Az aktivisták pontosan azért vágtak neki az útnak, mert biztosra vehették: soha nem jutnak el Gázáig. A világ bármely más pontján próbáltak volna háborús övezetbe behatolni, valószínűleg tragédiába torkollott volna az akció.
A nyugati aktivisták abszurd akciói általában mellőznek minden veszélyt: nyugdíjas teremőrök által őrzött múzeumokban öntenek le festményeket, toleráns, fegyvertelen rendőrökkel kiabálnak, nekik hajlongó politikusokat oktatnak ki.
Az elmúlt húsz évben Izraelt használták játszótérnek az emberi jogi aktivisták, számítva arra, hogy komoly bajuk nem eshet.
2020-ban például egy csoport aktivista köztük egy finn parlamenti képviselő és egy brit állampolgár, valamint dán és osztrák aktivisták megpróbálták átvágni az izraeli határkerítést Gáza felé, hogy ezzel tiltakozzanak a gázai blokád ellen. Az izraeli rendőrség azonban letartóztatta őket. Kihallgatás és pár órás őrizet után szabadon távozhattak kényelmes légkondicionált szállodákba, azzal a kikötéssel, hogy Dél-Izraelbe nem mehetnek. De vajon mi lett volna, ha a rendőrség átengedi őket? Valószínűleg nem felszabadítóként ünnepelték volna őket a gázaiak, ha egyáltalán valóban lett volna merszük elmenni a palesztin területig.
Bár a Hamász és más hasonló terrorszervezetek igyekeznek felhasználni a nyugati aktivistákat, az övezetben senki nincs biztonságban, még akkor sem, ha a terrorcsoport protekcióját élvezik. A leghírhedtebb eset Vittorio Arrigoni olasz palesztin-jogi aktivistáé, aki több évet élt a Gázai övezetben, mikor egy szalafista csoport 2011-ben elrabolta, megkínozta, majd felakasztotta. A férfi olyan közel került a Hamászhoz, hogy a szalafista csoport a szervezetet akarta zsarolni vele. A nyugati újságírók, akik Izrael-ellenes cikkeiket gyártják kellemes jeruzsálemi irodáikból, szintén csak izraeli védelem alatt lépnek be az övezetbe, vagy a Hamász által engedélyezett palesztinokat használnak tudósítóknak.
Greta Thunberg és társai hasonló akciót próbáltak végrehajtani, mint öt évvel ezelőtt a kerítés-áttörő csoport.
Nyilvánvalóan tudták, hogy a hajójuk soha nem fog célba érni. Az egész színjáték csak ezért volt lehetséges. Miből lehet ezt tudni? Abból, hogy előre felvették azokat a videókat, amelyeken arról beszélnek, hogy az izraeli haditengerészet „elrabolta” őket.
A hajón egyébként még egy kamionnyi segély sem volt, miközben az utóbbi pár hétben több, mint ezer segélykamion ment be az övezetbe. Izrael jelezte, hogy a segélyt eljuttatják Gázába, de a hajó utasai mehetnek haza.
Thunbergék a hajó lefoglalása előtt arról beszéltek, hogy az életüket kockáztatják az akcióval. Ugyanezt visszhangozták a különböző emberi jogi szervezetek, és maga az akciót szervező Freedom Flotilla Coalition is állandóan igyekezett pánikot kelteni a hajó utasainak állapota miatt. Az izraeliek felraktak egy videót a hajó lefoglalásáról, amin jól látható, hogy szendvicseket és vizet osztogatnak az Izrael-ellenes aktivistáknak. A pánikot folytatta az ENSZ is. A ENSZ palesztin területeken élő emberek jogainak különmegbízottja, Francesca Albanese sürgette az Egyesült Királyság kormányát, hogy „haladéktalanul tisztázza a helyzetet” és „biztosítsa a hajó és legénységének azonnali szabadon bocsátását”.
Izrael tudatosan provokációnak és nem pedig veszélynek tekintette a hajót, az izraeli külügy „szelfiyachtnak” nevezte azt. Nyilvánvalóan nem engedthették meg, hogy a flottila partra szálljon és annak ellenére megállították, hogy tudták, hogy a hajó lefoglalása maga a cél.
A világ bármely más pontján próbálták volna háborús övezetbe behatolni, valószínűleg tragédiába torkollott volna az akció. A Jerusalem Center for Security and Foreign Affairs egy elemzésében azt írta:
„A háború és a tengeri jog szerint minden olyan hajó, amely megkísérli áttörni a jogilag előírt tengeri blokádot, törvényes katonai célponttá válik.
A blokádot elrendelő ország így jogosult, sőt esetleg köteles minden szükséges erőszakot alkalmazni a tervezett áttörés megakadályozása érdekében”. Magyarul Izrael keményen is felléphetett volna, de nem tette meg.
A flottillát egyes nyugati médiumok szinte hősi misszióként kezelték, miközben olyan radikális aktivisták utaztak a fedélzetén, mint Rima Hassan európai parlamenti képviselő, aki „jogszerűnek” minősítette a Hamász 2023. október 7-i támadását és elutasította a Bibas család lemészárlásáról szóló jelentéseket; a német Yasemin Acar, aki nyíltan örült Irán Izrael elleni rakétatámadásainak; valamint a brazil Thiago Ávila, aki részt vett a Hezbollah vezetője, Hassan Nasrallah temetésén és „mártírnak és tisztelt vezetőnek” nevezte őt.
Ennek a társaságnak a legismertebb tagja volt még Greta Thunberg, aki október 7. óta környezetvédőből palesztinjogi aktivistává avanzsált.
A mozgalom legradikálisabb képviselői bilincs helyett szendvicset és ásványvizet kaptak. Ráadásul néhány tucat baloldali izraeli palesztin zászlókkal kivonult Asdódba, hogy a parton köszöntsék őket. A flottila saját felvételéből is az derült ki, hogy nem próbáltak ellenállni az izraeli katonáknak, hanem gyorsan megadták magukat, tudva, hogy nem akkor nem fognak erőszakosan fellépni ellenük.
A flottila állítlólag fel akarta hívni a figyelmet, hogy Izrael nem engedi be a segélyszállítmányokat Gázába, miközben a segélyek célba juttatásának első számú akadálya mindig is a Hamász volt, amely korábban ellopta a készleteket. Most azonban az izraeliek és az amerikaiak megpróbálják kikerülni a terrorszervezetet, és egy ENSZ-től független szervezettel együtt dolgozva bejuttatni a segélyeket. Az átadópontok biztosítása azonban nem könnyű feladat. Izrael azzal is igyekszik cáfolni az aktivisták narratíváját, hogy az apró rakományukat is eljuttatja Gázába.
Tehát Greta Thunberg és társai útja olyan forgatókönyv szerint zajlott, amire számítani lehetett.
Hiába szerettek volna áldozatokká válni, nem kaptak erre lehetőséget. Valószínűleg majd hazatérve a kellemes svéd, francia és német otthonaikba interjúk tömegét adhatják az őket ért traumáról és igazságtalanságról. Lehet, hogy túljelentkezés is lesz a következő flottilára, hiszen mennyivel izgalmasabb megadni magadat az izraeli hadsereg katonáinak, mint az utcán vonulgatni.
Nyitókép: IDF
Kapcsolódó vélemény
Mandiner
Most, hogy palesztin sálat kötött a sárga esőkabátra, vajon hol vannak a politikusok, akik úgy tettek, mintha számítana, mit gondol egy svéd tinédzser a klímapolitikáról?
Az izraeli kormány 22 új zsidó telep létesítését engedélyezte a napokban azzal a nem titkolt szándékkal, hogy akadályozzák a palesztin állam létrehozását. Helyszíni riportunk a ciszjordániai helyzetről.
Az aktivisták a palesztin enklávé tengeri blokádját próbálták feloldani. Nagy szerencséjük, hogy nem esett bajuk.
Izrael nem kímélte Greta Thunberget.
Nem kellett volna föltartóztatni Greta Thunberg vitorlását.
Az ukrán elnök szerint minél tovább húzódik a háború, annál gyorsabban fejlődnek a haditechnológiák, és ez globálisan is növeli a biztonsági kockázatokat.
„Senkitől sem kérünk engedélyt” – fogadkoznak az ukránok.
Érdemes lesz eltűnődni a dolgon.
