Az év, amikor Greta Thunberg olyan cikivé vált, hogy végre már nem kellett rá hallgatnunk

December elején néhány száz ember Izrael-ellenes tüntetést tartott a németországi Mannheim városában. Az esemény egyik kiemelt vendége egy narancssárga sapkás, sápadt, palesztin kendős, 21 éves egyetemista volt, aki nevetgélve kiabálta bele a mikrofonba: „B*ssz* meg Izrael!” A szónok ismerős lehet: nem volt ő más, mint Greta Thunberg, aki előtt néhány évvel ezelőtt még ott hajlongtak a világ vezetői, s aki arra ihlette a nyugati kormányokat, hogy zöld átállással kíséreljék meg tönkretenni a gazdaságaikat. Az elmúlt egy évben az eddig a bolygóért aggódó aktivista elkezdett a palesztinokért is aggódni. Különböző országokban kisebb-nagyobb tüntetéseken jelent meg, hogy kifejtse nem kifejezetten összetett véleményét az izraeli-palesztin konfliktusról.

Thunberg egy Guardian cikkben több társszerzővel együtt azt állította, hogy a klímaaktivizmus alapvetően „az emberek és emberi jogaik iránti törődésből fakad.” Mint írták: „Ez azt jelenti, hogy felemeljük a szavunkat, ha emberek szenvednek, ha el kell hagyniuk otthonukat, vagy ha megölik őket – függetlenül az okoktól. ”

Mellesleg abszurd gondolat, hogy a Hamászt támogató gázai lakosság, amelynek jelentős része Izrael elpusztítását szeretné, bármilyen módon aggódna a bolygó sorsáért, vagy érdekelné a klímaváltozás. 

Valószínűleg nem tévedünk nagyot, ha kijelentjük: Greta Thunbergnek fogalma nincs, miről beszél, mikor Izraelről beszél. Egyszerűen csatlakozott a következő „woke” ügyhöz, amit elé sodort az internet vagy az a stockholmi egyetem, ahová jelenleg jár. Az, hogy egy 21 éves svéd lány azt hiszi, hogy ha Izrael-ellenes, akkor a történelem jó oldalán áll, az valószínűleg a sokat dicsőített észak-európai oktatás szegénységi bizonyítványa. Persze azok a politikusok, akik dicsérték és el voltak ragadtatva a „bátorságától”, mikor a bolygó megmentése érdekében kerülte az iskolát, és szónokolt az ENSZ előtt, azok most nem reagálnak semmit a palesztin aktivizmusára. 

A palesztin aktivizmus divatja abból fakad, hogy ha valaki az izraeli-palesztin konfliktus, történelmi tudás, kontextus és vallástörténeti ismeret nélkül vizsgálja, akkor valóban a palesztinok látszanak az áldozatnak és a gyenge félnek. Ennek következtében a baloldali világnézet azonnal ártatlanná nyilvánítja őket, míg Izraelt gonosszá. Így bizarr módon azok, akik eddig a bolygót akarták megmenteni – ami már önmagában is abszurd gondolat, tekintettel az ember és a természet viszonyára –, azok most kiválasztották a Közel-Kelet legmegoldhatatlanabb konfliktusát, mint megoldandó problémát. 

Persze az ártatlanokkal oly mélyen együtt érző Greta és társai valószínűleg nem fognak a több mint egy éve Gázában sínylődő izraeli túszokért felvonulni. 

Mikor Thunberg először megjelent a világpolitikai színpadon, olyan volt, mint egy rossz vicc: íme, a támadhatatlan ember, a gyerek az osztályban, akinek papírja van arról, hogy nem lehet rá csúnyán nézni. Douglas Murray brit író így fogalmazott Greta Thunberggel kapcsolatban egy interjúban: „Az a nézet, hogy egy iskolakerülő svéd iskolás lány határozza meg a globális klímapoltikát, nekem sosem tűnt jó ötletnek.” 

A furcsa csak az, hogy a 21. századi politikusok felemelték a gyermeket, és hajlongtak előtte – ahelyett, hogy figyelmen kívül hagyták volna. Ezt persze valószínűleg azért tették, mert valójában eszközként használták arra, hogy nemesnek tűnjenek azok az intézkedéseik, melyeket a lakosság jelentős része ellenzett és a mai napig ellenez (lásd a nyugat-európai gazdák lázadását). Most Thunberg a palesztinok ügyének bajnoka lett, amely olyan tevékenységekben merül ki, mint, hogy tüntet az Eurovíziós Dalfesztivál izraeli résztvevője ellen és olyanokat kiabál a tüntetéseken, hogy „nincs klímaigazság megszállt területen.” 

A klímaváltozás és a palesztin-izraeli konfliktus összekötése abszurd, ezért a világ vezetőinek egy része nem akarja, hogy emlékeztessék rá: ugyanaz a lány, aki most palesztin kendőben az öklét rázza a zsidó állam ellen, nemrég még meghatározta a klímapolitikájukat. 

Nyitókép: Piero CRUCIATTI / AFP