek szerint egyelőre a különféle kisebbségek is kivárnak. Sayfo szerint a törésvonalak megvannak, de nehezen mozdulnak meg a közösségek. Érdekes módon azután, hogy az iráni erkölcsrendészek 2023 őszén megölték Armita Garavand kurd származású középiskolás diáklányt, mindenki azt várta, hogy a kurdok fellázadnak, ám csalódniuk kellett.

„Azzal mindenki tisztában van a Közel-Keleten, hogy ha a riválisom ellensége le is csap, előbb utóbb úgyis hazamegy, én meg itt maradok, vagyis túl nagy lenne a kockázata szembefordulni a szomszéddal, miközben a békés együttélésnek is megvan a maga régi hagyománya Iránban” – fogalmaz Sayfo, hozzátéve: a kisebbségeknek sem egyforma a helyzete a perzsa államban,

• az azeriek jól elvannak, 
• a kurdok határeset,
• a szunnita araboknak nem jó, de ők kevesen vannak, 

Az arab világ pedig ugyancsak tisztában van vele, hogy Irán mindig ott lesz a szomszédban, és persze fenyegetést jelent – hiszen az arab síita közösségeken keresztül próbál befolyást építeni– akár a líbiai, szíriai, iraki példából okulva – tudhatják, hogy egy rezsim bukása utáni káosz nagyon rossz a szomszédoknak is – fejtegeti a szakértő. Így szolidaritásukat fejezik ki az áldozatokkal, érdemben nem avatkoznak be, kivéve Jordániát, amely leszedi az Irán felől Izrael irányába tartó rakétákat a légtérsértésre hivatkozva.

Beszédes a kínaiak és oroszok hallgatása. „Moszkvának jó, hogy nő az olaj világpiaci ára, és hogy nem Ukrajnára figyelnek, a rezsim bukása azonban nem lenne jó, mert mégis csak sok ponton együtt tudtak működni akár a Kaukázusban, akár a közel-keleti fronton. Ráadásul Moszkva Szíriában épp most veszítette el egyik fontos regionális szövetségesét, így Irán kiemelten értékessé vált a számára” – összegzi a szakértő; Kína az olaja tíz százalékát kapja Iránból, ők is kiheverik a jelenlegi helyzetet.

Ami a rezsimet magát illeti, felmerülhetne az az előzővel ellentétes előjelű kérdés is, hogy mennyire lehet képes felhasználni a teokrata államszervezet a helyzetet arra, hogy adott esetben belső leszámolásokat, megszorításokat hajtson végre. A szakértő szerint erre nagyon kicsi az esély, pontosan azért, mert nagyon nagy a baj. „Jókora arcvesztés, amit Teherán elszenvedett, az izraeli légierő azt csinál az iráni légtérben, amit akar, a válaszcsapásra még van kapacitás, és a rakéták el-eljutnak Izraelig, de pontatlanok, és ezt csak a saját médiájukban tudják eladni sikernek” – szögezi le Sayfo. Ebben a helyzetben és úgy, hogy a polgárok javarésze egyelőre hazafias alapon összezár, nem érdeke a hatalomnak elidegenítenie magát tőlük.

Persze ott van még az emigráció, az amerikai száműzetésben élő egykori sah fia, Reza Pahlavi, aki kőkemény szavakkal ment neki Hamenei ajatollahnak, és felkelésre szólította fel a népet.

„Nyugaton a valós súlyuknál nagyobb a visszhangjuk és nagyobb teret kapnak a különböző emigráns ellenzéki csoportok, így a megbukott monarchiának egyes tagjai is, akik a rezsim végét vizionálják, és felkínálkoznak az ország vezetésére is, azonban a Közel-Keleten soha nem lett jó vége annak, hogyha valaki külföldi tankok hátán érkezett meg az országba” – fejtegeti Sayfo. Irán esetében pedig külföldi tankokról sincs, szó, az izraeliek a levegőből is el tudják intézni, amit akarnak, s noha egy rezsimet sem sikerült csak bombázással megdönteni, erodálni azért igen – teszi hozzá. Kiemeli: a bombázásnál persze sokkal nagyobb baja van Teheránnak a romló gazdasági helyzettel.

Így az iráni rezsim nagyon szeretne tárgyalóasztalhoz ülni, de úgy, hogy azt valamiképpen lehessen nem totális vereségként kommunikálni – nem véletlen, hogy Trump megadásra való felszólítására is kemény szavakkal válaszoltak. A másik lehetőség a konfliktus folytatása, „amíg a csövön kifér”, amíg tart a perzsa muníció, de ezt sem lehet örökké pótolni úgy, hogy a polgári infrastruktúrát is szétlövik az izraeliek, és nincs miből újjáépíteni, sem újrafegyverkezni.

Izrael eddig jól járt, hiszen ez egy történelmi pillanat, hogy megerősítse a pozícióját és hosszú távon garantálja a biztonságát. A miniszterelnök, Benjamin Netanjahu eddig a nettó nyertese a történteknek: Izraelben a lakosság 70 százaléka támogatja a háborút, a zsidó lakosságnak 86 százaléka, a jobboldali szavazóknak meg a teljes egésze – sorolja Sayfo. Persze hosszabb távon Izraelnek sem biztos, hogy megéri fenntartani a konfliktust – a Vaskupola drága, a harci repülők horribilis összegeket emésztenek fel; így előbb-utóbb nekik is le kell állniuk, vagy legalábbis kisebb fokozatra kapcsolniuk.

Forrás: AFP