Fontos a személyes kapcsolat: amikor az iskolába meghívják az óvodáscsoportokat, barátkoznak, ismerkednek, a szülők pedig látják, hogy jó a közeg.
De még így sem érnek el mindenkit: a magyar anyanyelvűek aránya a megyében 6,9 százalék, ám csak 4,4 százalékos a magyar iskolakezdők aránya. Sokan bizony már nem is magyar óvodába viszik a gyereket. Vagyis a magyarok kétharmada kerül magyar oktatási intézménybe, de már ez is jó arány; a kétezres években 50 százalék körül volt – idézi fel Lehoczky Attila. Hozzáteszi, hogy főleg azok „vesznek el”, akik nem magyar óvodába jártak. Megjegyzi:
Arad tíz-egynéhány ezres magyarsága ha arányaiban kicsiny is, fenn tud tartani több iskolát, gimnáziumot, ami száz év után nagy szó.
Egyébként az egész térségben történeti mélyponton van a születések száma, Lehoczky szerint négy-öt éven belül „csak pislogni fogunk”. Majd 50 ezerrel csökkent az utóbbi években a romániai születések száma, ebben benne van a covid és a külföldön dolgozó több millió román állampolgár hiánya – őket egyébként a népszámlálás akkor is kimutatja, ha évente legalább egyszer hazajönnek.
„Remélem, hogy a magyar oktatás vonzereje kitart még a következő években, mert csak az segíthet átlendülni a hamarosan érkező demográfiai apályon az asszimilációs veszteség csökkentésével. A magyar iskola ugyanis fogódzókat ad: nyelvi közeget, ha valakinek magyar és román szülei vannak, és otthon románul beszélnek; baráti társaságot, amellyel együtt lehet játszani, lógni, bulizni; a fiatalnak esetleg magyar barátja, barátnője lehet – sorolja.