Trump lebombázta az iráni atomlétesítményeket, és tovább fenyegetőzik. Netanjahu megköszönte a segítséget – de mi jöhet ezután? Gyorselemzésünk!
Nem egészen tíz nappal azután, hogy Izrael megelőző csapást mért Iránra és annak atomprogramjára,
az Amerikai Egyesült Államok hat bunkerromboló bombával megsemmisítette Irán fordói atomlétesítményét.
Emellett lebombázták a natanzi és az iszfaháni atomlétesítményeket is.
Trump JD Vance alelnök és Marco Rubio külügyminiszter oldalán kijelentette, hogy a támadás „csodás katonai siker” volt, és hogy Irán atomprogramja ezzel véget ért. Hozzátette: „vagy béke lesz, vagy nagyobb tragédia Iránban, mint amit az elmúlt nyolc napban láttunk”. Az elnök hangsúlyozta, hogy még „nagyon sok célpont” van Iránban, és ha szükséges, Amerika ezeket is képes megsemmisíteni.
Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök természetesen történelmi jelentőségű sikernek nevezte a lépést,
és megköszönte Trump döntését. Az iráni atomprogram, valamint az Irán által a Hamásznak, a Hezbollahnak és a húszi lázadóknak nyújtott támogatás az elmúlt évek egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb egzisztenciális fenyegetését jelentette Izrael számára. Ez a veszélyforrás most, ha nem is szűnt meg teljesen, jelentősen meggyengült, így a Közel-Kelet bizonyosan biztonságosabb hellyé vált.
Az ENSZ főtitkára – nem különösebben meglepő módon – felháborodásának adott hangot,
mivel a döntést nem előzte meg az ENSZ Biztonsági Tanácsának felhatalmazása. Igaz, hasonló felhatalmazás nem volt az iraki háború esetében sem. Ugyanakkor Irán is számos nemzetközi szerződést megszegett atomprogramjával. António Guterres „mély aggodalmát” fejezte ki – bár ő ezt gyakran teszi.
Soraim írásakor, vagyis alig egy órával az első hírek után még kevés információ áll rendelkezésre, de néhány dolgot szinte teljes bizonyossággal ki lehet jelenteni.
Szinte elképzelhetetlen, hogy Irán ne reagáljon a támadásra
– ezt már most is ígéri az iráni állami televízió, amely szerint „Amerika kezdte”, és a közeli amerikai katonai bázisokat mutogatják célpontként. Irán akár rövid hatótávolságú rakétákkal is képes elérni amerikai célpontokat a térségben; amerikai katonák állomásoznak Irakban, Szíriában, matrózok Jemennél, és Irán bármikor csapást mérhet terroristái révén amerikai, izraeli vagy zsidó civilekre szerte a világon.
És mi a helyzet az atomprogrammal?
Irán azt állítja, hogy a támadások előtt sok mindent „evakuált”,
de hogy pontosan mit, honnan és mikor, azt nem tudni. Ezen a ponton szinte irreleváns, hogy Irán valóban atombombán dolgozott-e – az amerikai és izraeli hírszerzés szerint igen, Irán pedig tagadta –, hiszen innentől semmi okuk sincsen rá, hogy ne dolgozzanak rajta.
Bárhogyan is nézzük, ez, ahogyan Churchill mondta anno, ez nem a vég kezdete, hanem a kezdet vége. Trump felszólította Iránt, hogy azonnal hagyják abba, amit csinálnak, és nem lesz több bomba.
Kevéssé tűnik valószínűnek, hogy egy tömeggyilkos diktatúra, amelyet vallási fanatikusok vezetnek, hallgatni fog effajta figyelmeztetésekre.
Hamenei ajatollah már napokkal ezelőtt megnevezte lehetséges utódait – a biztonság kedvéért többeket is. Irán bombázható, de a kérdés az, ki lenne képes bevonulni Teheránba? A diktatúra szorítása a szárazföldön továbbra is acélkemény, és végső soron csak az iráni nép lenne képes megdönteni a rendszert.
És mi jönne azután?
Az iraki, líbiai, afganisztáni példák azt mutatják, hogy ezekben az országokban nem a liberális demokrácia következik,
hanem az, akinek katonai és társadalmi struktúrája van, amire építeni lehet. Ez pedig nem feltétlenül a nyugatbarát sah maroknyi híveit jelenti. Ez a forgatókönyv természetesen feltételezi, hogy a rendszer megbukik – ám ettől még messze vagyunk. Könnyen lehet, hogy egy hosszú, akár évtizedeken át húzódó konfliktus elején járunk. A térségben volt már hasonló – az iráni iszlám forradalom után az iraki–iráni háborúban mintegy kétmillió civil vesztette életét –, de most akár ennél súlyosabb időszak is következhet.
Kisebb eséllyel, de lehetséges, hogy Irán a támadás hatására csak „kiabál” kicsit, reagál valamit, majd visszatér a tárgyalóasztalhoz.
Ha az ajatollahok valóban meg akarják őrizni hatalmukat, és van némi belátásuk, akkor tárgyalni fognak.
Irán akár nyerhetne is a helyzeten: az atomprogramról nyilván le kellene mondania, cserébe azonban enyhíthetnék a gazdasági szankciókat, és fellélegezhetne az ország. Ennek a forgatókönyvnek azonban csekély a valószínűsége.
Oroszország, ha el is veszítené Iránt mint szövetségest, még profitálhat is a káoszból. Egyes elemzők szerint lehetséges, hogy Trump és Putyin már korábban megállapodtak erről – ahogy ezt Asszad bukása esetében is felvetették. Összességében valószínűtlen, hogy Oroszország – amely Ukrajnával is nehezen boldogul – komoly lépéseket tenne Irán megmentésére.
Mivel Oroszország a világ egyik legnagyobb olaj- és gázkitermelője, még jól is járhat a kialakult helyzettel. Bár Irán stabil orosz szövetséges volt, és az iráni drónok fontosak voltak Moszkvának, a gyártás jelentős része már orosz földön zajlik. Az amerikai lépés nyilván sérti az orosz büszkeséget, hiszen Oroszország továbbra is megkerülhetetlen világhatalomként tekint magára. Ugyanakkor a közel-keleti események ismét elterelik a figyelmet Ukrajnáról – ez pedig Putyinnak kedvez.
Egyelőre tehát sokkal több a kérdés, mint a válasz.
A magyar embereket a fenti események elsősorban az energiaárak növekedése révén érinthetik, illetve egy hosszú polgárháborút követően újabb migrációs hullám is elindulhat.
Ugyanakkor nem szabad felülni a közösségi médiában eddig is terjedő, és a jövőben is várható pánikkeltésnek. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a magyar kormány ismét adekvát, a magyar érdekeket szem előtt tartó választ ad a konfliktus eszkalációjára, így életünk továbbra is nyugodt mederben folytatódhat.
Fotó: X (Twitter) screenshot, Trump sajtótájékoztatója
A tárcavezető a Swiss Krono beruházásának bejelentésén arról számolt be, hogy a svájci faipari vállalat húszmilliárd forint értékben bővíti magyarországi gyártási kapacitásait, amihez az állam hárommilliárd forint támogatást nyújt, így segítve elő a munkavállalói létszám kétszázra emelését.
Orbán Viktor szerint egy pillanat alatt politikai földrengést idézhetnek elő az uniós vezetők.
Négy évvel ezelőtt fontos döntést hozott a NATO. Ma ezt kell megvédeni a magyar külügyminiszter szerint.
Az orosz elnök újságírói kérdésre elárulta, hogy nem érné őket váratlanul, ha Európa háborút indítana ellenük.
Menczer leszögezte, hogy elképesztően tehetségesnek tartja Friderikuszt, ugyanakkor a politikai műsorai és beszélgetései szerinte vállalhatatlanok.
Amerika kiszállt a finanszírozásból, Európa kasszája kiürülőben, mégis tabunak számít rákérdezni, hová tűnnek a százmilliárdok.
„Pontosan tudtuk, hogy a washingtoni és a moszkvai megállapodások mellett harcolnunk kell Brüsszelben is. És ez a harc most élesedik” – hangsúlyozta a magyar külügyminiszter.
Növeli a feszültséget a háborúpárti elit.
